Zac Efron csak szeretné felpörgetni a cívisvárosiakat
Szerző: Zsupos Ágnes | zsupos.agnes@debrecenradiofm95.hu Közzétéve: 2015.09.06. 09:01 | Frissítve: 2015.09.06. 11:11
Debrecen – Minden cél elérhető, csak merjünk igazán nagyot álmodni. Ez az üzenete a Miénk a világ című filmnek. Kritika.
Ugye mennyire sablonosnak hangzik? Mert az is. A történet szerint egy csapat fiatal felnőtt fiú próbálja magát kiverekedni a Hollywood mögött elterülő völgyből, amiről köztudott, hogy nem olyan menő, mint a Hollywood Boulevard. Ott ugyanis drága éttermek találhatók, s persze, a csillagok sétánya is. Míg a völgyben lepukkant sorházak, koszos medencék vannak, de legalább a sushi jó. Itt él tehát Cole Carter a balhés barátaival, és egyetlen álma van csak, hogy világhírű DJ legyen. Töretlenül dolgozik új dalán, amivel ki tudna törni. Sikerül is egy csütörtök esti buliba bejutnia előadóként. Igaz, csak a kisterembe. Ott találkozik a már híres DJ-vel, James Reeddel (Wes Bentley). A férfi szó szerint behúzza magával az éjszakai életbe a fiatal fiút, és megmutatja neki az alkotás minden fontos részletét.
Ha eddig a pontig nem érezte a néző, hogy tucatfilmet fog látni, akkor ezután biztosan fogja. Reednek ugyanis van egy elképesztően csinos barátnője, egyben személyi asszisztense. Cole pedig azonnal beleszeret Sophie-ba (Emily Ratajkowski). Elméletileg ezzel a fiúban nehezen feldolgozható ellentét kellene, hogy kialakuljon, hiszen mentora és szerelme között áll. De csupán kihagyott érzelmi ziccereket kap a néző. Úgy fest, hogy a Miénk a világ című filmmel ismét sikerült egy álomgyári sablont leforgatni. A főszereplő teljesen érzelmi analfabéta, a sztori alapjául szolgáló DJ karrier helyére pedig nyugodtan behelyettesíthetnénk a költői, énekes, színészi álmokat – vagy akár a világ legjobb fűnyírójáét... Fel sem tűnne a mozizónak, ha teljesen más műfajt választottak volna az alkotók, mert a lényeg ugyanaz. Hidd el, hogy te vagy a legjobb. Ha kitartó vagy, céltudatos, és hiszel az álmaidban, akkor minden elérhető.
Ez sarkosan nézve kiábrándító azoknak, akik azért választják a filmet, mert szeretnének többet megtudni a DJ-k életéről. Tényleg egy nagy buli az ő világuk? Vagy kemény meló éjszakáról éjszakára éberen mozgásban tartani a tömegeket? Mennyire kell figyelni az aktuális trendekre, alkalmazkodni ahhoz, amit a bulizók igényelnek? Ezek csupán költői kérdések természetesen, mert azt hinné az ember, egy ilyen filmtől nem megint azt kapja, hogy jó helyen kell, jó időben lenni. Két okos idézettől pedig te leszel a következő kiemelt fellépő egy hollywoodi nyári fesztiválon.
A szereplők kapcsolatai is elkeserítően felszínesek. A legkomolyabb drámai szituációk tíz percbe vannak sűrítve, a beszélgetések bugyuták, az érzelmi skála szűk palettán mozog. Ha meg is indul valamiféle kapcsolat két karakter között, az vagy logikátlan véget ér, vagy a film abszolút nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. Pedig kellene. A Miénk a világ nagyjából hetvenedik percében megtörténik a katarzis, egy olyan dráma, ami alatt a szánk elé kellene kapnunk a kezünket, és sajnos semmit nem érez a néző. Valószínűleg azért, mert egy szemvillanás erejéig jön és megy a jelenet, aminek a film csúcspontját kellett volna adnia.
Kidolgozott és jól felépített jelenetek helyett viszont kapunk egy brutális „MTV hatást”. Főleg az alkotás első fele lett telezsúfolva klipes részekkel. Gyorsan váltakozó snittek, sok szín és még annál is több közeli kép, ami pontosan ritmusra lett vágva. Az egyetlen erénye ennek az alkotásnak, hogy mindezzel egy darabig fokozza ezzel a néző kíváncsiságát. Vajon mikor érkezik az igazán nagy buli, amin Cole megmutathatja tehetségét?
Hogy mikor? Soha. Mivel a film végére éppen a lényeget nem mutatják meg. Összességében elmondható tehát, hogy ez a mozi egy speciális rétegnek készült. Főként azoknak a tinilányoknak, akik a High School Musical óta nem szedték még le a Zac Efron posztereiket a szoba faláról, és őszintén nem bánják, ha most már nem énekel a színész a filmben. Helyette viszont sokat fut szűk izompólóban.
Efron valószínűleg akkor is sikeres marad, ha ugyanezt a témát, sok más különböző helyszínen forgatja, más kosztümben. Ugyanakkor ha a DJ karrier témakörében szeretnénk igazán jó filmet nézni, válasszunk inkább klasszikusokat, mert a Miénk a világban nem sok mindent tudunk meg a szakma krémjéről, vagy hogyanjáról. A mi heti ajánlatunk inkább a Berlin Calling és a Nesze neked, Pete Tong.
A filmet az Apolló moziban Ön is megnézheti: szeptember 9-ig 18 órától. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)