Mihály Kata: a pást a legjobb tanítómester
Szerző: Bögre Zoltán | bogre.zoltan@dehir.hu Közzétéve: 2017.12.26. 11:35 | Frissítve: 2017.12.26. 11:39
Debrecen – A debreceni vívólány szerint a sok gyakorlás meghozza az eredményt, de nem elég készülni, figyelni is kell, hiszen a legtöbbet az ellenféltől lehet tanulni.
Mihály Kata, a debreceni vívósport egyik legnagyobb reménysége, rendre kiemelkedően teljesít a hazai és külföldi versenyeken, s az idő múlásával egyre jobb lesz. A magyar női párbajtőrnek szerinte van egy sajátossága, ami miatt nehezebb egy fiatal vívónak fejlődni, így minden egyes megmérettetés, párharc jó lecke a számára.
Dehir.hu: Sorra szállítja a jobbnál jobb eredményeket, ez alapján kijelenthető, megtalálta a tökéletesen Önnek való sportágat. Miért éppen a vívást választotta, mi volt, ami magával ragadta?
Mihály Kata: Véletlenül kerültem bele, volt egy osztálytársam, aki hívott. Akkoriban nem sportoltam semmit, de mindig is örökmozgó voltam, hiányzott a mozgás. Nagyon tetszett a társaság, érdekesnek, összetettnek tartom a sportágat, amit nem lehet megunni néhány év alatt. Izgalmas, mert küzdősportként is lehet kezelni, mindig egy másik emberrel kell megmérkőzni, s mivel nagyon különbözőek az emberek, sosem találkozom egyforma ellenféllel. Ugyanakkor ez egy technikai sportág is, olyan, mintha a karatét és a sakkot összekevernénk. Rengeteg variáció van benne, amit a különböző versenyhelyzetekben lehet alkalmazni,.
Nem csak vívni szeretek, hanem nézni is a vívást, hiszen olyan helyzeteket, megoldásokat lehet látni egy-egy asszóban, ami segít a fejlődésben.
Szeretem a kiélezett helyzeteket, nagyon jó azt látni, amikor valaki brarvúros módon vágja ki magát egy ilyen szituációban.
Dehir.hu: Grand Prix, világkupa. Ez a két nagy versenysorozat szerepel most a célkeresztben. Milyen eredménnyel lenne elégedett?
Mihály Kata: Annak örülnék, ha minél előrébb végeznék, de a kisebb lépcsőfokokat is végig kell járni, a rövid távú célokat is meg kell fogalmazni. Nem lehet egyből, mindig győzni. Ha egy világkupa versenyen a legjobb tizenhat közé kerülnék, az már nagyon nagy dolog lenne. A Grand Prix abban különbözik, hogy nagyobb a szorzója, annyi pontot lehet összegyűjteni, hogy a világranglistán több helyet előre lehet lépni. Ezért a vívók nagyon odateszik magukat a világkupa versenyeken, komoly asszókat lehet vívni. A női és a férfi versenyeket egyszerre rendezik, sokat lehet tanulni menet közben is. A japánok, a koreaiak, az amerikaiak, a franciák, az olaszok nagyon jók, jó őket nézni, s közben el lehet csipegetni tőlük látványos, meglepő akciókat, megoldásokat.
Dehir.hu: A legtöbben azt mondják, ha sikeres akarsz lenni valamiben, akkor sok mindenről le is kell mondani. A vívás is ilyen, küzdelem és lemondás?
Mihály Kata: Van benne lemondás, persze, ugyanakkor az úszókhoz, vagy az atlétákhoz képest szerencsésebbek vagyunk mi, vívók, ez a sportág ugyanis nem teljesítményalapú, nem kell naponta többször edzeni. Be kell gyakorolni a technikát, a mozdulatokat úgy, hogy aztán kisujjból menjen minden. Rengeteg edzőtábor van, sok a verseny, az utazás. Volt már olyan, hogy le kellett mondani családi vagy baráti programokat, de mindig megértik.
Dehir.hu: A debreceni sportszerető emberek rendszeresen találkozhatnak a nevével, hiszen nem telik el úgy hét, hogy ne érne el valamilyen dobogós eredményt versenyen. Egyre többen megismerik, s már a jövő nagy reménységét látják Mihály Katában. Érzi azt, hogy az idő múlásával kialakul egyfajta eredménykényszer?
Mihály Kata: Elő szokott fordulni, de a versenyeken mindig magamat helyezem előtérbe. Azzal foglalkozom, hogy megvalósítsam a saját elképzeléseimet, ha ez sikerül, az nekem már elég. Néha talán túlságosan rágörcsölök arra, hogy mefeleljek magamnak és az elvárásoknak.
A legutóbbi országos bajnokságon nem sikerült dobogóra állni, ami nem volt jó érzés, de ezeket az eredményeket is fel kell dolgozni, és menni kell tovább.
Dehir.hu: Vívásban Magyaroszág mindig is élen járt, számtalan legendás siker kötődik a hazai sportághoz. Mennyire nehéz előrejutni a ranglétrán? Gondolom, a legnagyobb kihívás egy olimpiai részvétel lenne. Látja már a horizonton az ötkarikás szereplést?
Mihály Kata: Egyáltalán nem lehetetlen eljutni odáig, de még nem értem el azt a szintet, hogy kijelentsem, menni akarok az olimpiára.
A női párbajtőrmezőny egyébként is nehéz helyzetben van, mert nagy szakadék tátong a generációk között.
Ott az olimpiai bajnok Szász Emese és az ő korosztálya az egyik oldalon, a másikon pedig mi, egészen fiatalok. Sok olyan vívó hiányzik, akitől lehetne tanulni. A nőknél a gyerekvállalás miatt bonyolultabb karriert építeni, illetve
ha az ember nem ér oda mint vérprofi, nem lehet belőle megélni, az amatőröknél nincs fizetés, így az egzisztencia miatt sokan abbahagyják a vívást, megakad a lendület.
Dehir.hu: Ilyenkor év végén, az ünnepek idején sikerül egy kicsit levegővételhez jutni is? Vívás nélkül telik a karácsony, vagy azért ekkor is foglalkozik a sporttal?
Mihály Kata: Mindenképpen kell edzeni, mert egy hosszabb leállás nem tesz jót a szezonban. Mivel a legközelebbi világkupaverseny Február elején lesz, így az ünnepek előtt ha a heti öt edzésből kimared egy, akkor az még belefér. Az ünnepek alatt nincs edzés, a két ünnep között pedig napi egy tréninget tartunk. Február elején lesz egy világkupaverseny, ilyenkor megengedhető, hogy kicsit lazábban készüljünk. A karácsony nálunk egyértelműen a családról szól, már nagyon készülünk, anyukámmal sütünk-főzünk, ajándékokat vásárolunk, kicsit bolondok háza az eleje. Szeretem a karácsonyt, mert nagyon sokszor vagyok távol, nem tudok mindig együtt lenni a szülőkkel, így ezt a három napot mindenképpen meg akarom ragadni.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)