Zarándokházba került a látványos debreceni gyűjtemény – fotókkal
Szerző: Mikula Szilvia | info@dehir.hu Közzétéve: 2017.07.23. 11:01 | Frissítve: 2017.07.23. 16:29
Debrecen – Festi és gyűjti, veszi és cseréli is a képeket. Különleges szenvedélyéről beszélgettünk Komiszár Jánossal.
Komiszár János neve hallatán mindenkinek a festészet jut először eszébe, emellett sokan még oktatóként, könyvek szerzőjeként, sőt rádiós műsorvezetőként is ismerik. Azt azonban már jóval kevesebben tudják róla, hogy műgyűjtéssel is foglalkozik. Erről a kevésbé ismert oldaláról mutatjuk be a Csokonai-díjas festőművészt, akivel a műtermében, képek között beszélgettünk képekről.
Dehir.hu: Hogyan alakult ki a műgyűjtés iránti szenvedélye?
Komiszár János: Gyermekkoromban szalvétát, bélyeget, képeslapot és gyufacímkét gyűjtöttem, a festmények, grafikák, szobrok, fotók gyűjtése pedig körülbelül a ’90-es évek óta tartó hobbim. A beszerzés módját három csoportra tudnám osztani: kapott, cserélt, valamint vásárolt alkotásaim vannak. Festőtársak ajándékoztak nekem képeket azért, amiért megrendeztem a kiállításaikat, vagy meghívtam őket a rádióműsoromba. Mindig nagyon örültem ezeknek az ajándékoknak, sohasem utasítottam vissza őket, megtiszteltetésnek tartom, hogy gondoltak rám. Nagyon gyakran jártam alkotótáborokba, és az egyik ilyen alkalommal vetődött fel az az ötlet, hogy cserélhetnénk egymás között képeket. Sikeresen beindult ez a folyamat, s mind a mai napig tart. A harmadik lehetőség pedig természetesen a vásárlás. Mára már megközelítőleg háromszáz műalkotást gyűjtöttem össze
Dehir.hu: Hol lehet elhelyezni egy ekkora gyűjteményt?
Komiszár János: Debrecenben élek, és nagyon szeretem ezt a várost, ettől jobban már csak a szülővárosomhoz, Máriapócshoz kötődöm. Ha Pócsra megyek, itthonról megyek haza. A képtár anyagát több helyre vihettem volna, nagyon sokan kérték is. Számomra azonban egyértelmű volt, hogy hová kerül. Örömmel fogadtam el Kapin István, akkori kegyhelyigazgató atya – akit azóta már áthelyeztek Debrecenbe – felajánlását, hogy az Emmánuel Zarándokközpontban állítsuk ki a gyűjteményemet
Dehir.hu: Mit érdemes tudni erről a kiállításról?
Komiszár János: A központ emeletén két termet rendeztünk be a közel háromszáz alkotásnak. A képeket diszkont módon, egymás fölé, alá, mellé helyeztük el, teljesen eltérően attól, amelyet a galérialátogatók megszokhattak. Hollandiában láttam ezt a módszert, és nagyon megtetszett az, ahogyan felöltözteti a termet a sok alkotás. Természetesen ezáltal gyengíthetik vagy erősíthetik is egymást a művek, én az utóbbiban reménykedem. A képtárban nagyon sok könyvet és prospektust is hagytam, és szeretném, ha a látogatók megbecsülnék ezeket. Komoly értékekről van szó, ugyanis a már elhunyt művészek nekem dedikálták. Ha eltűnne bármelyik is, már nem lehet pótolni.
Dehir.hu: A gyűjtemény egésze található Máriapócson, vagy esetleg Debrecenben is vannak alkotások?
Komiszár János: Folyamatosan gyűjtök, így néhány kép megtalálható a műtermemben. Ezeket még nem volt alkalmam Máriapócsra vinni. Debrecenben nem tervezek hasonló kiállítást nyitni, a cívisvárosban inkább a saját alkotásaimra koncentrálok.
Dehir.hu: Melyek azok a főbb szempontok, amelyek mentén kiválaszt egy-egy műalkotást?
Komiszár János: A tetszik, az érték, illetve a személyes kapcsolat a három fő tényező. Fontos, hogy tetsszen nekem, és az értékítéletemnek megfelelő legyen az alkotás. Az pedig külön öröm számomra, ha személyesen, mint embert is ismerem vagy ismertem a készítőjét, nem csupán mint művészt.
Dehir.hu: Kiknek a munkáit emeli be a gyűjteményébe?
Komiszár János: Alapvető szempont, hogy ismerjem magát az alkotót, vagy a munkásságát. Kortárs festők alkotásait gyűjtöm, sokan azonban már nem élnek közülük. A legeslegnagyobb név Holló László, akinek 19 grafikája van kiállítva külön grafikai teremben. Nagyon sok jó festőnek, grafikusnak megtalálható itt képe, többek között olyan debrecenieknek, vagy a cívisvároshoz kötődőeknek, mint Bényi Árpád, Burai István, Égerházi Imre, Félegyházi László, Menyhárt József, Senyei-Oláh István vagy Tar Zoltán. Ez a lista azonban korántsem teljes, számos kiváló képzőművész munkája megtalálható még a gyűjteményben.
Dehir.hu: A festmények mellett milyen egyéb művészeti alkotások találhatóak a gyűjteményben?
Komiszár János: Terveztem szobrokat is kiállítani, ez azonban meghiúsult, mivel a két terem nem csupán képtári funkciót lát el, hanem előadások, esküvők helyszíne is. Örülök ennek, mert így több emberhez eljut, azonban a szobrok áthelyezése sok körülménnyel járna.
Dehir.hu: Melyik darabok állnak a legközelebb áll a szívéhez?
Komiszár János: Holló László grafikáiért rajongok, Walter Gábornak van két festménye, amelyeket nagyon szeretek, Csongrádi Mártának a máriapócsi bazilika hátsó oltáráról készült fotója, vagy Monostori Viktóriának a tűzzománca is a kedvenceim közé tartozik. Sokáig sorolhatnám, ugyanis képtelen vagyok egyet kiemelni. Mindegyik alkotás a szívemhez nőtt.
Dehir.hu: Kiket szeretne megcélozni a kiállítással?
Komiszár János: Nagyon örülnék neki, hogy ha sokan megnéznék. Egy zarándokházban kapott helyet, így természetes, hogy a Máriapócsra érkezők nézzék meg. Szeretném felhívni az emberek figyelmét az ott található képtárra, hogy a hit és a szellemiség mellett kultúrával is feltöltődjenek a kegyhelyen. A legfőbb célom pedig az, hogy minél több gyerekhez és fiatalhoz eljussanak ezek a képzőművészeti alkotások. A legjobb az lenne, ha egy szakember mutatná be az érdeklődőknek az alkotásokat, ez azonban sajnos nem valósult meg.
Dehir.hu: Hogyan értékeli a mai műgyűjtők helyzetét hazánkban?
Komiszár János: Nagyon magas árakon kelnek el képek az aukciókon, bizonyos festők alkotásai divatosak lettek. Ugyanazon festők művei pár éve még 10 ezer forintot értek, ma pedig már 10 milliós összegről is beszélhetünk. Ha régen valaki befektetett ebbe, nagyon jó üzletet csinálhat a mai világban. Érdemes festményeket vásárolni, mert – gondolva a családra – később a többszöröséért is tovább adhatjuk. Ismerek olyan gyűjtőt is, aki a világ összes kincséért sem válna meg bizonyos alkotásaitól. Egy biztos, sírba nem lehet vinni a képeket.
Dehir.hu: Vált már meg a gyűjtemény valamelyik darabjától?
Komiszár János: Én is azok közé tartozom, akik nem szívesen adják el a képeket. Amikor Máriapócson felhelyeztük a képtár anyagát, három képet is meg szerettek volna venni. Anyagilag megérte volna, és lehet, hogy nem gyengült volna a képtár anyaga sem, mégsem váltam meg tőlük. Nem bántam meg, mert a pénz azóta már elfogyott volna, a kép viszont ott van, és a kép nem kér enni.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)