Nevek Harca - Memóriajáték középhaladóknak
Szerző: Keczeli-Kövári Ágnes | kovari.agnes@dtv.hu Közzétéve: 2010.06.12. 16:20 | Frissítve: 2010.06.12. 16:20
Szeretem a sportot. Az úszás akkor esik a legjobban, ha a jobb kezemnél üdítő van, a balnál meg egy kis sós mogyoró. A focihoz talán egy kicsit több kell. Üdítőből és mogyoróból mindenképpen. Nincs tévénk. Amíg volt, a sportcsatornák mindig a negyvenes után kezdődtek. Azok is csak azért voltak beállítva, mert a fociőrült öcsém néhanapján meglátogatott.
Hogy döntöm el, hogy kinek szurkolok, ha még soha nem néztem végig egyetlen meccset sem? Nem csináltam belőle túl nagy problémát. Elhatároztam, annak szurkolok, aki zöld mezben lesz. Később jöttem csak rá, hogy Dél-Korea és Görögország esetében erre nagyon kicsi az esély. Hát jó. Akkor annak szurkolok, aki az első gólt rúgja. Már hallom is a zúgolódást, hogy szurkolni csak szívből lehet, és a csapat szeretete kell hozzá. Nem baj. Ez most szükségállapot.
A himnuszok alatt felmérem a terepet. Ez sem könnyíti meg a dolgomat. Ha találnék egy helyes játékost, lehet, hogy az ő csapatát választanám. De még a görögök között sem találtam görög istenre emlékeztető játékost. Vagy csak kevés focimezes görög istent láttam eddig képen. A kommentátor azt mondja, a görögöktől nem várnak csodát. Én meg pláne. Nekem az maga lesz a csoda, ha majd a vb végén el tudom magyarázni a férjemnek, hogy miért lehet szeretni a focit. A férjemet ugyanis majdnem annyira érdekli a foci, mint engem. Talán egy kicsit még kevésbé. Most is inkább kerti partin van egy olyan helyen, ahol sör ugyan van, de tévé nincs. Ma délután tehát egyedül maradtam.
Én és a megjegyezhetetlen, teljesen egyforma focistanevek. Dél-Korea csapatában sok a Jing és a Jung, a görögöknél pedig az is, as, os végződés. Kezdem úgy érezni magam, mint egy számítógépes memóriajátékban. A kommentátor teljesítménye ámulatba ejt. Szerintem ő már három aranycsillagot és egy plussz gyémánt fokozatot is szerzett volna, ha lenne focistás memóriajáték. Biztosan hetekig tanulta a neveket, és még néhány hétig próbálta arcról beazonosítani őket.
Mire felocsúdok az elmélkedésből, már meg is született az első gól! LEE JUNG SOO a hatodik percben a lábszárával berepítette a labdát a citromsárga kapus hálójába. Eldőlt végre! Dél-Korea az én csapatom!
Úgy érzem, mintha a görögök már az első félidőben elfáradtak volna. A focihoz értő szurkolóként azt a következtetést vonom le, hogy nem edzettek elég keményen. Esetleg a felkészülés ideje alatt is a görög joghurt receptjét védték meg a világtól.
A második félidőt már izgatottan várom. A CSAPATOM nagyon jó formában van, látszik, hogy uralják a meccset. Kár, hogy nem tudok róluk semmit. De hát ez ilyenkor részletkérdés. Csöng a telefonom. Az unokahúgom keres. Nem tudja, hogy nekem most sokkal fontosabb dolgom van, mint hogy telefonálgassak? Azt mondja németet tanul, és nem nagyon boldogul vele. Na én most pontosan így vagyok a focival.
A hatos szám bűvöletében telik a meccs. A második félidő hatodik percében újra remekel a csapatom! Éljen, éljen! Most már rutinos vagyok. Meg sem próbálom a mezről elolvasni a focista nevét. Kényelmesen hátradőlök. Úgyis kiírják. PARK JI SUNG. Zseniális vagyok. Ha így haladok, a vb végére mesterfokozatot szerzek a memóriajátékban.
A második félidőben már csak egyetlen érdekes mozzanatra emlékszem. Egy koreai és egy görög játékos egyszerre fejelt. A görög a földön maradt, a fejét fájlalta. Elég látványosan. Néha oldalra sandított, hogy a bíró látja-e. Nem látta. Felállt, és futott tovább. Úgy érzem, ez a pillanat lesz az én bónusz emlékem a meccsről.
Megdőlt, amit gondoltam. A 72. percben ásítottam először. Sokkal korábbra vártam. Mégiscsak szunnyad bennem szurkolói lélek. Azon veszem ugyanis észre magam, hogy érdekel a meccs. Magamban bíztatom a csapatomat, pedig tudom, hogy a hosszabbítás két percében kicsi az esély, hogy a görögök két gólt rúgjanak. Vége. Ülök a tévé előtt, és megpróbálok egy-két nevet felidézni, hátha megragatd valami. Nem megy. Muszáj megnéznem még néhány meccset. Hátha akkor sikerül eligazodnom a Jungok, Singek és opulosok között.
Dél-Korea-Görögország 2–0 (1-0)
Keczeli-Kővári Ágnes írása
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)