Sikerek és balsikerek: kupabronz volt a lokista hölgyek idei nagy durranása
Szerző: Gurbán György | gurban.gyorgy@dehir.hu Közzétéve: 2017.06.05. 15:09 | Frissítve: 2017.06.06. 15:06
Debrecen - Győzelemmel köszönt el a bajnoki évtől a Loki női kézilabda csapata. Volt ebben a szezonban sírás és nevetés egyaránt.
Először a számok nyelvén beszélve elmondhatjuk: a DVSC-TVP a hetedik helyen végzett a 2016-2017-es szezonban, azonos pontszámmal végezve a hatodik fehérváriakkal. Ez a tavalyi negyedik helyhez képest visszalépésnek minősíthető, ám a Magyar Kupában kiharcolt bronzérem azt jelenti, hogy Tona Tiselj csapatának az idén is sikerült egy igazán nagy dobás a rájátszás nélküli bajnokságban.
A Loki 26 bajnoki meccséből 10-et tudott megnyerni, ehhez négy döntetlen és 12 vereség társult. Pályára 23 játékos lépett, a legtöbb gólt az idén legjobbja, Karina Jerzsikava szerezte, egyedül ő lépte át a 100 gólos határt 102 találatával – csak 12 hétméteres volt közöttük. Utána Csáki Viki következik 96 góllal, a szélső ezekből 63-at büntetőből szerzett. Kevéssel maradt el tőle az átlövő Anna Punyko, az ő teljesítményének értékét növeli, hogy mind a 90 gólja akcióból született.
Ami az értékelés egy fokkal szubjektívebb részét illeti, a Loki utolsó, MTK elleni mérkőzésén tulajdonképpen az egész szezon „sűrítményét” bemutatta. Az esszencia tartalmazott remek gólokat, szép megoldásokat, jó védekezést és kapusteljesítményt, de hibákat, kapkodást is. Az öröm és a búcsú pillanatai pedig megmutatták, miért lehet nagyon szeretni változatlanul ezt a csapatot és a klubot.
Az idénynek több csúcs- és mélypontja is akadt. A csapat a kemény felkészülés után jól startolt a bajnokságban, az első szakaszban az Érd elleni bravúros iksz emelkedett ki. Ám a Nantes-tal szemben elszenvedett EHF-kupakudarc törést és sérüléseket okozott, erre rá is ment a Mosonmagyaróvár elleni meccs. Utána azonban szépen talpra állt a gárda, és az ősz folyamán nagy hátrányból idegenbeli pontszerzésekkel és később a Dunaújváros elleni győzelemmel hívta fel magára a figyelmet. Aztán jött megint két kudarc, az MTK elleni sima vereség után Békéscsabán is kikapott a csapat, ráadásul tetemes előnyről. De megint volt kiút – újra az érdiek kárára. A Magyar Kupában hatalmas küzdelemben sikerült legyűrni Szabó Edina csapatát, ami azt jelentette: hosszú idő után újra Final Fourba jutott a Loki, hogy ott az idény legjobb játékával, a Dunaújvárost valósággal lehengerelve szerezzen nagyon szépen csillogó bronzérmet. A rövid idő alatt lejátszott négy meccs okozta fizikai és mentális fáradtság azonban visszaütött, így aztán az év legjobb teljesítménye után rögtön következett a legrosszabb – ennek pedig ismét a Mosonmagyaróvár lett a haszonélvezője. (Más kérdés, hogy ez sem mentette meg őket a kieséstől.)
- Egész évben annyit hajtottam a lányokat, hogy egy ilyen remek játékkal kivívott nagy siker után egyszerűen nem volt szívem ugyanúgy nyüstölni őket – mondta egy szurkolói ankéton Tona Tiselj. – Én magam is kevésbé voltam motivált, mert elsősorban már a jövő járt az eszemben, hiszem láttam, ki hogyan erősít a következő szezonra. Nem lehetek túl szigorú a lányokkal, nem akarok „kis Napóleon” lenni.
A bajnokság befejező szakaszát sok sérülésből és betegeskedésből fakadó hiányzás is nehezítette, így aztán győzni csak a Kisvárda és az MTK ellen sikerült. De pozitív fejleményeket is hozott a kényszer, mert a Loki számos fiatalja mutathatta meg a tehetségét, közülük például Kenyeres Barbara játéka annyira meglepő és váratlan volt, hogy saját meze nem lévén a sérült Marincsák Niki öltözetében irányított a Vác ellen.
Az év befejező szakaszában már egyre több figyelem jutott a jövőnek is, hiszen a következő szezon Lokija is körvonalazódni látszott. Ezzel kapcsolatban az a furcsaság, hogy az éles, klubok közötti versenyhelyzet miatt a tárgyalások az érkezőkkel már akkor elindulnak, amikor még a jövő bajnoki évad büdzséje még nem tiszta – mert, ha arra várnának, a minőségi játékosok már régen bottal üthetnék a nyomát.
Ábrók Zsolt ügyvezető úgy látja - erről a már emlegetett szurkolói ankéton is beszélt -, hogy az ő fogalmai szerint az a profi, aki tudja: a mai siker holnap már történelem és nem lehet belőle megélni. A klubvezető szerint az a szándékuk, hogy csak olyan játékosokat engedjenek el, akiknél tudnak jobbakat hozni - persze a lehetőségek és szándékok figyelembevétele mellett.
Vannak most is távozók a szezon után. Puszik, virágcsokrok, szurkolói rigmusok és könnyek között búcsúzott öt lány. Közülük élre kívánkozik a Kecskemétre távozó Siska Pálma, aki a nehéz pillanatokban is tudott azért mosolyogni. Az átlövő a felnőtteknél a 2009-2010-es bajnokságban debütált, aztán nemsokára eljött számára az igazi mélyvíz. Hiszen amikor DVSC BL csoportkörét is megjárt kétszeres ezüstcsapata szétszéledt, ő is azok között volt, akikre „rázuhant” a nagy teher. Akkor nagyon gyorsan kellett felnőtté válni, de elbírtak vele, Pálma a 2011-2012-es szezonban például 27 bajnoki mérkőzésen kereken 100 gólig jutott. Az utóbbi időszakban már kevesebb szerep jutott neki, ezért is dönthetett a távozás, a megújulás mellett. Az újonc kecskeméti csapatban ismét vezéregyéniséggé válhat, ráadásul újra együtt játszhat egykori debreceni csapattársával, a szintén oda igazoló Karalyos Orsival. De nem győzi hangsúlyozni, búcsúját nem tekinti véglegesnek, hiszen a szívében mindörökre lokista marad.
Jeca Deszpotovics hatalmasat fejlődött Debrecenben. Remek fizikai adottságokkal, ám rendkívüli szertelenséggel érkezett a Lokihoz és sokáig csak a kőkemény védekezéséből lehetett igazán profitálni. De Tone Tiselj bízni kezdett benne és elkezdte felépíteni a támadójátékát is. A Dunaújváros elleni Magyar Kupa bronzmeccsen élete legjobbját hozta dinamizmussal, bombagólokkal és még jó labdákat is lehetett tőle kapni. A végén a Hódosban nekivetkőzött, a szurkoló, akinek a mezét ajándékozta, örök emlékként teheti el.
El-elpityeredett viszont Marincsák Niki, aki immár másodjára távozik anyaegyesületétől. Annak idején szép reményekkel távozott, és ugyanígy érkezett vissza, úgy is tűnt, hogy tényleg hazatalált, de aztán mégsem. Remélhetőleg lesz olyan hely, ahol ki tudja magából hozni a maximumot.
Elszorult a szíve a búcsúzáskor Marija Garbuznak is. Az orosz játékos két lokista éve közül az első sikeredett igazán parádésra, de a másodikban is hasznos csapatembernek bizonyult. Leginkább Tóth Melindának potyogtak a könnyei, Varsányi Nóri alig győzte vigasztani - pedig neki mindössze egyetlen Loki-szezon adatott meg.
Az érkezők listája jelentős és veretes. A leghamarabb az dőlt el, hogy a dán válogatott irányító, Lotte Griegel Debrecenbe teszi át a székhelyét Rosztovból, így ő lesz a klub történetének első skandináv játékosa. Irányító, lövő posztra jön a román válogatott Madalina Zamfirescu, akit hazájában a legnagyobb feltörekvő tehetségként tartanak számon. Hozzájuk csatlakozik egy újabb északi, a 184 centi magas izlandi beállós, Arna Sif Pálsdóttir. Sokat vár a szakvezetés a Győrből érkező szélsőtől Hársfalvi Júliától is, Anna Punykot pedig Hajduch Csengének kell majd tehermentesítenie. A hazatérő junior válogatott Román Dorina számára jelentős kihívás lesz helytállni Debrecenben.
A jövőre szezonra biztosan erősebbek leszünk, hangsúlyozza az ügyvezető, csak az a bökkenő, hogy ugyanez elmondható a riválisainkról is. Ezzel nehéz lenne vitatkozni, hiszen azon túl, hogy a hazai pontvadászat dobogósai ugyanolyan erősek maradnak, a „derékhad” a Lokival együtt jelentős erősítéseket hajtott végre. Így szinte borítékolható, hogy minden idők legerősebb női bajnoksága lesz a 2017/2018-as.
De mégsem lehet más a cél, mint az, hogy továbbra is nemzetközi szereplést érő helyre érjen oda a Loki…
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)