Jártak már az ország egyik legszebb kastélyában és a magyar királynék várában? – fotókkal
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2018.04.21. 11:00 | Frissítve: 2018.04.21. 11:14
Debrecen – Nincsenek messze sem egymástól, sem a cívisvárostól. A kastélyt egy festő segített felfedezni, a várban pedig még érmét is kovácsoltunk.
Végre itt a tavasz. Igaz, hogy már-már korai nyárnak látszik, mert a jégkaparós-hótakarítós márciusi napok után szinte rögtön ingujjra lehetett vetkőzni, ám éppen ezek a legjobb hetek egynapos kirándulásokat tenni.
Ha valaki szép kastély és várat szeretne nézni, Debrecenből veheti Edelény és Diósgyőr felé az irányt. Az edelényi kastélyról írtunk már, ám akkor elsősorban a történetét mutattuk be, s magát az épületet kívülről. Az autópályán másfél, egyébként nagyjából két órányira található kastélyt pár éve remekül felújították. Maga az épület és az azt körülölelő park is gyönyörű. A ragyogó zöld fűben sárga virágok, a nap hunyorogva néz ránk, kedvünk lett volna piknikezni. De azt bárhol, bármikor lehet, itt meg az ország egyik legszebb barokk kastélya várt ránk. Kis társaságunk egy nagyon kedves és nagyon fiatal idegenvezető hölgyet fogott ki, aki profin és csöppet sem unalmasan kalauzolta végig a látogatókat, és nem terelgetett minket, mint a báránykákat, hogy jobbra nézz, balra nézz, ne tessék hangosan beszélgetni...
A másfél órás tárlatvezetések ebben a szezonban 10.30, 11.30,12.30, 13.30, 14.30, 15.30 és 16.30 órakor kezdődnek.
Mivel a kastélyt nem csak a történelem viharai sújtották, de sok mindent elhordtak innen a kései utódok, viszonylag kevés tárgyi emlékkel büszkélkedik. Viszont ott vannak a falain Lieb Ferenc freskói. A környékbeli művész 1769-ben szegődött a kastély akkori gazdái, a Dessewffy-család szolgálatába. Vadászjeleneteket, évszakokat, csataképeket, mitológiai jeleneteket festett a megrendelők igényei szerint. Kritikus szemmel figyelve munkáit látni, messze nem tökéletesek ezek az alkotások. Ám nagyon jó ötlet, hogy pont az ő freskói segítségével ismerhetik meg a látogatók ezt a pazar kastélyt.
Ne essenek pánikba,
mert nem vészes, hogy a túra egy nagyjából húszperces történelmi kisjátékfilm vetítésével indul. Ebből ugyanis megtudhatjuk, hogyan, milyen körülmények között dolgozott a 18. századi festő, képet kapunk a nemesek és az egyszerű emberek életéről, arról a világról, ami rég elsüllyedt a századok mocsarában. (A 3D-s filmben többek között Rost Andrea, Cserna Antal, Madarász Máté játszik.)
A vetítés után bejárva a kastély termeit már a freskókat is ismerősként üdvözölhetjük és könnyebben merülhetünk el ebben a világban. Rácsodálkozhatunk, milyen elefántot és tevét festett Lieb, aki ilyen egzotikus állatokat nyilván nem láthatott – még képen sem nagyon, nemhogy a valóságban. (A film szerint Dessewffy Ferenc, azaz Ferus úrfi magyarázta el neki, milyennek kell lenniük.) Lieb nem üthette be a Google keresőjébe a nevüket, ám az utókor eljátszott a gondolattal, milyen Facebook oldala lehetett volna Ferus grófnak. Ennek a kialakításában helyi középiskolások segítettek, s igazán jól sikerült.
A 9 méter magas, 183 négyzetméter alapterületű díszteremben debreceni vonatkozású festményt is találunk. I. Lipót magasodik felénk az ajtó mellett, tudják, az az uralkodó, akitől Debrecen 1693-ban szabad királyi város címet kapott. (Őt messziről az egyik látogató Zrínyi Miklósnak tippelte. Meglehet, hasonló frizurát viseltek...)
A másfél órás kastélytúra gyorsan elröppent, a végén egy hangulatos kis kávézóban ültünk le. Jó volt a fekete is, viszont számot kellett vetnünk azzal, hogy Edelényben nem fogunk tudni vasárnap ebédelni.
Ezzel szemben az idegenforgalomra berendezkedett, s nem is túl messze található diósgyőri vár környékén egymást érték az ebédelésre alkalmas helyek. Bár két óra felé járt az idő, még kaptunk menüt is. Ki-ki döntse el, a csontleves és a fatálon érkezett rántott csirke (mell, comb és szárnya!) héjában sült krumplival jó árnak számít 1800 forintért. Nekünk bejött, a hangulatos kerthelyiségben üldögélni meg külön jólesett, mielőtt elindultunk bevenni Diósgyőr (és persze a miskolciak) büszkeségét
Bár már a 12. században állhatott itt vár; ez a mai, gótikus várkastély a tatárjárás után épült. Fénykorát az Anjou-dinasztia, Nagy Lajos uralkodása alatt élte, lovagterme nem az egyik, hanem a legnagyobb volt Európában. A lexikonok szerint a török időkig a magyar királynék jegyajándéka volt. A 17. század végére állapota teljesen leromlott. Feltárása az 1960-as években kezdődött, ám az igazán nagyszabású restauráció a 2010-es évek elején indult meg. Ma a turisták egy szépen rendbe tett, hangulatos várat láthatnak, s látogathatnak a Miskolc városrészei közé tartozó helyszínen.
A várudvarból – mint valami jókora, fedetlen nappaliból – kisebb-nagyobb helyiségek nyílnak. Az egyikben panoptikum várja a látogatókat: s nemcsak a várnépet, szerzeteseket és lovagokat, de még szörnyeket is megcsodálhatunk. Ahogy haladtunk előre, egyre közelebb kerülhettünk a hajdani élethez. Van itt kovácsműhely, s gyógynövényekkel, fegyverekkel teli helyiségekben is járhattunk.
Akinek kedve van, az nyilazhat, vagy éppen érmét kovácsolhat.
Közben megtapasztaltuk, hogy nem is olyan könnyű az a jó 3 kilós kalapács, mikor lesújtottunk az üllőre, hogy összehozzunk egy alumínium dénárt.
A levegő jó, a vár hangulatos, a lépcsők viszont magasak, mintha nálunk nyúlánkabb elődök éltek volna itt, állapítja meg a látogató. A kilátás szép, de nagyon sajátos, ha letekintünk a meglehetősen eklektikus városképre. Vajon mi járhatott a hajdani tervezőmérnökök fejében, amikor felhúzták a szürke (és sajnos pokolian sivár látványt nyújtó) tízemeleteseket, s mintegy függönyt vontak a vár meg a szép táj közé? Nem gondoltak arra, hogy a praktikum mellett esztétikai szempontok is léteznek? Nyilván nem, mert egyébként nem csúfítják el ezt a gyönyörű vidéket.
A vártúra után sétáltunk egyet a környéken. Ahonnan nem látszott a szocreál építészete, ott igen szép arcát mutatta Diósgyőr. Igazi vasárnapi korzózásba csöppentünk, fagyizó és bicikliző családokkal, friss lombok alatt ődöngő turistákkal. Láthatóan szívesen jönnek ide a miskolciak is lazítani, kikapcsolódni, élvezni a napot, ücsörögni egyet a padokon. Ahogy mi is: de mi kicsit messzebbről. Ám ezt a kirándulást nagyon élveztük: pazar látnivalókat sikerült beletenni egy kellemes vasárnapba. Zárásul pedig egy finom fagyit is kóstolhattunk, hogy még édesebbnek érezzük az életet. Ennyi kijár mindenkinek.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)