Super Bowl: John vagy Jim? – családban marad
Szerző: Széles Tamás | szeles.tamas@dtv.hu Közzétéve: 2013.02.03. 07:02 | Frissítve: 2013.02.04. 06:13
New Orleans (LA), USA – Elvileg új nevet nem kell felvésni a Lombardi trófeára, csak egy új évszámot. A fő kérdés persze adott: 49ers hatodszor vagy Ravens másodszor? Eddig egyikük sem hibázott.
Már csak néhány óra, és New Orleansban elkezdődik az év legnagyobb sporteseménye. Mert kétség sem fér hozzá: hiába írunk csupán február elejét, az Egyesült Államokban az amerikai futball nagydöntője számít a legnézettebb – és persze a leginkább várt – sportcsemegének. Ezek után nyilvánvaló, hogy még az európai embert sem lepi meg, ha arról olvas vagy hall, hogy világbajnokot avatnak hétfő hajnalban a louisianai metropolisz UFO-ra hajazó hatalmas stadionjában. Mint ahogy az is „természetes”, hogy a 2012-es szezon döntőjét láthatja a helyszínen a belépőhöz jutott 69703 szerencsés néző, a televíziós közvetítés jóvoltából pedig százmilliók világszerte. A Nemzeti és az Amerikai Főcsoport bajnokai magyar idő szerint hajnali fél egykor feszülnek majd egymásnak, negyvenhetedszer a Super Bowlért.
San Francisco 49ers – Baltimore Ravens összecsapást láthatunk tehát, a többség szerint a kaliforniai alakulat győzelmi esélyével. Tény, hogy a múlt mellettük szól: a 49ers eddig ötször jutott a nagydöntőbe (1982, 1985, 1989, 1990 és 1995), és mind az ötöt megnyerte. Ez valami hihetetlen bravúr! Bár az kétségtelen, hogy a piros-arany színekben pompázó egyesületnek majd’ húsz évet kellett böjtölni, hogy újra Super Bowlban játszhasson. Amit – látván a múlt eredményességét – minden bizonnyal képes lesz megnyerni. Igaz, ehhez lesz egy-két szava, pontosabban több hosszú labdája a baltimori „hollóknak”. A lila-fehér Ravens eddig egyszer, 2000-ben jutott el az utolsó meccsig, amit meg is nyert. Minden bizonnyal képesek lehetnek ma éjszaka a „duplázásra”. Akár így, akár úgy, annyi bizonyos: a két gárda tudása reményt ad(hat) arra, hogy nem nagy különbségű, az egyik csapat fölényével zajló, hanem a végsőkig kiélezett, akár egy utolsó „field-góllal” eldőlő összecsapást élvezhetünk a Mercedes-Benz Superdome-ból.
„Ahogy öregszem, egyre biztosabb vagyok benne, hogy én vagyok minden idők legjobb elkapója” – mondta a héten mintegy Muhammad Ali-i magasságokban járó szerénységgel Randy Moss, a 49ers kiválósága. Tény, hogy a február 13-án harminchat éves játékos jó eséllyel pályázik a Hírességek Csarnokába, az is elismerésre méltó, ahogy karrierje során a Minnesota Vikingsben vagy a New England Patriotsban teljesített, de a bajnoki címmel járó aranygyűrűt még nem húzhatott az ujjára. Talán majd most. „Egész pályafutásom alatt esélytelennek számítottam, mindig kapaszkodnom kellett a csúcs felé, és azt éreztem, hogy folyamatosan bizonyítani kell” – ezt már a Ravens futója, Ray Rice nyilatkozta. Valahogy e két gondolatmenetnek megfelelő a XLVII Super Bowl felvezetése: a Frisco az esélyes, a Baltimore az esélytelen. Ez pedig természetesen nagyon veszélyes lehet, pláne, ha a Moss-féle véleménnyel a csapattársak is azonosulnak. Láttuk két hete, hogyan végezte hazai pályán az AFC-döntőben a nagy esélyes Patriots: a Tom Brady vezette precíziós támadó gépezet a második félidőben egyetlen pontot sem tudott elérni a Ravens ellen. A meccsenként általában negyven pontig menetelő Brady-alakulat összesen 13 pontra volt képes.
Ez, a hihetetlenül erős védelem hozhatja meg a győzelmet a Baltimore-nak. Sokan az irányító, Joe Flacco művének tartják a Pats legyőzését (tény, hogy az általában középszerűnek tartott Flacco jól teljesített Foxboróban), de valójában a liga egyik idolja, Ray Lewis, és az általa vezényelt védelem hozta a győzelmet. Akárcsak egy héttel korábban, Denverben, a Payton Manning vezette Broncos ellen. Gondoljunk csak bele: ki állíthatja magabiztosan, hogy a San Francisco ellen esélytelen lenne az a gárda, amely idegenben volt képes legyűrni a liga talán két legjobb irányítójával (Brady, Manning) felálló ellenfelét egy-egy rájátszás meccsen? Mert itt van náluk a karrierje befejezésére készülő szupersztár Lewis, aki a végsőkig képes fanatizálni társait, aztán itt van a már említett „futógolyó” Rice. És persze itt van, pontosabban lesz a Superdome gyepén Flacco irányító is – aki a Patriots legyőzése után a szürkeségből hirtelen a rivaldafénybe került. Várhatóan azonban sérülése miatt nem lehet ott két alapember, Dannel Ellerbe és Dennis Pitta.
A 49ersből Ahmad Brooks és Aldon Smith hiányozhat, az eddig sérül Garret Celek viszont felépülhet a nagydöntőre. A legnagyobb kérdőjel azonban éppen az irányító poszton magasodik a Friscóban. Az persze ne kérdéses, hogy a fiatal Colin Kaepernick próbálja győzelemre vezetni a „pirosakat”, az viszont már inkább, hogy mi lesz ezek után a szintén kiváló Alex Smith-szel? „Nem kérdés, hogy Smith kezdő irányító” – mondta róla a főedző. „A mai 49ers Kaep-csapata” –nyilatkozta a „nagyszájú” Moss. Egyértelmű tehát, hogy a korábban kirobbanthatatlan Smith-nek rosszul jött az ősz közepi sérülés, ami után már nem tudta visszavenni helyét a kiválóan teljesítő fiatal társától. Ha pedig Kaepernick (aki öt futott touch down-jával Frank Gore (8 TD) mögött második lett a csapatban az idei szezonban) győzelemre vezeti a Friscót, bármit mondhat az edző, Smith jól teszi, ha új állomáshely után néz. Nem kockáztathat sokat, több helyen tárt karokkal várnák.
A San Francisco második kiemeltként, tizenegy győzelem, négy vereség és egy döntetlen után jutott a Nemzeti Főcsoportból a nagydöntőbe. A rájátszásban először a Super Bowl-ra is esélyes Green Bay Packerst mosta le a hazai pályáról, majd a főcsoportdöntőt Atlantában nyerte meg egy izgalmas mérkőzésen. A Baltimore tíz győzelemmel és hat vereséggel nyerte meg az Amerikai Főcsoport északi csoportját. Ez azonban nem jelentett valami nagy sikert, játszani is kellett a „szabadkártyás” hétvégén. Igaz hazai környezetben simán legyűrték az Indianapolist, majd – némi szerencsével – Denverben a Broncost, míg a főcsoportdöntőben – ahogy említettük – idegenben a New England-et. A meccsenkénti elért yardok számát tekintve a Ravens átlaga 352.5, míg a 49ersé 361.8. Ebből a passzban a Ravens a jobb (233.7 yard/meccs szemben a 206.1 yard/meccs átlaggal), a futásban pedig a 49ers (155.7 yard/meccs szemben 118.8 yard/ meccsel). Bárhogy is nézzük a statisztikát, a két gárda között alig tíz yardnyi különbség mutatkozik.
Végül említsük meg az idei Super Bowl legnagyobb szenzációját. Nyilván minden ilyen találkozót óriási felhajtás övez. Most az apropót az szolgáltatja, hogy a két edző testvér. Az 1962-ben született John2008. január 19-e óta főedzője a Ravensnek. Az 1963-ban született Jim Harbaugh 2011. január elseje óta főedzője a 49ersnek. Édesapjuk, Jack Harbaugh – a fiúkhoz hasonlóan – játékosként és edzőként is szerepelt az NFL-ben. Hogy a család vajon kinek szurkol ma este, természetesen nem tudható. Az azonban bizonyos, hogy akárki nyer, Harbaugh-éknál nagy lesz az öröm. Még a csalódott testvér is bizonyára kicsit boldog lesz, fivére sikere miatt. A nagy felhajtásban egyszerűen csak „Harbaugh Bowl” vagy „Harbowl” néven emlegetik Amerika szerte a mai nagydöntőt.
Azt a mérkőzést, amely minden bizonnyal újra csúcsokat dönt(het). Nagy bevételt, hamburger-, virsli-, sör- és kólafogyasztási rekordot. A szünetben Beyoncé lép fel show-műsorával, aki Barack Obama múlt havi beiktatásán playbackről adta elő tátogva az amerikai himnuszt. Ezt most – persze nem Beyoncé lebukása miatt, aki azóta sajtótájékoztatóján már bizonyította, hogy ismeri – átengedték Alicia Keys-nek, aki nyilván élőben, és egyedi stílusban adja elő az Egyesült Államok gyönyörű himnuszát. A XLVII Super Bowlt a CBS közvetíti, a teljes reklámidőt értékesítették – az idén négy millió dollárba kerül egy harminc másodperces kisfilm. Meglepő lehet, hogy az amerikaiak végignézik ezeket is. Azért, mert bevált gyakorlat, hogy amely cégnek futja ezekre a négymilliós félpercekre, azoknak jut csak erre az egy alkalomra szánt új reklámok legyártására is. Hiába, a Super Bowl mindig csúcsokat dönt! Az idén sem lehet ez másképp. A többi pedig csak a „negyvenkilenceseken” és a „hollókon” múlik.
Széles Tamás írása
San Francisco 49ers – Baltimore Ravens összecsapást láthatunk tehát, a többség szerint a kaliforniai alakulat győzelmi esélyével. Tény, hogy a múlt mellettük szól: a 49ers eddig ötször jutott a nagydöntőbe (1982, 1985, 1989, 1990 és 1995), és mind az ötöt megnyerte. Ez valami hihetetlen bravúr! Bár az kétségtelen, hogy a piros-arany színekben pompázó egyesületnek majd’ húsz évet kellett böjtölni, hogy újra Super Bowlban játszhasson. Amit – látván a múlt eredményességét – minden bizonnyal képes lesz megnyerni. Igaz, ehhez lesz egy-két szava, pontosabban több hosszú labdája a baltimori „hollóknak”. A lila-fehér Ravens eddig egyszer, 2000-ben jutott el az utolsó meccsig, amit meg is nyert. Minden bizonnyal képesek lehetnek ma éjszaka a „duplázásra”. Akár így, akár úgy, annyi bizonyos: a két gárda tudása reményt ad(hat) arra, hogy nem nagy különbségű, az egyik csapat fölényével zajló, hanem a végsőkig kiélezett, akár egy utolsó „field-góllal” eldőlő összecsapást élvezhetünk a Mercedes-Benz Superdome-ból.
„Ahogy öregszem, egyre biztosabb vagyok benne, hogy én vagyok minden idők legjobb elkapója” – mondta a héten mintegy Muhammad Ali-i magasságokban járó szerénységgel Randy Moss, a 49ers kiválósága. Tény, hogy a február 13-án harminchat éves játékos jó eséllyel pályázik a Hírességek Csarnokába, az is elismerésre méltó, ahogy karrierje során a Minnesota Vikingsben vagy a New England Patriotsban teljesített, de a bajnoki címmel járó aranygyűrűt még nem húzhatott az ujjára. Talán majd most. „Egész pályafutásom alatt esélytelennek számítottam, mindig kapaszkodnom kellett a csúcs felé, és azt éreztem, hogy folyamatosan bizonyítani kell” – ezt már a Ravens futója, Ray Rice nyilatkozta. Valahogy e két gondolatmenetnek megfelelő a XLVII Super Bowl felvezetése: a Frisco az esélyes, a Baltimore az esélytelen. Ez pedig természetesen nagyon veszélyes lehet, pláne, ha a Moss-féle véleménnyel a csapattársak is azonosulnak. Láttuk két hete, hogyan végezte hazai pályán az AFC-döntőben a nagy esélyes Patriots: a Tom Brady vezette precíziós támadó gépezet a második félidőben egyetlen pontot sem tudott elérni a Ravens ellen. A meccsenként általában negyven pontig menetelő Brady-alakulat összesen 13 pontra volt képes.
Ez, a hihetetlenül erős védelem hozhatja meg a győzelmet a Baltimore-nak. Sokan az irányító, Joe Flacco művének tartják a Pats legyőzését (tény, hogy az általában középszerűnek tartott Flacco jól teljesített Foxboróban), de valójában a liga egyik idolja, Ray Lewis, és az általa vezényelt védelem hozta a győzelmet. Akárcsak egy héttel korábban, Denverben, a Payton Manning vezette Broncos ellen. Gondoljunk csak bele: ki állíthatja magabiztosan, hogy a San Francisco ellen esélytelen lenne az a gárda, amely idegenben volt képes legyűrni a liga talán két legjobb irányítójával (Brady, Manning) felálló ellenfelét egy-egy rájátszás meccsen? Mert itt van náluk a karrierje befejezésére készülő szupersztár Lewis, aki a végsőkig képes fanatizálni társait, aztán itt van a már említett „futógolyó” Rice. És persze itt van, pontosabban lesz a Superdome gyepén Flacco irányító is – aki a Patriots legyőzése után a szürkeségből hirtelen a rivaldafénybe került. Várhatóan azonban sérülése miatt nem lehet ott két alapember, Dannel Ellerbe és Dennis Pitta.
A 49ersből Ahmad Brooks és Aldon Smith hiányozhat, az eddig sérül Garret Celek viszont felépülhet a nagydöntőre. A legnagyobb kérdőjel azonban éppen az irányító poszton magasodik a Friscóban. Az persze ne kérdéses, hogy a fiatal Colin Kaepernick próbálja győzelemre vezetni a „pirosakat”, az viszont már inkább, hogy mi lesz ezek után a szintén kiváló Alex Smith-szel? „Nem kérdés, hogy Smith kezdő irányító” – mondta róla a főedző. „A mai 49ers Kaep-csapata” –nyilatkozta a „nagyszájú” Moss. Egyértelmű tehát, hogy a korábban kirobbanthatatlan Smith-nek rosszul jött az ősz közepi sérülés, ami után már nem tudta visszavenni helyét a kiválóan teljesítő fiatal társától. Ha pedig Kaepernick (aki öt futott touch down-jával Frank Gore (8 TD) mögött második lett a csapatban az idei szezonban) győzelemre vezeti a Friscót, bármit mondhat az edző, Smith jól teszi, ha új állomáshely után néz. Nem kockáztathat sokat, több helyen tárt karokkal várnák.
A San Francisco második kiemeltként, tizenegy győzelem, négy vereség és egy döntetlen után jutott a Nemzeti Főcsoportból a nagydöntőbe. A rájátszásban először a Super Bowl-ra is esélyes Green Bay Packerst mosta le a hazai pályáról, majd a főcsoportdöntőt Atlantában nyerte meg egy izgalmas mérkőzésen. A Baltimore tíz győzelemmel és hat vereséggel nyerte meg az Amerikai Főcsoport északi csoportját. Ez azonban nem jelentett valami nagy sikert, játszani is kellett a „szabadkártyás” hétvégén. Igaz hazai környezetben simán legyűrték az Indianapolist, majd – némi szerencsével – Denverben a Broncost, míg a főcsoportdöntőben – ahogy említettük – idegenben a New England-et. A meccsenkénti elért yardok számát tekintve a Ravens átlaga 352.5, míg a 49ersé 361.8. Ebből a passzban a Ravens a jobb (233.7 yard/meccs szemben a 206.1 yard/meccs átlaggal), a futásban pedig a 49ers (155.7 yard/meccs szemben 118.8 yard/ meccsel). Bárhogy is nézzük a statisztikát, a két gárda között alig tíz yardnyi különbség mutatkozik.
Végül említsük meg az idei Super Bowl legnagyobb szenzációját. Nyilván minden ilyen találkozót óriási felhajtás övez. Most az apropót az szolgáltatja, hogy a két edző testvér. Az 1962-ben született John Harbaugh 2008. január 19-e óta főedzője a Ravensnek. Az 1963-ban született Jim Harbaugh 2011. január elseje óta főedzője a 49ersnek. Édesapjuk, Jack Harbaugh – a fiúkhoz hasonlóan – játékosként és edzőként is szerepelt az NFL-ben. Hogy a család vajon kinek szurkol ma este, természetesen nem tudható. Az azonban bizonyos, hogy akárki nyer, Harbaugh-éknál nagy lesz az öröm. Még a csalódott testvér is bizonyára kicsit boldog lesz, fivére sikere miatt. A nagy felhajtásban egyszerűen csak „Harbaugh Bowl” vagy „Harbowl” néven emlegetik Amerika szerte a mai nagydöntőt.
Azt a mérkőzést, amely minden bizonnyal újra csúcsokat dönt(het). Nagy bevételt, hamburger-, virsli-, sör- és kólafogyasztási rekordot. A szünetben Beyoncé lép fel show-műsorával, aki Barack Obama múlt havi beiktatásán playbackről adta elő tátogva az amerikai himnuszt. Ezt most – persze nem Beyoncé lebukása miatt, aki azóta sajtótájékoztatóján már bizonyította, hogy ismeri – átengedték Alicia Keys-nek, aki nyilván élőben, és egyedi stílusban adja elő az Egyesült Államok gyönyörű himnuszát. A XLVII Super Bowlt a CBS közvetíti, a teljes reklámidőt értékesítették – az idén négy millió dollárba kerül egy harminc másodperces kisfilm. Meglepő lehet, hogy az amerikaiak végignézik ezeket is. Azért, mert bevált gyakorlat, hogy amely cégnek futja ezekre a négymilliós félpercekre, azoknak jut csak erre az egy alkalomra szánt új reklámok legyártására is. Hiába, a Super Bowl mindig csúcsokat dönt! Az idén sem lehet ez másképp. A többi pedig csak a „negyvenkilenceseken” és a „hollókon” múlik.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)