Varga Józsi a Bundesligáról álmodik
Szerző: Vida Gyula | vida.gyula@dtv.hu Közzétéve: 2012.02.21. 08:14 | Frissítve: 2012.02.22. 08:17
Debrecen – A Loki legértékesebb játékosa nyárig biztosan marad Debrecenben, aztán Németország felé venné az irányt. Nagyinterjú.
A Dehir.hu által az év sportolójának választott Varga József őszintén beszél a vágyairól, a rejtélyes hullámvölgyről és az édesapjához fűződő különleges viszonyáról.
Dehir.hu: Ezek szerint maradsz Debrecenben...
Varga József: Azt hiszem, most már nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, maradok. Egyébként nem történt semmi különös az átigazolási szezonban. Viszonylag hamar eldőlt, hogy nyárig Debrecenben maradok, úgyhogy most már csak a Lokira koncentrálok.
Dehir.hu: Ahhoz képest, hogy a debreceni játékosok közül a legtöbbször a te nevedet lehetett olvasni a sportsajtóban az átigazolási időszakban... Nem vagy csalódott, hogy végül nem jött össze egy külföldi szerződés?
Varga József: Nem, egyáltalán nem vagyok csalódott. Nyilván tervezem, hogy előbb-utóbb külföldre igazolok, de abszolút nem aggódom amiatt, hogy ez most nem jött össze. Nincs ezzel gond, hiszen itthon vagyok, a csapat jó, remek ősz áll mögöttünk, és vannak céljaink, amiket el kell érni, és amikben szeretnék én is segíteni a csapatnak.
Dehir.hu: Egyébként tényleg volt érdeklődés irántad, vagy csak a szokásos átigazolási pletykák?
Varga József: Voltak érdeklődők, de maradjunk annyiban, hogy komoly tárgyalást senkivel nem folytattunk.
Dehir.hu: Ha lenne komoly érdeklődő, neki honnan kellene érkeznie? Vagy kérdezem úgy; hová szerződnél szívesen?
Varga József: Egyértelműen a Bundesliga az álmom. Egyszerűen lenyűgöz az a bajnokság. Mind a színvonala, mind a körítés, és az hogy remek játékosok játszanak ott, főleg az élcsapatokban. Modern stadionok vannak, mindenhol telt ház, szeretik a futballt, és az sem utolsó szempont, hogy a német csapatokkal kapcsolatban sohasem lehet olyat hallani, hogy milliárdos tartozást halmoznak fel, vagy hogy hónapokig nem fizetnek a játékosoknak. Ott tényleg minden adott ahhoz, hogy csak a focira koncentráljon az ember. Minden vágyam az, hogy egyszer a Bundesligában játsszam, természetesen a Bundesliga 1-ben. Bár nem egyszerű történet, egy magyar játékosnak nehéz eladnia magát.
Dehir.hu: Valóban nehéz? Merthogy azt gondolná az ember, hogy a Bundesligában Szalai, vagy Huszti, Dárdai, Király Gabi azért már letette a névjegyét. Talán lehet azt mondani, hogy jó reklámot csináltak a magyar játékosoknak...
Varga József: Ez nagyjából így is van. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a magyar bajnokságból nehéz eligazolni, mert nem tényező az európai futballban. Nem igazán van súlya. Azt mondanám, egy magyar játékosnak kétszer olyan jól kell teljesítenie ahhoz, hogy meggyőzze a külföldi csapatokat, mint mondjuk egy orosznak, vagy szerbnek.
Dehir.hu: Ha a válogatottban a saját posztodon játszanál, az segítene?
Varga József: Nyilván sokat számítana. Ha a saját posztomon szerepelnék nemzetközi meccseken, könnyebben fel tudnám hívni magamra a figyelmet és könnyebben elhinnék, hogy tényleg jó vagyok. De ez most egy ilyen helyzet, ami miatt persze nem panaszkodom, hiszen örülök, hogy egyáltalán játszhatom a válogatottban. Türelmesen várok, és ha egyszer a középpályán kapok lehetőséget, majd megpróbálok vele élni.
Dehir.hu: Visszatérve a külföldi szerződésre, hogy érzed, készen állsz arra, hogy egy másik országban, egy erősebb bajnokságban szerepelj? Mert gondolom azért ez nem egy egyszerű döntés...
Varga József: Igen, ezt a saját példámból tudom. Volt egy nagyon sikeres időszakom a Lokiban, rögtön amikor bekerültem a csapatba, hirtelen ívelt fel a pályafutásom. Persze rögtön mindenki azzal jött, hogy mikor igazolok, hova igazolok, és tényleg voltak is lehetőségek, ahová mehettem volna. Aztán végül úgy döntöttünk, hogy maradok, amit nem is bántam meg, mert később volt egy kevésbé jó időszakom is. Kellett egy kis idő ahhoz, hogy letisztuljon a játékom, hogy fejben is átértékeljem a dolgokat, és tisztán lássak. Így utólag örülök annak, hogy nem ugrottam bele egy külföldi szerződésbe, mert lehet, hogy úgy jártam volna, mint sokan mások, hogy kinn vagyok, de nem játszom, sőt lehetőséget sem kapok a bizonyításra. Ezzel nem lennék előrébb. Igazából úgy gondolom, ha már kiszerződöm, olyan csapatot kell találnom, ahol biztosan számítanak rám, és tudok játszani. És ha már a Bundesligáról mint álomról beszéltünk, az csak egy dolog, de nem feltétlenül ott kell elkezdenem. Annak is örülnék, ha először egy gyengébb bajnokságban játszhatnék, aztán onnan lehet továbblépni. De ez még a jövő zenéje, most arra koncentrálok, hogy legalább az őszi teljesítményemet megismételjem, és hogy a Lokival elérjük a célunkat. Aztán majd nyáron visszatérünk a témára...
Dehir.hu: Kivel szoktad egyébként megvitatni a hasonló kérdéseket? Mert úgy fogalmaztál, hogy úgy döntöttünk...
Varga József: Sok mindenkinek kikérem a véleményét. Beszéltem erről anno Herczeg Bandi bával, a menedzsereimmel, a családommal, és ez most is így volt. De az utolsó szó az enyém, én hozom meg a döntést. Nyilván, ha édesapám (Szintén labdarúgó volt, alacsonyabb osztályokban játszott, kapusként. – a szerk.) még élne, akkor az ő szava nagyon sokat nyomna a latba, mert a hasonló döntésekben nagyon sokat segített nekem annak idején is.
Dehir.hu: Az átigazolás témát kiveséztük, beszéljünk kicsit rólad is. Hol, vagy mikor dőlt el, hogy labdarúgó lesz belőled?
Varga József: Hol dőlt el? Ha anyukámat kérdeznék, akkor ő azt mondaná, már a hasában, mert úgy érezte, hogy már ott is ezt a sportot űztem. Egyébként már kis koromban is mindig ott volt a labda körülöttem. Amikor elsős voltam az általános iskolában Józsán, akkor idősebb Makray Balázs foglalkozott azokkal a gyerekekkel, akik szerettek volna focizni. Már a legelső edzés után azt mondta, hogy nekem érdemesebb lenne Debrecenbe menni. Így kerültem az Olasz Focisulihoz, Szabó Laci bá kezei alá, aztán végigjártam a DVSC korosztályos csapatait, majd kikerültem Létavértesre, aztán jött a DVSC-DEAC, és onnan kerültem az első osztályú csapathoz.
Dehir.hu: Az első élvonalbeli meccs megvan még?
Varga József: Persze Kaposváron debütáltam, és nyertünk 1-0-ra, ráadásul nekem is egész jól ment a játék. Érdekes, hogy nem is nagyon izgultam a meccs előtt, inkább feldobott a gondolat, hogy NB 1-es focista lettem. Aztán egyre több lehetőséget kaptam Herczeg Bandi bától, és már az első szezonom végén magyar bajnok lettem, aztán jött a Bajnokok Ligája. Szép emlékeim vannak a karrierem elejéről, az biztos...
Dehir.hu: Aztán viszont volt az az ominózus hullámvölgy, amiről már beszéltél. Így utólag hogy érzed, mi lehetett az oka? Valóban nehéz volt feldolgozni a hirtelen jött sikert, amiről ugye előszeretettel írtak a „szakértő újságírók”? Valóban van olyan, hogy futballista lélektan?
Varga József: Ha nem velem történik, akkor azt mondom, hogy nincs ilyen, de így utólag be kell látnom, hogy van. Fiatalon tényleg nehéz a helyén kezelni a dolgokat. Megint csak azt tudom mondani, hogy ha édesapám még él, akkor nem történt volna ez velem, mert ő helyre rakott volna, ő tudta, hogy hogyan kell bánni velem, és elmondta volna, hogy mit hogyan tegyek. De sajnos ő már nem volt velem. Be kell ismernem, akkor kicsit tényleg elrugaszkodtam a valóságtól, azt gondoltam, nekem a kevesebb is elég, nem kell úgy hajtani a csapatba kerülésért, meg nem is kell annyit edzeni, hogy jó teljesítményt nyújtsak, csak hát mindennek az alapja az edzés. Aztán jöttek a meccsek, én meg elég gyengén teljesítettem. A fizikális állapotom hagyott kívánnivalót maga után, és ennek lett az az eredménye, hogy nem tudtam úgy teljesíteni. Jöttek a pofonok, nem játszottam, nem kerültem keretbe. Aztán elgondolkodtam a dolgokon, és rájöttem, hogy igenis én hibáztam, én rontottam el valamit. Gyakorlatilag újra elkezdtem felépíteni magam. Ugyanúgy, sőt még talán keményebben edzettem, mint mikor bekerültem az első csapatba, és csak az a cél lebegett a szemem előtt, hogy újra a legjobbak között legyek. Röviden: meg kellett érnem fejben is a feladathoz.
Dehir.hu: Édesapádat többször is szóba hoztad. Ha jól sejtem, különleges volt a kapcsolatotok...
Varga József: Valóban. Mindig sokat adtam a szavára, és nagyon szerettem volna megfelelni az elvárásainak. Már csak azért is, mert ő nem ért el sikereket, nem volt NB 1-es futballista. Viszont nagyon jó szeme volt hozzá és fiatalon is már nagyon jó tanácsokat adott nekem. Ha ő nem lett volna, akkor már tízszer abbahagytam volna a labdarúgást. Mert azért olyan pofonokat kaptam már fiatalon is, amiket nehéz volt feldolgozni. Hogy csak egy példát mondjak, egy focista életében mindig van egy olyan edző, aki nem igazán kedveli, és ezért egyszerűen nem játszatja. Ezt én is átéltem, és édesapám segített abban, hogy túllendüljek ezeken a dolgokon. Ő mindig higgadt tudott maradni, és hideg fejjel döntött. Levonta a következtetéseket, és mindig tudta, hogy mit kell mondania nekem. Megmondta, mit csináljak másképp, mihez ragaszkodjak, és ezek mindig bejöttek. Azért mondom, hogy ha ő nincs, akkor én sem játszanék most a DVSC-ben, hanem teljesen mással foglalkoznék, és a foci csak a hobbim lenne.
Dehir.hu: Édesapád kapus volt, te viszont játszottál már szinte minden poszton, ahogy tudom. Azt mondta rólad egyszer Kondás Elemér, hogy a kapuson kívül gyakorlatilag bármelyik posztot nyugodt szívvel rád bízná. Tényleg ennyire univerzális játékos vagy?
Varga József: Én tényleg játszottam már szinte minden poszton. Csatárként kezdtem, de ez valahol érthető, gyerekként mindenki csatár akar lenni, gólt akar rúgni, hogy ő legyen a császár meg a király. Velem is így volt ez. De én huzamosabb ideig csatárt játszottam, még az Olasz Focisuliban is, sőt, mikor átkerültem a DVSC-be, ott is csatár voltam. Aztán úgy hozta a sors, hogy hátrébb szorultam. Gyarmati Bandi bánál például már több poszton játszottam az ifi A-ban. Mindig ahonnan éppen hiányzott egy ember, oda rakott be. Ő fedezte fel, hogy több poszton is bevethető vagyok. Voltam csatár, szélső középpályás, belső középpályás, szűrő, védő, aztán mikor Eli bá (Kodás Elemér – a szerk.) kezei alá kerültem Létavértesen, akkor vált állandóvá a védekező középpályás poszt. Ő volt az, aki rendszeresen ott játszatott. Először idegen volt, meg egy kicsit csalódás is, hogy távolabb kerültem a kaputól, de kezdtem megszeretni, aztán már tudatosan fejlesztettem magam, próbáltam elsajátítani ennek a posztnak a sajátosságait. Most meg már úgy vagyok vele, hogy szeretem nagyon.
Dehir.hu: Úgy érzed egyébként, hogy ezen a poszton tudod a legtöbbet kihozni magadból? Így hogy kipróbáltál mindent, már biztos tiszta kép van benned erről...
Varga József: Én ma is úgy vagyok vele, hogy ha azt mondanák, hogy jobbhátvédet játsszak, akkor azt játszanék, ha bal futót, akkor meg azt, még akár csatárt is. Úgy gondolom, ha valaki fejben tudja, hogy mi az, amit megkövetel egy adott poszt, akkor az a pályán, a játékán is meglátszik, úgyhogy nem félnék attól, ha a következő meccsen azt mondanák, hogy játsszak például jobb oldali középpályást.
Dehir.hu: Akkor derítsük ki másképp, hogy melyik a kedvenc posztod. Egy gyermekkori, vagy éppen felnőttkori kedvenc, példakép sokat elárul erről. Van olyan játékos, aki közel áll hozzád, akire azt mondod, hogy na, ő tényleg nagyon jó.
Varga József: Ilyen nagy kedvenc, meg akire azt mondom, hogy hú, ő a legeslegjobb, olyan nincsen. Akit gyerekkoromban szerettem, az a brazil Ronaldo, ő volt a kedvencem. Imádtam nézni, akkor tényleg ő volt a példaképem. Ronaldo-mezem volt, a fényképe rajta volt a pólómon, de most nincsenek igazán kedvenceim. Nyilván figyelemmel kísérem az én posztomon játszó középpályásokat, de azt is inkább szakmai szemmel. Próbálok ellesni dolgokat tőlük, tanulni abból, ahogy például lereagálnak egy-egy játékhelyzetet.
Dehir.hu: Van olyan játékos, akire azt mondod, hogy kiemelkedik a védekező középpályások közül?
Varga József: Aki nálam magasan a legjobb, az a Real Madridos Xabi Alonso, illetve, aki szerintem szintén nagyon jó, bár állandóan lehúzzák, az a szintén madridi Lassana Diarra. Bárki bármit mond, Diarra nagyon jó futballista. Nemcsak védekezésben, a labdaszerzés után ahogy megoldja, az is zseniális. Őket például nagyon szeretem. Mást így hirtelen nem is tudnék kiemelni. Ők, azok, akikkel azonosulni tudok. Leginkább talán Lassana Diarrával. Mert ő is kicsi, de fürge, agresszív, meg előre is hasznosan ténykedik.
Dehir.hu: Kedvenc csapat?
Varga József: Ilyen sem nagyon van nálam. Minden meccset megnézek, amiből lehet tanulni. Angliában a Manchester vagy az Arsenal játékát nagyon szeretem. Spanyolországban a Real és a Barca meccseire is odakapcsolok. Az ilyen nagy csapatokat szívesen megnézem, de például az olaszokat nem szeretem. Németországról már volt szó, a Bundesligát mindig figyelemmel követem.
Dehir.hu: És ki is tudsz kapcsolni olyankor, vagy szakmai szemmel nézed a meccseket?
Varga József: Ez vegyes. Van olyan, hogy csak szimplán szurkolok egy csapatnak, sőt izgulok is érte, de többször van az, hogy olyan szemmel nézem, hogy mit tudok eltanulni, ellesni a nagyoktól.
Dehir.hu: És lehet tanulni a tévén keresztül?
Varga József: Én azt gondolom, hogy igen. Mondjuk a helyezkedést. Olyankor nem a meccset nézem, hanem azt a játékost, aki a posztomon játszik. Nézem, hogy hogyan helyezkedik, merre fut, hogyan fut, tényleg sok mindent el lehet lesni és lehet belőle tanulni.
Dehir.hu: Ha már futás. Nem tudom, hallottad-e már, de a szurkolók sokszor úgy emlegetnek, hogy a dupla-tüdejű vagy a kéttüdejű Józsika. Ez adottság, hogy te ennyit bírsz futni, vagy az edzésmunkával elérhető?
Varga József: Nyilván adottság is, de rengeteg munka van mögötte. Én sosem az a típusú játékos voltam, aki ellazsálja az edzéseket. Akkor sem, amikor csatár voltam, vagy előrébb játszottam. Mindig minden futásnál elől akartam lenni, ha játék volt, a legjobb akartam lenni, a legtöbb gólt akartam rúgni, mindig maximalista voltam. Tesi órán például mindegy volt, hogy kislabdadobásban, távolugrásban vagy futásban versenyeztünk, mindig mindenben nyerni akartam. Emiatt is van az, hogy az edzésen a mai napig a maximumot akarom kiadni, és azt gondolom, ennek a gyümölcse az, hogy olyan állapotban vagyok, hogy a meccseken nem jelent problémát lefutni 10-15 kilométert sem.
Dehir.hu: Na, jó, de azért te feltűnően vagy látványosan többet futsz egy-egy meccsen mint a többiek. Biztos nincs valami különleges oka? Teszem azt olyan alacsony a pulzusod, hogy a végtelenségig terhelhető a szervezeted, vagy valami hasonló...
Varga József: Ez érdekes, mert nem így van. Sőt, több olyan játékos is van a csapatban, akinek alacsonyabb a pulzusa, és az adatok alapján terhelhetőbb, mint én. Tehát nem emiatt van az, hogy ennyit bírok futni. Sőt a teszteken sem mindig én vagyok a legjobb. Volt már olyan, hogy többen is előttem végeztek. Mondjuk én igazából ezekre a tesztekre nem is szoktam adni, mert ezek csak pillanatnyi állapotfelmérések. De mondjuk az árulkodó, hogy most volt egy orrműtétem, és így is simán lefutottam azt, amit a többiek, úgyhogy azt gondolom, mégis valamiféle adottság ez.
Dehir.hu: De azért te is elfáradsz a meccs végére ugye? Nyugtass meg, hogy így van.
Varga József: Persze. Azért én sem mindig érzem magam kirobbanó formában. Sok minden befolyásolja ezt. Mondjuk egy mély talajú meccs olyan sokat kivesz az emberből, hogy a következőn már nem tudok olyan teljesítményt nyújtani, amit esetleg elvár az edző, a néző, vagy az ember magától. Ez velem is előfordul, mint bárki mással. De annak idején, mikor a Bajnokok Ligájában játszottunk, az tanulságos volt. Futóteljesítményben ugyanis soha nem múltuk alul az ellenfelet, sőt általában többet futottunk, csak hát nem mindegy, hogy hogyan fut egy játékos. A futás minősége döntött az ellenfél javára. Kevesebbet futottak, de azt többnyire sprintben, míg mi esetleg csak lendületes futással, vagy nem olyan iramban, ahogyan kellett volna. Igazából ebben volt nagy különbség.
Dehir.hu: Ha megengeded, beszéljünk egy kicsit a magánéletedről is! Csak azért is, mert szokták mondani, hogy egy sportoló akkor tud igazán kimagaslóan teljesíteni, ha a magánélete is rendben van, ha van egy biztos családi, érzelmi háttér mögötte.
Varga József: Ez teljes mértékben így van. Igazából már lassan három éve együtt vagyok a barátnőmmel, most volt két és fél éve, karácsonykor. Kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek. Mondjuk a nősülésen még nem jár az eszem, mert még én is fiatal vagyok és ő is, de nagyon jól megvagyunk. Azt mondhatom, hogy tényleg csak a futballra koncentrálhatok, mert a magánéletben szerencsére nincsenek problémáim.
Dehir.hu: És milyen céljaid vannak a futballban? Mi az, amivel elégedett lennél a pályafutásod végén? Ez már csak azért is érdekes lehet, mert említetted, hogy maximalista vagy...
Varga József: Ha a rövid távú célokról beszélünk, akkor azt mondanám, hogy tényleg szeretnék előbb-utóbb külföldre szerződni, és ott is elismert labdarúgóvá válni. Aztán ha ezt elérem, akkor nyilván újabb célokat fogok kitűzni magam elé, még magasabbra teszem a mércét. Igazából ezt majd akkor kérdezd meg tőlem, ha befejeztem a pályafutásomat. Akkor fogom tudni megmondani, hogy elégedett vagyok-e azzal, amit elértem. Most még úgyis azt mondom, hogy újabb és újabb kihívásokra vágyom. Mert ha elérem, hogy külföldre szerződjek, utána arra vágyom majd, hogy minél több jó meccsem legyen, aztán hogy esetleg egy erősebb bajnokságba szerződjek és így tovább...
Dehir.hu: Xabi Alonso helye mondjuk a Real Madridban? Az lehet a csúcs?
Varga József: Attól nem félek, ez azért nagyon irreálisnak tűnik. Amiről már beszéltünk is, hogy magyar játékosként azért egy Real Madrid szintű csapathoz eljutni, az tényleg a lehetetlen kategória. És ezt most nem azért mondom, mert bajom van azzal, hogy magyar vagyok, sőt, büszke vagyok a magyarságomra, de a futballban érzésem szerint van olyan, hogy egy adott közegbe beleszületve könnyebb előrejutni. Hogy csak egy példát mondjak, a Manchester City védekező középpályása, a holland De Jong biztosan nem jutott volna el idáig, ha nem Hollandiában születik. Még azt is megkockáztatnám, hogy Magyarországon is van nála jobb futballista, és itt most nem magamra gondolok. Bár azért a hollandok elleni vébéselejtezőn ezt szívesen bebizonyítanám...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)