Hetényi Zoltán: tanulni sosem szégyen
Szerző: Bögre Zoltán | bogre.zoltan@dehir.hu Közzétéve: 2019.07.27. 10:00 | Frissítve: 2019.07.29. 11:11
A DEAC hokikapusa nemrég kezdte az egyetemet, közben a klub legjobb sportolója lett idén. Komoly feladatokra készül a sportban és az életben is.
Hetényi Zoltán számára a legfontosabb a motiváltság, illetve az, hogy legyen elérhető célja az életben és a jégen egyaránt. Mindkettő adott, hiszen a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság- Élelmiszertudományi-, és Környezetgazdálkodási Karán jó eredményekkel végzi tanulmányait, a DEAC-ban pedig nem kevesebb a vágyása, mint az, hogy néhány éven belül bajnoki címet ünnepelhessen a Debrecennel.
Dehir.hu: Nagyon nehéz helyzetből küzdötte vissza magát, miután Debrecenbe szerződött. Majdnem a pályafutásának is vége szakadt, ehhez képest alapemberré vált az OB I-ben és a válogatottba is visszakerült. Mi volt a fordulópont?
Hetényi Zoltán: Szerencsére nem úgy alakultak a dolgaim, ahogy terveztem, nem hagytam abba a jégkorongozást. Abban az időben nagyon csalódott voltam, mert nem tudtam kimenni a világbajnokságra, több külföldi lehetőségem is volt, akartam is ezeket, hiszen kerestek Szlovákiából, a francia, a norvég első osztályból is, végül azonban nemet mondtam mindegyikre. Talán az volt az ok, hogy a 2017/18-as klubszezon végén kerestem a válogatottat, hogy számítanának-e rám, akár rövidebb vagy hosszabb távon, de sajnos nem kaptam választ. Pedig írtam e-mailt és telefonon is kerestem az illetékeseket. Ez rosszul esett és nem értettem, miért olyan nehéz reagálni, azt sem vettem volna zokon, ha nemet mondanak, hiszen felnőtt emberek, sportolók vagyunk.
Ez volt az, ami elgondolkodtatott. Külföldi pályafutásom után aztán jött egy lehetőség Debrecenből, emellett elkezdhettem a tanulmányaimat a Debreceni Egyetemen.
Szerintem tanulni sosem szégyen, örömmel ültem be az iskolapadba és végül a szezon is jól alakult. Lehet az élet úgy akarta, hogy Debrecenbe jöjjek. Nagy potenciál van a DEAC-ban, egy-két éven belül jó lenne itt bajnokká válni.
Dehir.hu: Harminc évesen ült be az iskolapadba, miért döntött úgy, hogy ennyi idősen egyetemi hallgatónak áll?
Hetényi Zoltán: Több motivációm volt. Tizennyolc évesen érettségiztem, majd jogra jelentkeztem, de csak három szemeszterig jutottam, a profi sport miatt abba kellett hagynom a tanulást.
Fiatalon is tudtam, hogy egyetemet akarok végezni, szakmát szeretnék, hiszen az élethez tudásra van szükség, nehéz úgy dolgozni, hogy az ember azt sem tudja, miről van szó. Amikor Finnországban és az Egyesült Államokban játszottam, nem volt lehetőségem arra, hogy folytassam a tanulmányaimat. Ahogy Debrecenbe jöttem és végre időm is volt a tanulásra, jelentkeztem az egyetem vadgazdálkodási mérnök szakára.
Dehir.hu: Hol tart most a tanulmányaival? Ezek szerint már a civil életre készül?
Hetényi Zoltán: Három és fél éves a képzés, az első éven túl vagyok és jó jegyekkel végeztem azt a tanévet. Nálam tipikusan sportolói mentalitás, hogy minél jobb eredményt érjek el a tanulmányaimban is. Ez segít a tanulásban. Még van két és fél évem, lesz gyakorlati része is a képzésnek. Kellenek a célok és az elhivatottság, edzés után megyek az iskolába, írom a jegyzeteket és készülök a vizsgára. Szeretnék minél tovább sportolni, de ez csak akkor sikerülhet, ha továbbra is jól teljesítek, emellett szeretnék a válogatott edzőmeccseire is bejutni.
Valaki 40-43 évesen is még a legmagasabb szinten játszik, úgyhogy korai lenne még a visszavonulásról beszélni. Pláne úgy, hogy figyelek magamra, hogy minél tovább topon legyek.
Természetesen a jövőre is gondolok, arra az életre, amikor már nem sportolok, és természetesen el tudom képzelni magamat abban, amit tanulok. Az a célom, hogy meglegyen a szakmám.
Régóta érdekel az állattenyésztés, édesapám erdészeti főiskolát végzett, öcsémmel egy erdészházban nőttünk fel, úgyhogy szeretem a vidéket, az állatokat, a természetet. A vadgazdálkodás egy építő-alkotó munka, aminél az a legfontosabb, hogy vigyázzunk a természetre. Komoly szakma, amiben a szakértelemre mindig szükség van. Remélhetőleg tehetséges leszek benne, azért vannak a nyári szakmai gyakorlatok, hogy kiderüljön, mennyire értek majd hozzá.
Dehir.hu: A DEAC-nál meglehetősen sok fiatallal találkozik. Segít nekik a fejlődésben, esetleg gondolkodott már azon, hogy a tehetségek fejlesztésével is foglalkozzon a későbbiekben?
Hetényi Zoltán: Ez lenne a célom, nagyon jól érzem magamat a klubnál, és hosszabb távon is lehet a városban tervezni, akár a második diplomát is megszerezném úgy, hogy közben a DEAC-ban dolgozok. Megcsináltam a B licences edzői képesítést, hiszen a boldoguláshoz minél több tudással kell rendelkezni.
Mindig igyekszem segíteni a fiataloknak, mivel sokat tapasztaltam a sportban és a civil életben is. Láttam hogyan működik más országokban az utánpótlásképzés. Egy dolog a tehetség, de mellette sok pluszmunkára van szükség ahhoz, hogy a mi fiataljaink is versenyképesek lehessenek nemzetközi szinten.
Dehir.hu: Nemrég megválasztotta a DEAC az év játékosának. Mit jelentett Önnek ez az elismerés?
Hetényi Zoltán: Nagyon sikeres szezon volt a tavalyi, egyénileg is, így nagyon elégedett vagyok. Három díjam közül az volt a legfontosabb, amit a klub évadzáróján vehettem át.
Jó pár szakosztály működik a DEAC-ban és én lehettem a nagyszerű sportolók közül a legjobb. Nagy helyet foglal el a szívemben az elismerés, hiszen sportolóként és hallgatóként kaptam a díjat.
Szeretnék a jövőben minél jobban teljesíteni azért, hogy meghálálhassam ezt a bizalmat. Ha megválasztanak a legjobb kapusnak, az egy dolog, de év sportolójának lenni, még ennél is jelentősebb siker.
Dehir.hu: Nem csak a jégkorong a nagy szerelme, hanem a vadászat is. Sőt még vizsgával is rendelkezik. Gyakran szokott vadászni, mit szeret benne a legjobban?
Hertény Zoltán: A természetjárás a legjobb benne, a vadaszat nem arról szól, hogy mindenre lőni kell, ami mozog.
Én még nem lőttem le semmit, de volt már fegyver a vállamon. Teljesen más oldaláról közelítem meg ezt az egészet. Amikor jártuk a terepet a hivatásos vadásszal és kint voltunk a lesen, az egy maradandó élmény volt a számomra. Régi szép hagyomány a természet és a védett állatok megóvása. Fontos, hogy az állatoknak legyen élelmük és biztonságban legyenek a saját területükön. Ez is egy olyan szakma, ahol nagyon sokat számít a tudás és a tapasztalat.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)