Terekkel, emberekkel és képekkel találkoztunk Debrecenben
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2017.02.10. 10:04 | Frissítve: 2017.02.10. 13:38
Debrecen – Már a hetedik évad indult el ezen a februári estén. Sok mű kifejezetten erre a tárlatra született.
Kint hűvös volt, tél és sötét, bent azonban ragyogott minden. Ahány kép, annyi ablak a világra – állapíthatta meg a nézelődő, aki belépett az ajtón, hogy részt vegyen a Terek és emberek című tárlat megnyitóján.
Február kilencedikén gyakorlatilag ezzel a rendezvénnyel indult el a Hal Köz Galéria új, immár hetedik évada. Mint a megnyitón elhangzott, ez idő alatt csak egyéni tárlatból 28-at rendeztek itt, nagyon sok művészt hoztak Debrecenbe, és néhány helyi művésznek is lehetőséget kínáltak. Ezen a rendezvényen egy debreceni alkotó, Kujbus János képviselte a helyi erőket személyes jelenlétével – ez is elhangzott a megnyitó során.
Ezúttal sokféle művész sokféle alkotása került a falakra: olyanok is, melyeket már láthatott a galéria közönsége, és olyanok is, melyek éppen a felhívásra, tehát felkérésre születtek. Jól illett a képeken megjelenő hangulathoz Gellén Fanni előadása: az énekesnő, az Ady-gimnázium egykori diákja elbűvölte a közönséget tisztán csengő hangjával, és a kellemes retró slágerekkel.
A kiállítást Komolay Szabolcs alpolgármester ajánlotta a közönség figyelmébe. Hangsúlyozta, hogy ez igazi városi tárlat, városi terekkel, arcokkal, s kitért arra is, Debrecen mennyire fontosnak tartja, hogy a képzőművészet terén is gazdag kínálatot tudjon felmutatni.
Károly Ferenc, a galéria tulajdonosa elárulta, sokkal egyszerűbb egyébként egy egyéni tárlatot megrendezni, mint egy ilyen tematikus kiállítást. „De ahogy elkezdtek érkezni a pályázatra a képek, akkor megnyugodtam, tudtam, hogy ez egy nagyon erős, nagyon izgalmas tárlat lesz.”
Appelsoffer Péter, Bács Emese, Bodor Lilla, Csorján Melitta, Éberling Anikó, Halla Tibor, Incze Mózes, Kiss Márta, Kiss Viktória, Kujbus János, Papageorgiu Andrea, Schaller István, Szabó Franciska, Szőke Péter Jakab és Verebics Kati művei valóban színes, látványos utazást ígérnek a látogatónak. Aki azon is eltöprenghet, egy-egy alkotás anyagi és eszmei értékét mi határozza meg. A művész neve? Pályaíve? Vagy az, honnan származik? Aki valamelyest figyelemmel kíséri a helyi képzőművészeti életet, tudhatja, az ország egyik legmodernebb, egyik legfontosabb kiállítóhelye épült fel annak idején a cívisvárosban, és akár rá is csodálkozhat, hogy sikerült innen távol tartani a helyi erőket. Nyilván debreceni művésznek lenni nem jelenti automatikusan a minőséget, a magas színvonalat, de a nagy számok törvénye alapján – hihetnénk – be kellett volna, hogy férjen néhány alkotó. Ám ez nem igazán történt meg, s a mostani középgenerációs alkotók halántéka úgy deresedett meg, hogy jórészt csak látogatóként fordulhattak meg ott. Ez persze egy más történet.
Ahogy a Terek és emberek is: ami különleges és emlékezetes kirándulás abba a világba, amit mi, debreceniek is egészen jól ismerünk.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)