Ilyen sincs mindennap: a színpadon szaxizó debreceni színészről írt a japán sajtó
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2019.02.23. 13:40 | Frissítve: 2019.02.23. 23:04
Debrecen – Lassan 30 éve erősíti a Csokonai Színház társulatát Jámbor József, aki feltámasztotta a Színes Tévét és tiszteletbeli nagyköveti cím birtokosa is. Interjú.
A padlásban a Révész szerepében láthatjuk, az Arany János utcai lakásszínházba A pápa és a lányka című rendezését hozta el, de rendre feltűnik a ZeneTheatrum Musical Színház előadásaiban is. Közel húsz éve a Zsámbéki Színházi Bázis állandó rendezője. Januárban Japánban lépett a világot jelentő deszkákra Jámbor Józset (aki a szigetország tiszteletbeli kulturális nagykövete is!) és japánul játszotta el a főszerepet Kato Micsio: Omoide o uru otoko (Az emlékkintornás) című darabjában.
Jámbor József itthon van Debrecenben
Dehir.hu: Nem itt született, de ezer szál köti a cívisvároshoz, hiszen itt tanult az akkori Kossuth Egyetemen, magyar-népművelés szakon. Egyértelmű volt, hogy Debrecenbe jöjjön?
Jámbor József: A nővérem is idejárt, és mivel tudta, hogy színházi és színészi ambícióim vannak, azt mondta, hogy feltétlenül jelentkezzek a Debreceni Színjátszó Stúdióba. Ott nagyon komoly, háromfordulós felvételi volt. Felvettek, de akkor még várt ránk egy év előkészítő, aminek a végén szintén vizsga volt, és még ott is szórtak ki embereket. A stúdió egyébként nagyon jól működött, sokfelé megfordult a társulat. Én először 1985-ben Svédországba jutottam ki velük, de korábban, még 1983-ben ők már jártak Japánban is, ami akkor olyannak számított, mintha ma valaki elmenne a Holdra…
Dehir.hu: Japán miért érdekes? Honnan a vonzalma iránta?
Jámbor József: Kisújszálláson voltam gyerek, ott cselgáncsoztam, és ez egy olyan sport, amiben a különböző szakkifejezések japánul vannak. Érdekelt ez a világ, kerítettem is egy japán nyelvkönyvet, de az angolul volt, először tehát meg kellett tanulnom normálisan angolul… Közben elkezdtem a színjátszó stúdiót is, melynek a vezetője, Pinczés István akkoriban lett a Csokonai Színház főrendezője is. Eleinte statisztáltam, később szöveges szerepeket is játszhattam a színházban, az elsőt talán 1986-ban. Schwajda György Segítség című darabjában
én voltam az egyik deviáns munkás. Valahogy így hangzott az első mondatom a világot jelentő deszkákon, hogy „és szemetet eszik?”, mert a főhősnek keselyűi voltak…
Közben elvégeztem a Kossuth Egyetemet, 1993-ban pedig felvettek a Színház és Filmművészeti Egyetemre, ami ahhoz kellett, hogy hivatásos rendező lehessek. Itt Lengyel György tanár úr lett az osztályfőnököm, aki pont akkor Debrecenben volt színházigazgató. Ez nagyon kemény, nagyon fárasztó időszak volt, mert fel kellett járni a fővárosba, és én meg mindig ott ültem az első sorban, mert a tanár úr szólt, hogy Jóska, hát ne üljön már olyan hátra... Hihetetlenül hálás vagyok Lengyel tanár úrnak, mert ő indított el a rendezői pályán, és később is rengeteget segített.
Dehir.hu: A színház mikor került a képbe először?
Jámbor József: Amióta az eszemet tudom, mindig ezzel szerettem volna foglalkozni. Az iskolában tízévesen már színdarabot írtam, amit elő is adtunk a haverjaimmal. Sokáig egyébként azt hittem, hogy az irodalmi vonalon megyek majd tovább, szerettem volna író lenni. Ebből végül az maradt, hogy fordítani ma is szoktam.
Dehir.hu: Japánból?
Jámbor József: Főképp abból, meg angolból. De fordítottam már, csak úgy a magam örömére németből, franciából is. Általában érdekelnek a nyelvek, különösen az egzotikusak, a közel-keletiek, az arab, a héber, a perzsa, de egyszerűen nincs rájuk elég időm. Egyszer egyébként találkoztam az Oscar-díjra jelölt animációs rendezővel, Jimmy Murakamival, aki nagyon megörült, amikor kiderült, hogy tudok japánul. De jó, mondta, mert utoljára talán gyerekkorában beszélhetett japánul, aztán elkerült onnan és Írországban élt.
Nagyon érdekes volt, amikor ezt a született japánt néha én javítottam ki, és mondtam neki, mit hogyan is kell japánul mondani…
Dehir.hu: Mikor szerződött a Csokonai Színházba?
Jámbor József: Kevesen tudják, de augusztusban lesz harminc éve. Volt idő, amikor gyakran rendeztem máshol (Zalaegerszegen, Kassán), és sokan azt hitték, hogy már nem is vagyok a társulatnál, mert évadonként csak egy-két szerepet játszottam itthon.
Dehir.hu: Végül mégis elhagyta Debrecent.
Jámbor József: Igen, mert a magánélet nagy úr. A feleségem az animációs filmek világában dolgozik, és az külön érdekes, hogy született debreceni, csak ő elég korán elkerült Budapestre.
Dehir.hu: Nemrégiben ismét Japánban járt.
Jámbor József: Egy éven át készültem Az emlékkintornásra, és nemcsak játszottam benne, hanem a magyar fordítást is én készítettem. Nagy erőpróba ez, de engem az ilyen feladatok inspirálnak. A doktorimat például a háromszor is Nobel-díjra jelölt, 45 évesen harakirit elkövetett Misima Jukió
színházi világából írtam és több darabját is lefordítottam magyarra.
Dehir.hu: Nehéz a japán nyelv?
Jámbor József: Három írásrendszerből áll, ebből kettő szótagírás, amit meg lehet tanulni néhány hét alatt, a harmadik meg, az ún. kandzsi, amiben hivatalosan 1945 jel van, de ezeket máshogy olvassuk, ha egyedül állnak és másképpen, ha kombinációban. Ezt a harmadikat maguk a japánok is egy életen át tanulják. Én ezt úgy olvasom, hogy beszkennelem a szöveget, van egy magyarok által kifejlesztett OCR program, azzal felismertetem, és van egy másik, egy ausztrál, ami meg segít kiszótárazni a szavakat. Emlékszem, amikor az egyik első darabot fordítottam, és mindenhol keresgettem ezeket a programokat,
már a japán windowst is majdnem megvettem Tokióban,
egy ismerősöm azt mondta, hogy kezdjem már papírszótárral, ne kínlódjak a számítógéppel. Aztán mikor lefordítottam a darabot, mondtam is neki, hogy ha akkor hallgatok rá, még mindig az első jelentnél tartanék…
Dehir.hu: Az Emlékkintornás főszerepében énekelt és szaxofonozott is. Ugye nem most kezdte?
Jámbor József: Nem, volt és van egy zenekarom, ami harmincéves szünet után újraalakult,, ez a Színes Tévé. Annyi csak a probléma, hogy
ritkán tudunk koncertezni és próbálni, mert a csapat egyik fele debreceni, a másik szentedrei és leányfalusi.
Annak idején még Boros Gyurival (Ölveti Blues Band) alapítottuk, majd harminc év múlva az ef Zámbó Happy Dead Band volt dobosával, Lovag Rolanddal keltettük új életre a zenekart, aztán csatlakozott hozzánk Kovács Benedek, aki annak idején Debrecenben tanult gitárszakon és a Tudósokban játszott. Velünk van Elefánti Zoltán a Testi Mesékből, és Földeáki Nóri, akivel korábban a Csokonai Színházban voltunk kollégák, és két régi jó barát Debrecenből, Jéger Attila billentyűs és Tóth Laboncz Attila basszusgitáros. Labi egyébként a harminc évvel ezelőtti csapatban is benne volt, dobosként próbált velünk, és mert amikor a Kossuth utcai IPK-ban koncert közben volt egy kis gondunk a dobgéppel, akkor egyszerűn feljött a színpadra és beült a dobok mögé és szám közben átvette a ritmusszekciót, hibátlanul. Ő az új felállásba is úgy került be, hogy két éve az első debreceni bulink előtt a basszgitárosunk az utolsó előtti napon bejelentette, hogy neki ez mégsem fog menni.
Rögtön eszembe is jutott, hogy, jaj, hát tényleg, ilyen a rockzene… Mert a színészek – bárki bármit is gondol – megbízható emberek, ha azt mondják nekik, hogy tízkor legyenek ott, mert kezdődik az előadás, akkor ott lesznek.
Elég jól beindult a Színes Tévé, csak arra lenne szükségünk, hogy legyen egy kis szabadidőnk, és stúdióba vonuljunk felvenni a dalokat, aztán meg klipeket forgassunk hozzájuk.
Dehir.hu: Arról nemrég a debreceniek is meggyőződhettek, milyen jól énekel.
Jámbor József: Nagyon örülök, hogy az idei évadban sikerült eljátszani az egyik álomszerepemet, én lehettem A padlásban a Révész.
Dehir.hu: És mi a másik? Vagy a többi?
Jámbor József: Nincs túl sok szerepálmom. Talán csak a III. Richárd van még hátra, azt úgy szeretném eljátszani, hogy Zsótér Sándor rendezze. Majd beszélek vele, hátha lesz hozzá kedve egyszer.
Dehir.hu: Ezt a sok mindent hogy bírja energiával?
Jámbor József: Igazából mindig is keresem az új kihívásokat, nem szeretek beleragadni a már kitaposott ösvényekbe.
Dehir.hu: Debrecenben itthon van?
Jámbor József: Kérdés az, hogy egyáltalán otthon vagyok-e bárhol, mindig is volt bennem egy outsider-érzés. Kisújszálláson például otthon vagyok, de ott nem bírtam volna leélni az életemet. Úgy gondolom, Debrecenben is itthon vagyok, nagyon sok évem van ebben a városban, ami sokat változott, itt, a szemem előtt. S ha innen nézzük, akkor Budapesten is otthon vagyok, ott meg a családom miatt...
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Japánban jártak a debreceni színészek | 2019.02.04 |
A padlás Debrecenben is egy jó hely | 2019.01.05 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)