Raul, Dzsudzsák, Ferenczi?
Szerző: Vida Gyula | vida.gyula@dtv.hu Közzétéve: 2011.06.25. 12:05 | Frissítve: 2011.06.25. 12:05
A ballábas klasszisok nyomdokaiba lépne a Loki legújabb felfedezettje, Ferenczi János. A mindössze 20 éves játékos csak most került fel az első kerethez, de máris a kezdőcsapatba vágyik. Interjú.
Erre szokták mondani, hogy már az oviban is pöttyös labda volt a jele. Ferenczi János alig múlt 4 éves, amikor már rendszeresen járt „edzésekre”, az Olasz Focisulihoz. Aztán jött a Loki Focisuli, a DVSC korosztályos csapatai, a Létavértes, és végül a DVSC-DEAC, ahol egy fél év alatt meggyőzte mostani edzőjét arról, hogy első osztályú labdarúgó. Öt éves profi szerződést kötött a klubbal. A Janika becenéven meg kell osztoznia Mbengono Yannickkal, a középpálya bal oldalát azonban kisajátítaná. Tősgyökeres debreceni és Raul mellett, Dzsudzsák Balázs a példaképe. Naná, hogy mindketten ballábas gólvágók.
Dehir.hu: Most akkor ki a Jani a csapatban?
Ferenczi János: Igen, egyelőre ketten vagyunk, mert Eli bá (Kondás Elemér – a szerk.) engem is Janikának szólít.
Dehir.hu: Úgy értem, ő lehet az egyik riválisod a középpálya bal oldalán.
Ferenczi János: Valóban, nem tűnik egyszerűnek a helyzetem. Yannick mellett ott van még Illés, sőt Szakály is néha a bal oldalon játszik, de én azt mondom, csak rajtam múlik. Szeretnék mindenképpen itt maradni az első keretben és már ősszel bemutatkozni a Lokiban. Ha megkapom a lehetőséget, élni fogok vele, már csak azért is, mert ez volt a gyerekkori álmom, hogy a nagy csapatban játsszak majd egyszer. Sok játékosnak még labdát is szedtem, most velük játszani óriási öröm és megtiszteltetés.
Dehir.hu: Úgy érzed, hogy készen állsz az élvonalra?
Ferenczi János: Tisztában vagyok vele, hogy az NB 1-hez még erősödnöm kell. Szeretnék legalább öt kiló izmot felszedni, fejben is gyorsabbnak kell lennem és védekezésben is javulnom kell, viszont a gyorsaságomat kihasználhatom, és azt hiszem a technikai képzettségem is elég jó, legalábbis ezt mondják az edzőim.
Dehir.hu: Eddig hasonló a történeted a Bódi Ádáméhoz, aki szintén fiatalon került fel az első kerethez, aztán ott is tudott maradni. Szerinted miért van az, hogy a DVSC adott korosztályos csapataiból jellemzően csak egy-egy játékosnak sikerül mindez?
Ferenczi János: Nagyon sok múlik a hozzáálláson, a lehetőségeken és a szerencsén is. Én sokat köszönhetek a szüleimnek, akik helyettem is gondolkodva, tudatosan építették a pályámat, mindenben támogattak és biztattak az évek során. De szerencsém is volt. Szokták mondani, hogy 100 fiatalból jó, ha egy odakerülhet az első csapathoz. Úgy néz ki, most én vagyok az az egy. A régi csapattársaim közül sokan azóta abba is hagyták, talán ha hárman, vagy négyen fociznak még közülük. Persze néhányan nem is úgy álltak a labdarúgáshoz, ahogy kellett volna. Én az eddigi pályafutásom során szerintem még egy edzésről sem hiányoztam, a mérkőzéseket pedig mindig komolyan veszem, akár tétmeccsről, akár edzőmeccsről van szó. Ha nem így tennék, otthon meg is kapnám a szidalmat.
Dehir.hu: Fociszakértő a család?
Ferenczi János: Igen, meg focirajongó is. Mikor megszülettem, labdát kaptam ajándékba. A szüleim is nagyon szeretik a focit, minden meccsemen, sőt régebben az edzéseken is kinn voltak. Édesapám egyébként focizott korábban alacsonyabb osztályban, meg kispályán, úgyhogy szakmabeli. Már csak emiatt is komolyak az elvárások velem szemben, meg otthon folyton azt hallom, hogy amit ők eddig belefektettek a pályafutásomba, azt nekem kamatostól kell majd visszafizetnem. Erre készülök.
Dehir.hu: Úgy mint Dzsudzsák Balázs?
Ferenczi János: Igen, ő az egyik példaképem. Innen indult Debrecenből, végigjárta ugyanazt a ranglétrát, amit én, volt Létavértesen is. Követem a pályafutását, örülök neki, hogy ennyire összejöttek a dolgai. Hasonló karrierre vágyom én is, de azt hiszem, valamennyi debreceni fiatal.
Dehir.hu: Úgy fogalmaztál, ő az egyik példaképed. Ezek szerint van másik is?
Ferenczi János: Gyerekkori példaképem Raul Gonzalez a Real Madridból. Egyébként óriási Real-drukker vagyok. Mikor gyerekfejjel elkezdtem nézni a focimeccseket, egyből beleszerettem a Madrid játékába. Rault egyenesen bálványoztam. Lestem a mozdulatait és próbáltam utánozni őt. Most már mondhatom, azóta is fanatikus Real-szurkoló vagyok. A Barca-Real meccseken hozzám sem lehet szólni, és hát a csapattársakkal is zrikáljuk egymást, mert sokan szurkolnak a Barcelonának is. Tudom, hogy ez gyerekesen, vagy nagyképűen hangzik, de az a célom, hogy egyszer a Real Madrid játékosa legyek. Ez álomszerűnek tűnik, de az egyik álmom már valóra vált, miért ne jöhetne össze ez is?
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)