Zongorázik, hastáncol, boltot menedzsel: Debrecen egy kínai egyetemista szemével
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2017.03.26. 11:02 | Frissítve: 2017.03.26. 11:03
Debrecen – Nagyon menő nyelvnek tartja a magyart a Debrecenben élő kínai diáklány, akit a város kulturális eseményein is láthatunk-hallhatunk zongorázni. Interjú.
Debrecen rengeteg külföldi hallgatót vonz: a világ minden tájáról érkeznek ide diákok, akik olykor annyira megszeretik az országot, hogy itt is maradnak dolgozni. A napokban egy különleges kínai lánnyal, WanYun Penggel beszélgettünk Petró Mátyás kiállításának megnyitóján: a Pekingből érkezett fiatal fogorvosnak tanul, kulturális eseményeken zongorázik, énekel, boltot menedzsel a Piac utcán, magyarul tanul és még hastáncol is. A 21 éves diáklány mesélt arról, milyen a hazai oktatási rendszer a kínaihoz hasonlítva, milyen egy több mint 20 millió lakosú város után Debrecenbe költözni, és milyenek is azok a bizonyos „kínai éttermek”, amelyekbe Magyarországon térhetünk be.
Dehir.hu: Miért épp hazánkat választottad?
WanYun Peng: Azzal kezdődött, hogy elhatároztam, fogászatot szeretnék tanulni. Kínában egy ügynökségen ajánlották Magyarországot, ugyanis itt már akkoriban is fogadták a külföldi hallgatókat. Az interneten utánanéztem a városnak, és nagyon megtetszett. Mielőtt idejöttem volna, csak a magyar zenét ismertem – ugyanis hatéves korom óta zongorázok –, és az igazán tetszett. 2013-ban érkeztem az országba, miután elvégeztem a gimnáziumot, nálunk így szokás. Viszont azt tapasztaltam, hogy Európában nagyon sok fiatal előbb dolgozik néhány évet, és utána folytatja a felsőfokú tanulmányait.
Dehir.hu: Mi volt a véleményed Magyarországról, mikor megérkeztél?
WanYun Peng: Azt láttam, hogy az itteniek nagyon barátságosak. Először az apukámmal jöttem ide, és kezdetekben pedig nem is ismertünk senkit, aki segíthetett volna abban, hogy feltaláljuk magunkat. Az elején még az egyetemet sem találtam meg, pedig volt egy papírom, ami mutatta, melyik villamosra kell felszállnom. Egy idős hölgy próbálta elmagyarázni magyarul, hogy jutok el oda, végül sikerült. Sokan mondják, hogy kevés magyar beszél idegen nyelveket, nekem erről felemás tapasztalataim vannak: úgy látom, sokan tudnának, ám legtöbben félnek megszólalni angolul. Kínában ugyanez a helyzet. Magyarország nagyon klasszikus hely: a kultúra, az épületek egyaránt. Amikor állsz az utcán, és szétnézel, érezni lehet ezt a klasszikus hangulatot.
Dehir.hu: Mi a véleményed Debrecenről?
WanYun Peng: Nagyon szép város, szeretek itt lakni, még Budapestnél is jobban kedvelem ezt a helyet. Debrecen ugyanis nagyon nyugodt, ideális hely a tanulásra, hiszen nem olyan zajos, mint a nagyobb városok. Pekingben túl sokan élnek, nagy a nyomás, és csak szeretne olykor megszabadulni az ember a hatalmas tömegtől, a várostól. A családomnak is nagyon megtetszett Debrecen, egy boltot is nyitottunk a Piac utcán, nyáron pedig a nagymamám is el fog ide látogatni.
Dehir.hu: Hogy kezdtél el magyarul tanulni? A legtöbben azt mondják, ez egy nehéz nyelv.
WanYun Peng: Az egyetemen volt magyar nyelvű orvosi alapismeretek óránk. Ekkor éreztem, hogy ha igazán a részese akarok lenni a környezetnek, a kultúrának, magyarul kell tanulnom. Ez egy nagyon menő nyelv szerintem, bár a nyelvtana nehéz, talán pont ez teszi ennyire királlyá. A szomszédaim magyarok, és nem igazán beszélnek angolul, így velük könnyen megy a gyakorlás. Tervezem, hogy nyelvvizsgát teszek belőle, talán ha visszamegyek Kínába, ott még taníthatnám is a nyelvet.
Dehir.hu: Milyennek találod a Debreceni Egyetemet, milyen nálunk tanulni külföldiként?
WanYun Peng: Nagyszerű az egyetem, a tanárok is igazán jók és kedvesek, egy részük pedig elég szigorú. Nagy a különbség a kínai oktatási rendszer és a magyar között: nálunk a tanárok mindig nagyon konkrétan megmondják, mit és hogyan kell csinálni, nagyon szigorúak és az időbeosztás is ritka szoros. Itt az egyetemen sokkal szabadabban mennek a dolgok: a diákok maguknak osztják be az idejüket, eldönthetik, mit hogyan szeretnének elvégezni. Mivel ahhoz voltam hozzászokva, hogy Kínában valaki mindig a „sarkamban” volt, és szajkózta, mit kell tennem, szokatlan volt a nagy változás, hogy egyedül kell tanulnom ezentúl. Azóta elkezdtem a csoporttársaimmal tanulni, és így sokkal jobb.
Dehir.hu: Téged egy kiállításmegnyitó zongoristájaként ismerhettünk meg, hogyan kerültél bele ebbe a környezetbe?
WanYun Peng: Egy kínai zenészfiú által ismerkedtem meg Petró Mátyással, a kiállító művésszel és a helyi zeneiskolákkal, együtt csatlakoztunk a kórushoz is tavaly. Továbbá van egy zenekar is a diákok számára, ott zongorázom. Mióta csatlakoztam, egyre több lehetőségem van arra, hogy játsszak és fellépjek. Érdekelnek a helyi komolyzenei események is, bár még nem sokra tudtam eljutni.
Dehir.hu: Eltávolodva ezektől: milyennek találod a magyarországi „kínai” éttermeket? Mennyire hasonlítanak ezek az ételek a valódi, Kínában fogyaszthatókra?
WanYun Peng: Van némi hasonlóság, de a helyi gyorsétteremekben úgy alakították ki az ételek ízvilágát, hogy jobban illeszkedjen az európaiak ízléséhez. Budapesten viszont több valódi kínai étterem is található, ezek jobban hasonlítanak a hazaira.
Dehir.hu: Mit lehet még rólad tudni?
WanYun Peng: Nagyon szeretek énekelni, és hastáncolok is. Ezt még Kínában kezdtem el egy barátnőm jóvoltából. Magyarországon is kerestem egy jó kis csapatot, ahol gyakorolhatom ezt a táncformát: találtam is, viszont alig egy-két ember beszél ott angolul. Így az órák alkalmával a tanárnőnk lánya fordítja le nekem, hogy mit is kell csinálni. Emellett utazni is szeretek: bejártuk a családdal Ausztriát, Olaszországot, Franciaországot többek között, viszont szeretek itt lenni Magyarországon, Debrecenben, nem költöznék el máshová.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)