Vak Bácsi, Rambo és Bagatelli – az ebesi focicsoda nyomában
Szerző: Vida Gyula | vida.gyula@dtv.hu Közzétéve: 2013.06.10. 08:27 | Frissítve: 2013.06.10. 17:17
Ebes – A megyei első osztályt veretlenül megnyerő helyi focicsapat az NB 3-ért játszik osztályozót, de már az NB 2-be vágyik. Ehhez bizony kell egy csapat! Nem is akármilyen…
Kis túlzással megduplázódott Ebes lakossága vasárnap estére. A megye több településéről is érkeztek focirajongók, hogy szurkoljanak a helyi csapatnak a Körmend elleni osztályozón. A pályát körülölelő korlátok mentén legalább 1500, a szomszéd kertekben pedig még további 10-15 helyi szimpatizáns szemlélte a történéseket a fáskamra tetejéről, vagy éppen az ásó nyelét támasztva. A tét az NB 3-as szereplés volt, a hangulat pedig igazi “megye eggyes“.
A meccs előtt mindenki meg volt győződve arról, hogy az NB 3 Bakony-csoportjában a hatodik helyen záró Körmend nem ellenfél a verhetetlen megyei bajnok számára. A helyi szállóige szerint ugyanis: “Ebesiek vagyunk, nem kutyaütők!”
A sporttudósításból nem maradhat ki az összeállítás. A csapatot, rendhagyó módon a helyi kedvenc, Domokos Imre, alias Rambó mutatja be:
- A kapuban Zolika, a jobb hátvéd a kisebbik tesóm, mini Rambó, a két középső védő Füli és Gabesz, a balbekk pedig a középső tesóm, kis Rambó. A középpályán Vak bácsi, aki rengeteget fut, de a passzai nem mindig pontosak, aztán Tomi, Szabó Máté, úgy is hívjuk, hogy Marika és Tóth Lajos, alias Bagatelli. Elől én vagyok, a nagy Rambo és az Öreg, Nagy Zsolti.
A hagyományos tudósítói formában:
Ebes: Zolika - Rambó I, Füli, Gabesz, Rambó II - Vak bácsi - Marika, Bagatelli, Tomi - Rambó III, Öreg.
Körmend: teljesen lényegtelen.
Három Rambó az ebesi kezdőben. Nem is rossz!
A 2-5 fős (attól függően, hogy éppen hányan mentek ki sörért) B-közép lankadatlanul skandálta, hogy Ebes olé!, de a gyülekező esőfelhők ellenére a viharos ebesi támadások elmaradtak. Helyette a Körmend szerzett gólt, így hátráltatva kissé a hajdúsági népünnepély kibontakozását.
(Többen úgy gondolták, ennél már csak az lett volna rosszabb, ha a lövés esetleg célt téveszt és a labda eltalálja a frissen csapolt sörrel teli poharakat a közelben felállított büfés sátorban. Az valóban ártott volna a hangulatnak.)
Amikor gólhátrányba került a csapat, a helyi hangulatfelelős – merthogy az is volt – gondolt egy merészet és a Hajrá! Ebes! váltott oldali szurkolói rigmusra biztatott, amit az ebesiek – talán azért mert a pálya mind a négy oldalán álltak – nehezen tudtak lekövetni, így továbbra is a két edző többé, de inkább kevésbé sportpályára illő bekiabálásaitól és a közelben elsuhanó vonatok zajától volt hangos a találkozó.
Miközben a közeli vasútállomásról azt lehetett hallani, hogy személyvonat érkezik Püspökladány felől, a helyi közönség kedvenc, Domokos (Rambó) Imre gyorsvonatként húzott el a bal oldalon, középre adásából pedig Tóth (Bagatelli) Lajos kiegyenlített.
A félidő végén esett gól marketing szempontból sem jelentéktelen, hiszen a több évszázados sportstatisztikák szerint a szünetben elfogyasztott sör mennyisége egyenes arányosságot mutat a hazai csapat által lőtt gólok számával.
A mérkőzés második félideje mind az esett gólokat (0), mind az említésre méltó eseményeket tekintve nehezen felidézhető. A hazaiaktól néhány ígéretes támadást, a vendégektől pedig jóval több, olykor Jászai-díjat érő homorítást láthattak a nézők.
Jött is a hazai szurkolók sorából a “Kelj már fel te körmendi Jani!” beszólás, amivel a füvön hosszasan elterülő vendég játékosokat szerette volna intenzívebb gyógyulásra sarkallni a helyi kemény mag.
Mivel a hazai közönség ilyetén jellegű buzdítására a vendégek kevésbé voltak fogékonyak, szinte elröppent a második félidőre szánt 45 percnyi játékidő, mély nyomokat hagyva a hazai szurkolók lelkében, és a vendég játékosok ízületeiben.
A végeredmény: Ebes - Körmend 1:1
Gólszerző: Tóth Lajos, illetve dehogyis: Bagatelli!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)