Két rangos kitüntetés: az MKSZ díjjal ismerte el a debreceni kézilabdázás ikonjait
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.05.20. 20:59 | Frissítve: 2016.05.22. 19:53
Budapest - Komáromi Ákosné és a közelmúltban elhunyt Varga István tevékenységét is a Magyar Kézilabdázásért Emlékéremmel értékelte a hazai szövetség.
A Magyar Kézilabda Szövetség Elnöksége a 2016. évi rendes küldöttgyűlésén Török Bódog Emlékérem, Magyar Kézilabdázásért Érdemérem, és MKSZ Elismerő Okleveleket adományozott több, a sportágban kiváló eredményeket elérő edzőnek és játékosnak.
A Magyar Sport Háza konferenciatermében megtartott díjátadón a Magyar Kézilabdázásért Érdemérem kitüntetésben részesült a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola leány kézilabda szakosztályvezetője, Komáromi Ákosné, valamint posztumusz elismerést kapott a 2014 decemberében elhunyt Varga István, a 126-szoros magyar válogatott, világválogatott kézilabdázó, a Debreceni Dózsa 1975-ös bajnokcsapatának vezéregyénisége.
Komáromi Ákosné Éva néni 1972 augusztusától dolgozik edzőként, szakedzői képesítését 1984-ben szerezte meg. Pályafutását a Dunaújvárosi Kohász SE Sportiskolánál kezdte. A Debreceni Sportiskolánál 1981. december 1-től vállalt munkát, melyet mind a mai napig végez. 2009 és 2011 között a DSI technikai igazgatói feladatait is ellátta.
Debrecen városa 2005-ben Hajós Alfréd díjjal ismerte el munkáját, míg 2011-ben a Sportiskola Életműdíját vehette át.
Legnagyobb sikerei edzőként:
- 1x magyar bajnok és 3x Magyar Kupa győztes a DVSC NB I- es csapatával
- 4x bajnok a Debreceni Sportiskola csapataival az Országos Ifjúsági Kupa és az Országos Serdülő Bajnokság küzdelmeiben
- 4x nemzetközi bajnok a Debreceni Sportiskola csapataival (Teramo, Cingoli- Olaszország Utánpótlás Világjátékok, Viborg Dánia, Szlovénia)
- 7x diákolimpiai bajnok a Hunyadi János Általános Iskola és az Irinyi János Középiskola csapataival
Varga István játékosként és sportvezetőként is a magyar és a debreceni kézilabdázás nagykövete volt. A világ legjobb átlövője 1973-80 között szerepelt a D. Dózsa NB I-es csapatában, s bajnoki címet (1975) valamint Magyar Kupát nyert (1979) a Mikes Kelemen utcai szabadtéri stadionban gyakorta 10 ezer néző előtt szerepelt legendás csapattal. Kétszer vett részt olimpián (1972, 76), kétszer világbajnokságon és szerepelt az európai- és világválogatottban is. Németországban kétszer, hazánkban egyszer volt az év játékosa. Egy bajnoki évadban dobott 294 gólja máig is megdönthetetlen világcsúcs.
Pályafutása második szakaszában Nádudvaron játékosedzőként kézilabdázott, majd negyven esztendősen különböző németországi Bundesliga klubokban kápráztatta el a világot, s 46 évesen vonult vissza. Ezután edzősködött, a nemzetközi szövetség delegátusaként dolgozott, elismert sportvezető volt. Hetvenegy esztendős korában rákbetegségben hunyt el.
Megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztjét (1994), Debrecen városa Hajós Alfréd díjjal ismerte el évtizedes kötődését és segítségét a város sportéletében (2013), szülővárosában, Abonyban pedig sportcsarnokot neveztek el róla.
A díjazottak:
Török Bódog Emlékérem: id. Nádori Pál
Magyar Kézilabdázásért Érdemérem: Faludi Mihály, Csík János, id. Kiss Szilárd, Komáromi Ákosné és Varga István (posztumusz), az 1986-os vébé-ezüstérmes férfi válogatott
MKSZ Elismerő Oklevél: Éliás Gábor, Nyárádi Bertalan, Berthóty Attila, Hajdu János, Pischné Bankó Zsuzsanna, Topáné György Anna, Kuzma Ferenc, Kökény Beatrix, Györgyné Oblisz Anita
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)