Debrecenből Bostonba: Amerikában igyekszik népszerűsíteni a kézilabdát az egykori lokista
Szerző: Gurbán György | gurban.gyorgy@mcdb.hu Közzétéve: 2020.05.09. 15:40 | Frissítve: 2020.05.09. 15:40
Debrecen – Félix Annamária kalandos utat járt be pályafutása során. Most sokaknak magyarázza el Amerikában, hogy a kézilabda nem fallabda...
Félix Annamária tízéves korában kezdett el kézilabdázni és annak idején Békéscsabáról igazolt Debrecenbe a főiskola elvégzése után. Az átlövő debreceniként 27 tétmérkőzésen 63 gólig jutott. Nagyon szívesen emlékszik vissza az 1999-2000-es szezonjára.
- Meg is van rá minden okom, hogy jó érzésekkel emlékezzek Debrecenre – mondta az egykori játékos. - Hiszen negyedikek lettünk a bajnokságban Bíró Imre vezetésével, és számomra ez volt a Magyarországon töltött pályafutásom legjobb eredménye a junior válogatottság mellett. Ráadásul én Békéscsabán nőttem fel, így már ott is megtapasztaltam, milyen egy fergeteges szurkolótábor előtt játszani. Ezt Debrecenben is bőven átélhettem. A Lokival az EHF-kupában szerepelni is emlékezetes volt.
Aztán belevágott nagy kalandozásaiba. Egy külföldön élő játékosközvetítő ugyanis beajánlotta a Bundesliga egyik klubjába és a sikeres próbajáték után az Eintracht Minden csapatához szerződött. Innen országon belül Nettelstedtbe vezetett az újra, majd nyelvterületet nem, ám országot váltott, hiszen az osztrák Wiener Neustadt játékosa lett.
Majd innen is továbbállt a mediterrán vidékekre, hiszen később három spanyol klubban, a Gran Canaria, a Tenerife és a Santander gárdájában is szerepelt és volt olyan szezon, amikor az első liga gólkirálynője volt. De ennél is fontosabb mozzanata volt Spanyolországi életének, hogy megismerkedett a férjével. Bobby Martin nem akármilyen profi kosaras pályafutást tudhat a magáénak, hiszen 14 esztendőt húzott le Hispániában, ahol többek között a Real Madridban a Malagában és Gran Canarián is szerepelhetett.
Pályafutásuk befejeztével pedig úgy döntöttek: irány az USA, letelepedtek és azóta két gyermekük is született.
Ani egy magániskolában tanít testnevelést alsó tagozatosoknak, illetve személyi edzőként is dolgozik, férje pedig kosárlabdát oktat. De mit tehet Amerikában egy kézilabdás, mikor, ha megemlíti a sportágát, a legtöbben a fallabdára gondolnak? Elmagyarázza, hogy a kézilabdát nagyobb pályán és gólra játsszák, és rendkívül népszerű. A telefonján is szokott ilyenkor ismereteket terjeszteni, mutat videókat, általában tetszést aratva. De ez még kevés az üdvösséghez. Nagyok a távolságok és igazán kézilabda méretű pályák sincsenek – leginkább a kosárpályák lennének alkalmasak erre.
- Sajnos nem vagyok könnyű helyzetben ebből a szempontból, mivel ez a sport nagyon újszerűnek számít még itt, kevesen ismerik - mondja az egykori átlövő. - Én a gyermekeim iskolájában szoktam népszerűsíteni a kézilabdát, amikor éppen ott helyettesítek, de ez csak néhány órát jelent éves szinten. A gyerekek többségének tetszik is a játék, én bízom benne, hogy néhány év múlva elindulhat a kézilabda a felzárkózás útján. Ha lenne több edző a környékünkön, akikkel összedolgozhatnánk, sokkal könnyebb helyzetben lennék. A gyermekeimet sem tudom igazán tanítani erre a játékra, mert nincsenek társak, másrészt a nagyobbik lányom a kosárlabda iránt érdeklődik inkább. Ez persze nem véletlen az apukája miatt...
A hírekből tudjuk, hogy a koronavírus járvány az Egyesült Államokat is szorongatja.
- Az iskolák zárva maradnak a tanév végéig, ez azt jelenti hogy a gyermekeim és mi is itthon maradunk. Sajnos vannak ismerőseink, akiknek a családját közvetlenül veszélyezteti a vírus, így mi is elővigyázatosak vagyunk. Nagyon bízunk benne, hogy hamarosan lesz javulás és visszakaphatjuk a korábbi életünket...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)