Dombi Tibor: sokat tanultam, hogy elérjem az álmomat
Szerző: Bögre Zoltán | bogre.zoltan@dehir.hu Közzétéve: 2019.06.21. 12:30 | Frissítve: 2021.01.04. 08:46
Megdolgozott azért, hogy 45 évesen leérettségizzen. Nehéz volt, de nagy lépést tett azért, hogy komolyabban is elkezdhesse edzői pályafutását. Interjú.
Túl van a nehezén Dombi Tibor, aki negyvenöt évesen tette le az érettségi vizsgát. A DVSC történetének egyik legsikeresebb és legnépszerűbb labdarúgója, aki saját bevallása szerint fiatalon nem tartotta fontosnak a tanulást, be kellett vallania saját magának is: ahhoz, hogy elérje a célját, le kellett vizsgáznia.
Dehir.hu: Meglehetősen későn döntötted el, hogy le akarsz érettségizni. Miért nem korábban határoztad el magad?
Dombi Tibor: Szakmunkás papírom már volt 1991-ben, majd a DVSC-hez igazoltam, így nem is dolgoztam a szakmámban. A foci mellett nem tartottam ezt fontosnak.
Amikor 41 évesen abbahagytam a profi labdarúgást, egyre többet gondolkodtam a jövőmön, azon, hogy most van elég időm, az edzések mellett lehetőségem lenne leérettségizni. Az adta meg a végső lökést, amikor bejelentkeztem az edzőképzésre az A licenszért, a tavalyi évtől ugyanis kötelező hozzá az érettségi.
Dehir.hu: Két évet egy év alatt kellett teljesíteni az érettségi vizsga megszerzéséhez. Nehéz időszak volt ez?
Dombi Tibor: Az érettségit a barátaim közül szinte mindenki elbagatellizálta, nem vették komolyan, viccelődtek is velem és azt mondták, nem lesz gond, simán megcsinálod, nagyon könnyű lesz. De egyáltalán nem így volt. Szerencsére a tanárok segítőkészek, türelmesek voltak. Olyanok, akiktől nem is feltétlenül a tantárgyat tanultam meg, hanem azt, hogyan kell bánni az emberekkel. Ezeket a tapasztalatokat remélhetőleg az edzői pályafutásom alatt is tudom majd hasznosítani. Rengeteget tanultam, az volt a mázlim, hogy a barátnőm most szerzi meg a második diplomáját és sokat segített abban, hogyan tanuljak, hogyan fogjam meg a lényeget és a tételek kidolgozásában is támogatott. Amikor az ember benne van ebben az egészben és tudja, milyenek a tanárok, akkor nekik is meg akar felelni, nem csak magam miatt, hanem miattuk is igyekeztem.
Dehir.hu: Manapság a focistapalántáknak tanulni kell, ez a nevelőegyesületük részéről is elvárás. Ha most lennél tizenéves, követnéd a szabályokat, vagy inkább szembe mennél a trendekkel?
Dombi Tibor: Amikor gyerek voltam, nekünk is ott volt a sportiskola. Sárrétudvariból jöttem Debrecenbe, és nem foglalkoztunk azzal a lehetőséggel, hogy tanuljunk. Persze lehet kellett volna, de akkoriban nem jártunk annyira nyitott szemmel, ami talán hiba volt. Most sokkal jobb körülmények vannak, még a hátrányos helyzetű gyermekeket is beiskoláztatják, a DLA szakemberei biztosan segítettek volna akkoriban nekem, szerintem könnyebb helyzetben vannak a mai gyerekek.
Dehir.hu: A felkészülés során, melyik tantárggyal kellett a legjobban megküzdened?
Dombi Tibor: A matek nagyon nehéz volt. Az első matekórán másodfokú egyenleteket kezdünk megoldani,
olyan érzésem volt, hogy belecsöppentem a közepébe, nagyon frusztrált voltam, mert nehezen ment, amiatt sem éreztem jól magamat, hogy rajtam kívül, mindenki tudta, mit kell csinálni. Akkor kicsit kétségbeestem és elment a kedvem is. Egykori csapattársam, Ludánszki Bence édesanyjához jártam különórára és végül sikerült átlendülnöm a nehezén.
Az osztályozóvizsgák jól sikerültek és ez erőt adott, harminchatszor kellett vizsgázni, úgyhogy meg kellett dolgoznom azért, hogy idáig eljussak.
Dehir.hu: Hogy érzed, milyen lett a vizsga?
Dombi Tibor: 2-estől 5-ösig minden lesz benne, a matek biztosan gyengébben sikerült, de a töri kifejezetten jó lett. Olyan dolgok is érdekeltek, amik gyerekkoromban egyáltalán nem. A szakmunkást is csak az anyukám miatt végeztem el, hogy legyen valami iskolai végzettségem, mert ő ezt várta tőlem. Nem féltem egyik tételtől sem, volt vagy négy olyan téma, amit nem szerettem volna kihúzni. Hétközben nem sokat tanultam, szombatonként volt iskola, mindig a vizsga előtt szántam rá magamat, ami viszont elég kemény volt. Még az is előfordult, hogy összekevertem a törit az irodalommal, voltak nehézségek, de örülök, hogy túl vagyok rajta. Időközben letettem az edzői vizsgát is, ezt a diplomát akkor fogom megkapni, ha megvan az érettségi. Hétfőn kiderül, milyen lett.
Dehir.hu: Komoly terveid vannak a labdarúgással kapcsolatban, amihez azonban elengedhetetlen feltétel az érettségi.
Dombi Tibor: Amikor focista voltam, nem akartam edző lenni. Harmincévesen már másként gondolkodtam. Egyre jobban foglalkoztatott a dolog. Amikor végeztem a profi karrieremmel, egyre az motoszkált bennem, hogy a fociban akarok majd dolgozni, de semmiképpen nem az irodában, hanem a pálya szélén. A harmadosztályban végzett edzői munkám során sokat tanultam az edzőtársaktól, a csapattársaktól és egyre jobban érdekelt ez a terület.
Van egy ideálom arról, hogy ki a jó edző. Ez alapján nem vagyok elég jó élvonalbeli trénernek, viszont pályaedzőnek el tudom képzelni magamat. Egy olyan szakembernek, aki ott van a játékosok mellett. Nagy álmom, hogy egyszer a DVSC felnőttcsapatának másodedzője legyek egy olyan tréner mellett, akire felnézhetek.
Nem akarok másik csapathoz kerülni, én a Lokiban, vagy a DLA-nál képzelem el a jövőmet, hiszen jól érzem magamat Debrecenben. Nagyon sok fiatal tehetség kerül ki az akadémiáról, ami azért azt jelzi, hogy jó munka folyik Pallagon.
Dehir.hu: Egy kis aktualitás a Lokival kapcsolatban. Milyen esélyeket látsz az Európa Ligában és mit szólsz ahhoz, hogy akár az AS Roma is Debrecenbe látogathat?
Dombi Tibor: Nagyon nagy dolog lenne, ha a városba jönne a Róma. Mióta megvan a stadion, az egyik legnagyobb együttes érkezhetne hozzánk. Bármi lehet az EL-ben, nagyon sok múlik azon, milyen napot fog ki a csapat. Tavaly senki nem mondta volna meg, hogy harmadikok leszünk egy olyan kerettel, ami tele van saját nevelésű fiatallal, mégis az Európa Ligában fogunk játszani. Simán benne van a csapatban az, hogy az albánokat kiejti, de azért észnél kell lenni ellenük is. Aztán pedig jöhet az Róma.