A vezetői feladatok után a szakmájára koncentrál az első női direktor
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2018.11.28. 08:30 | Frissítve: 2018.11.28. 08:41
Debrecen - Ráckevei Anna az idei évadban vállalt szerepeiről, többek között az Augusztus Oklahomában című fekete komédia főszerepéről mesélt. Interjú.
Ráckevei Anna Jászai-díjas, Érdemes művész, a Csokonai Színház történetének első női direktora 2013-tól irányította a teátrum munkáját, idén adta át igazgatói székét kollégájának, Gemza Péternek. A színésznő többek között arról is beszélt, hogyan emlékezik vissza az elmúlt öt évre, milyen egy szélsőségesen szétesett figurát színpadra állítani, s arról is, hogy miért fontos a színészek számára, hogy szerethetők legyenek bármilyen karakterben.
Ráckevei Anna
Dehir.hu: Ez az első évad, hogy az igazgatói posztról lemondva újra a színészetnek szenteli minden energiáját. Hogy érzi, jó döntés volt?
Ráckevei Anna: Nagyon nagy felelősség egy akkora intézményt vezetni, mint a Csokonai Színház. Örülök és büszke vagyok rá, hogy az az öt év, amiben Gemza Péterrel közös munkával vezettük a színházat, ennyire gyümölcsöző volt, hogy annyi tervet valóra tudtunk váltani. Sok tapasztalatot szereztem ebben a pozícióban saját magamról és a színház működésével kapcsolatban is, amit egészen más szemszögből ismerhettem meg, mint addig.
Ennyi idő után mégis jó újra csak a szakmámra koncentrálni.
Dehir.hu: Fekete-fehér döntési szituáció a művészlét és az igazgatói, szervezői életforma közötti választás?
Ráckevei Anna: Az öt év alatt igyekeztem nem terhelni magam színészi feladatokkal, mert a kettő együtt nagyon nehezen ment. Talán kevesen tudják, milyen erős koncentrációt kíván egy egész estés jelenlét a színpadon. Színészként befelé és magára figyel az ember, igyekszik kizárni minden zavaró körülményt. Az igazgatás pedig folyamatos konfrontáció a külvilággal. Azért vállaltam mégis kisebb színészi feladatokat közben, mert nem akartam kiesni a szakmai ritmusból.
Dehir.hu: A színészetből ki lehet esni?
Ráckevei Anna: Ó, hogyne! Ugyanúgy, mint egy sportoló, vagy egy zenész: ha nem gyakorolsz, nem edzed a tested és a lelked nap mint nap, a készségeid eltompulnak, elsorvad benned az a gyakorlat és tudás, ami ahhoz kell, hogy magas színvonalon végezd ezt a munkát.
Dehir.hu: Az idei évad viszont, ha mondhatjuk így, eléggé kondícióban tartja.
Ráckevei Anna: Sok munkám van, igen. Játszottam a Júlia – párbeszéd a szerelemről című monodrámát, felújítottuk a Macskajátékot, amivel, nagy örömömre, a brassói fesztiválon a legjobb rendezés díját nyertük el, elkezdődött a Lear király próbája, és bemutattuk az Augusztus Oklahomában című fekete komédiát is.
Dehir.hu: Úgy tudjuk, amikor megkapta Violet szerepét ebben a darabban, aki egy gyógyszerfüggő, végletekig labilis karakter, azt kérdezte, hogy „Ugye, azért szerethető leszek?”.
Ráckevei Anna: Ezt csak viccből kérdeztem. Sok anekdota van színész-nagyjainkról, mennyire fontos volt nekik, hogy szerethetők legyenek a színpadon bármilyen karakterben.
Dehir.hu: Violetben talált bármi szerethetőt?
Ráckevei Anna: Violet inkább sajnálatra méltó, semmint szerethető. Mint ahogy szinte mindegyik figura.
Olyan sűrítménye ez a darab az emberi szenvedésnek és azoknak az egymásnak okozott sérüléseknek, amiket egy család mint közösség művelhet a tagjaival, hogy szinte alig hihető.
Mindig kiderül egy újabb, romboló titok, még egy újabb őrület, az elviselhetőség határáig, már-már azon is túl.
Dehir.hu: Hogyan sikerül ebben a fokozásban megőrizni Violet valóságszerű, valóságosnak hihető jellemét?
Ráckevei Anna: A rendezővel közös feladatunk, hogy jól adagolva rajzoljuk fel, jelenítsük meg ezeket a különleges lelkiállapotokat és indulatokat. Valóban nagyon izgalmas ez a darab abból a szempontból, hogy realista színjátéknak hinné az ember, de éppen a sűrítettsége miatt túlbillen a realitás határán. Igazi szakmai kihívás rátalálni arra a mezsgyére, amiben biztonsággal lehet lavírozni a valóság és a szándékosan túlzó művészi ábrázolásmód között.
Dehir.hu: Volt korábban hasonló szerepe, amire építkezni tudott Violet megformálásában?
Ráckevei Anna: Ennyire szélsőségesen szétesett karaktert nem játszottam még soha. De megkaptam minden segítséget Keszég Lászlótól, a darab rendezőjétől, aki nagyon inspiráló módon és nagyon biztos elképzelések mentén vezetett minket.
Dehir.hu: A figura múltja, előtörténete mennyire ismerhető? Violettel már rögtön a darab elején egy végállapotban lévő, beteg nőként találkozhatunk.
Ráckevei Anna: Nagyon pontosan elbeszéli a darab, hogyan jutott ez a család, ez a házaspár és maga Violet idáig, milyen körülmények közül jöttek, mi az a teher, amit cipelnek, és amitől összeroppant az életük. Violet és férje az első olyan generáció a családjuk történetében, akik leérettségiztek.
Nagyon erősen motiváltak voltak, hogy kitörjenek abból a környezetből, amit szüleik életének perspektíva nélkülisége jelentett a számukra.
Első generációs értelmiségiek, akik igyekeztek a gyerekeiknek mindent megadni – a gyerekeik azonban mindezzel az előnnyel mégsem tudtak jól élni. Anyagi biztonságot tudtak adni a gyerekeiknek, de a motiváltságukat nem tudták tovább adni.
Dehir.hu: Mennyire vonatkoztatható ez az amerikai családrajz magyar viszonyokra?
Ráckevei Anna: Általános képletnek látom ezt. Van egy generáció, amelyik számára borzasztóan fontos lesz az anyagi biztonság megteremtése, központi életcél a pénzszerzés. Éppen ezért
nem marad energia arra, hogy érzelmi támogatást is tudjanak biztosítani a gyerekeiknek, hogy ők ne csak anyagilag, de érzelmileg is stabil lábakon állhassanak meg az életben.
Így ez a következő generáció, bár megvan mindene, érzelmi létbizonytalansággal küzd. Így bukdácsolnak a nemzedékek a két állapot között. Van persze más modell is. Vannak olyan családok, ahol nemzedékek óta anyagi biztonság van, és megvannak az életmodellek és energiák arra, hogy anyagi és lelki útravalót is tudjanak átadni a következő generációnak.
Dehir.hu: Apropó, generációk: sokszereplős darab az Augusztus Oklahomában. Milyen hatással vannak az ilyen sok embert mozgató próbafolyamatok a társulatra?
Ráckevei Anna: Nagyon jó hatással – azért is öröm számomra ebben a darabban játszani, mert most dolgozom először társulatunk új, fiatal tagjaival. Nagyszerűek mindhárman, és nagyon jó, hogy munka közben is megismerhetem őket. Szerencsés helyzet ez, a társulatot remekül összekovácsolja.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Minden bajnak a család az oka? | 2018.11.24 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)