Kozák Luca: el tudom érni az olimpiai szintidőt, csak kell egy jó verseny hozzá
Szerző: Bögre Zoltán | bogre.zoltan@dehir.hu Közzétéve: 2019.10.02. 13:40 | Frissítve: 2019.10.02. 14:09
A debreceni atléta újra jó formában érzi magát, ha minden jól alakul, a világbajnokságon szerezhet olimpiai kvótát.
Szinte mindent kipróbált már az atlétikában Kozák Luca, a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola versenyzője, de végül abba a sportágba szeretett bele, ami egyáltalán nem is vonzotta. Idén újra megkapta a Békessy Béla-ösztöndíjat, ami azért nagy öröm a számára, mert így évről-évre érzi a város támogatását. Luca most a dohai vb-re koncentrál, s 100 méter gáton még a döntőbe jutást sem tartja elképzelhetetlennek.
Fotók: MTI
Dehir.hu: Nem kezdődött jól az éved, hiszen egy sérülés miatt hónapokat kellett kihagynod. Megviselt mentálisan az a bizonyos balszerencsés eset, nehéz volt utolérned magadat?
Kozák Luca: Volt időm bőven gyógyulni, de nem lehetett azért hat hétig csak feküdni. Viszont nem kellett siettetnem sem a gyógyulást és szerencsére mentálisan sem viselt meg az, hogy heteket kellett kihagynom. Csak arra próbáltam koncentrálni, hogy rendbe jöjjek. Júniusban,
amikor láttam, hogy mindenki versenyzik, már nagyon mentem volna a pályára, iszonyatosan untam a gyógytornát.
Egyrészt tudtam, hogy már nincs sok időm, de még bicegtem, kellett 2-3 hét hogy kocogni tudjak. Figyeltem arra, hogy éppen milyen fázisban éppen vagyok. Ennek megfelelően végeztem az edzéseket, sokat kondiztunk, igyekeztünk minőségi és mennyiségi munkát hozzátenni ahhoz, hogy minden a lehető legjobban alakuljon és ne vesszen kárba semmi. Végül sikerült utolérnem magamat, most pontosan ott tartok, ahol márciusban voltam.
Dehir.hu: Akkor csúcsformában vagy?
Kozák Luca: Az utolsó három hét a finomhangolásé volt, inkább minőségi, mint mennyiségi munkát végeztünk, az utolsó pár versenyen úgy futottam, mintha edzésen lennék, nem akartam túlterhelni magamat, nem akartam nagyon elfáradni a világbajnokság előtt. Amikor fáradtabb vagyok, nem tudok úgy teljesíteni, ahogy azt elvárnám. Az utóbbi hetekben egyre jobban éreztem magamat az edzéseken is, és a futásom is napról-napra jobb lett.
Szerintem kiválóan sikerült a felkészülés az edzéstervnek is köszönhetően, fejben pedig már Dohában vagyok, alig várom, hogy elkezdődjön számomra is a világbajnokság. Október 5-én rajtolok a selejtezőben.
Dehir.hu: Az idei év egyik nagy híre veled kapcsolatban, hogy a város is elismerte a tehetségedet és a munkádat a Békessy-ösztöndíjjal. Megerősít a továbbiakra nézve az ösztöndíj?
Kozák Luca: Minden ehhez hasonló díj azt sugallja, hogy a város jónak tartja azt, amit csinálok, hiszen már több alkalommal is megkaptam Debrecen támogatását, jó tudni, hogy bíznak bennem. Sokat jelent számomra az, hogy évről-évre élvezhetem ezt a támogatást.
Dehir.hu: Mindig megdobban a szív, amikor rajthoz kell állni egy versenyen, de amikor nem csupán el kell érni a célt, hanem még az akadályokon is át kell jutni, az talán még nagyobb adrenalinlöketet jelenthet. Amikor elkezdted, nem volt riasztó a sok gát, nem volt benned félsz, hogy mi lesz, ha nem tudod átugrani?
Kozák Luca: Ilyen sosem volt bennem, nagyon nagyot lehet esni, az biztos, de félni nem féltem. Nem vagyok izgulós típus, imádok versenyezni, mindig egy egészséges versenydrukk van bennem, ami feldob.
Amikor csak szimplán futok, nem tudok kellően felpörögni úgy, mint amikor gáton versenyzek. Van tíz akadály előttem, és az a szép ebben az egészben, hogy bármi megtörténhet.
Ugyanúgy hibázhatok, mint bárki más, sosincs papírforma. Az atlétikában már mindent kipróbáltam, voltam például távolugró, gerelyhajító, rúdugró, súlylökő, és mindenben jó is voltam. Tizenhárom éves koromban még azt mondta nekem az edzőm, hogy ilyen fiatalon nem szabad egy számra specializálódni. Tényleg mindent csináltam, talán a gátfutás volt az egyetlen, ami ellen tiltakoztam. Ám amikor elindultam az első versenyemen, nem is értettem hogyan, de azt is jól megoldottam. Onnantól pedig szerelemmé vált. A síkfutás nekem túlságosan egyszerű, a gát azonban összetett, hiszen egyszerre kell gyorsnak, ügyesnek, taktikusnak lenned. És persze mindezek miatt egyáltalán nem olyan monoton, folyamatosak az új kihívások, és mindig a topon kell lenni.
Dehir.hu: Sokat hallani arról, hogy szinte elviselhetetlen meleg van Dohában. Ugyan az atlétikai stadion klimatizált, de a hőmérsékletkülönbség is feladhatja a leckét a sportolóknak. Ti készültök külön ezekre a körülményekre?
Kozák Luca: Nálunk ez annyira nem fogja befolyásolni a versenyt, igazából a maratont futóknak és a gyaloglóknak rossz nagyon. Külön egyáltalán nem készültünk, van kinti és benti melegítési lehetőség is, majd ott meglátjuk melyik lesz a jobb.
Dehir.hu: Az élsport, a profizmus sokat követel. Jut elég idő magadra, tanulásra, munkára, magánéletre?
Kozák Luca: Igazából arra jut időm, amire akarom, hogy jusson. Lehet hogy ez közhelyes kijelentés, de így van. Most a futás az első, de be akarom fejezni az egyetemet, amikor pedig otthon vagyok, igyekszem mindenkire elegendő időt szánni, a családomtól, a barátaimtól is sok támogatást kapok.
Mindenki tisztában van azzal, hogy mivel jár a sport, és természetesen büszkék rám. Jó vagyok az időbeosztásban, ami fontos, arra jut időm.
Amikor szezon van, akkor el tudok kicsit veszni a futásban, észreveszem, hogy vannak olyanok, akikkel nem tudok találkozni, de megértik, ahogy én is megértem őket.
Dehir.hu: A világbajnokság egy igazi mérce az atlétáknak, majdnem olyan komoly szint, mint az olimpia. Ez is csak egy verseny a sok közül, vagy ilyenkor azért kicsit jobban ott van a torkodban a gyomrod?
Kozák Luca: Nem szoktam érezni a terhet, inkább az edzőm aggódik helyettem. Mindig van egy fő verseny, idén a vb az, ilyenkor úgy próbáljuk felépíteni a szezont, hogy a csúcsforma a vébén jöjjön ki. Ellenkező esetben, nem volt értelme az egésznek. Sokkal többet számít, hogy a vébén negyedik valaki, mint az, hogy valamilyen más versenyen mondjuk nyer. Itt kell magamból kihozni a legtöbbet. De egyébként ugyanúgy állok oda, mint bármelyik másik futásom előtt.
Dehir.hu: Mit vársz a vb-től és magadtól. Kijöhet egy világraszóló nagy eredmény?
Kozák Luca: Az a tervem, hogy két nagyon jót fussak, hiszen a középdöntőbe szeretnék jutni és ott is egy jó teljesítményt akarok majd nyújtani. Nem lehet pontosan megmondani, mennyi kell a döntőhöz, bár van egy tippen. Ha már sikerül döntőbe jutni, az hatalmas eredmény, nem mindennapi siker lenne. Baji Balázs megcsinálta két éve, tehát kijöhet egy komoly eredmény de nem jelenteném azért ki, hogy nekem össze is fog jönni.
Szerintem egy 12:80-as idő elegendő lehet a fináléhoz, s mivel ebben az évben meglehetősen stabilan futok, ebből még bármi kijöhet.
A körülmények sokat számítanak, így az is, hogy a versenytársak hogyan készültek, milyen formában vannak.
Dehir.hu: Márciusban egyértelműen kijelentetted, hogy az olimpiai részvétel a célod. Összejöhet a kvóta a vb-n? A szerencse is kell hozzá, vagy pontosan tudod, mit kell tenned azért, hogy ott legyél jövőre Tokióban?
Kozák Luca: Eddig a szintes rendszer alapján lehetett kijutni az olimpiára, de átalakítások zajlanak. Megmaradt a szint alapján elérhető kvóta, csak erősebb eredményekhez kötik most már, így az olimpiához 12:84 kell. Az egyéni csúcsom jelen pillanatban 12:86, de
szerintem bennem van az olimpiai szint, csak kell egy jó verseny hozzá.
A másik lehetőség, amellyel olimpiai kvótát lehet szerezni, az a világranglistás helyezés. E szerint Magyarországról a legjobb negyven ott lehet Tokióban. Ebbe a mezőnybe azért illene bekerülnöm. Ahogy az edzőmmel figyelgettük, most a 21-23. hely körül vagyok, így ez alapján ott lehetek a játékokon. Ez számolgatás, ehelyett inkább meg kellene futnom az olimpiai szintet.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)