Tényleg minden a szexről meg a pénzről szól?
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2018.10.21. 10:00 | Frissítve: 2018.10.21. 10:05
Debrecen – Vagy mégsem? Két nő teljesen meg van őrülve egy férfiért. Kritika.
Strindberg nem mindennapi alakja a világirodalomnak. Ez az 1849-ben született és bő száz éve, 1912-ben elhunyt svéd szerző alapvetően nagyon modern figura lehetett. Az a fajta, akit sok minden érdekelt (volt tanító, távírász és színinövendék is), viszont elég neccesen alakult a kapcsolata a nőkkel. S egy férfi életét mi más is határozná meg, mint a nő? Strindberg háromszor nősült, anyagi helyzete finoman szólva is labilis volt, ehhez pedig társult némi üldözési mánia és vonzalom az okkultizmus, az alkímia, a miszticizmus és a buddhizmus iránt.
Fotók: Csokonai Színház / Máthé András
Még negyven sem volt, amikor megírta a Júlia kisasszonyt 1888-ban. Ezzel a darabbal jókora botrányt kavart maga körül, mert kora közönsége meglehetősen provokatívnak tartotta ezt a drámát. Ami mi másról is szólhatna, mint a nő és férfi közötti viszonyról. Pontosabban egy férfi és két nő kapcsolatáról. Ne tévesszen meg senkit, hogy a történet abban a világban játszódik, ahol az úr és a szolga közötti viszony meghatározó. Egyrészt, mert a mai világban is léteznek áthatolhatatlan (vagy legalábbis nehezen legyűrhető) szakadékok emberek és emberek között, másrészt pedig
ahol férfi és nő egy időben, egy térben van jelen, ott a levegő hőmérséklete emelkedni fog. (Vagy hűlni: de valami mindenképpen történik.) Itt ráadásul nem is egy nőre fókuszál a történet, hanem kettőre.
Júlia kisasszony (Móga Piroska) igazi úri hölgy, aki bármit megengedhet magának. Még azt is, hogy leereszkedjen a szolgák szintjére: Szent Iván varázslatos éjjelén az istállóban táncol, majd bepördül a konyhába, hogy elcsavarja az inas, Jan (Mészáros Tibor) fejét. Akibe egyébként (ahogy az lenni szokott) a cseléd, Kristin (Hajdu Imelda) is rendesen bele van zúgva. Sajátos háromszög ez, tele vonzásokkal és taszításokkal.
Júlia kisasszony jó helyre született: az apja kőgazdag, ő meg ennélfogva azt tesz, amit akar. (Vagy legalábbis ezt hiszi.) Jan vele szemben kényszerpályán mozog, látástól mikulásig dolgozik, és titkon szeretne egy sokkal jobb, sokkal kevésbé kiszolgáltatott életet. Álmai és vágyai középpontjában elsősorban az áll, hogy egyszer majd legyen saját vállalkozása, nyisson egy szállodát, amihez leginkább szellemi és nem anyagi jellegű tőkéje van. Sorsa bizonyos értelemben összegubancolódott Kristinnel, aki egyszerű teremtés.
Ő is a ház népéhez tartozik, és szerencsésnek tartja magát, mert Jan közelében lehet. Ez a tény szinte már önmagában egyfajta boldogsággal tölti el. Mint minden lány, ő is a házasságról álmodozik, milyen is lesz majd Jan oldalán élni. Úgy gondolja, összehúzzák magukat és dolgozni fognak. Ez az élet lényege. Ebbe az egyébként nem túl színes és fényes jövővel kecsegtető idillbe robban bele Júlia kisasszony, aki gátlástalanul próbálja elcsavarni a férfi fejét. Mindent bevet, ezerrel flörtöl. Egészen a végletekig elmegy: felsőbbrendűségét érzékeltetve parancsot ad, hogy az inas igyon vele, majd csókolja meg a cipőjét. Júlia kisasszony azonban nem csak úrnő, (aki nem igazán úri nőként viselkedik), hanem nő is. Hamar kiderül róla, hogy valójában
egy elkényeztetett, unatkozó, hisztis liba, aki nem tud mit kezdeni magával. Nincsenek igazi céljai, csak sodródik.
A vágyon túl az inassal is leginkább azért akar lefeküdni, mert megengedheti magának. Jan viszont férfi is, nemcsak egy háztartási robotgép: akarja a nőt (hogyne akarná, hiszen szép, fiatal, vonzó teremtés), de a szexuális kielégülésen túl főleg az vonzza, hogy Júlia kisasszony pénze segítségével új életet kezdhetne. S hogy ez milyen hatással lenne Kristin életére? Ez Jant nem érdekli – csak Kristint (aki amúgy szintén szép nő), és foggal-körömmel ragaszkodna a férfihoz. Nem örül annak, ami az inas és a kisasszony között történik, de ha az az ára, hogy Jan az övé legyen, bármit elnéz és megbocsát neki.
Az előadás elején lobogó vásznakra vetített (és kissé hosszúra hagyott) némafilm mágnesként vonzza be a nézőt a korabeli világba. Az atmoszférát erősítik a stílusos jelmezek és az aprólékos részletekkel teli díszlet (Bánki Róza illetve Perovics Zoltán munkája). Ugyanakkor ahogy haladunk előre a történetben, egyre inkább azt érezhetjük, Strindberg és kora csak ürügy arra, hogy a rendező, Jeles András elmeséljen egy olyan történetet, ami egészen mai.
Egy olyan sztorit nyom az arcunkba, ahol az érzelmek nem igazán számítanak.
Itt érdekek vannak, hatalmi játszmák, végtelen önzés: ez nem a Rómeó és Júlia világa, hanem sokkal inkább a miénk. Itt mindenki akar valamit, és az utolsó, ami számít, az a szerelem – ami mintha nem is létezne. Pontosabban ha a viszonyok nyomokban tartalmaznának is némi szerelmet, inkább a mellékhatásokon van a fő hangsúly. Itt mindenki magának szeretne mindent – és bármi áron. Minden eladó, minden áru: ha a kisasszony igazán akarja Jant, akkor fel kell adnia önmagát, a jelenlegi kényelmes életét. Pénzt kell szereznie ahhoz, hogy le tudjanak lépni. Az inasnak ez tetszene, ha biztos lenne benne, hogy ez így is lesz. De így lesz? Hihet a kisasszonynak? Vagy jobban jár, ha mégsem mer nagyot álmodni és marad a maga szintjén, vagy inkább kicsit az alatt, és inkább a cseléddel köti össze a sorsát, aki legalább felnéz rá?
Ennek a háromszögnek nem egyenlők a szögei: minden Jan körül forog, Mészáros Tibor nagy lehetőséget kap, hogy a cselédszoba Don Juanjaként egy hideg, számító szívtipró szerepében tündököljön.
Júlia kisasszony szerepében Móga Piroska viszonylag széles skálán játszhat, vele szemben sokkal kevesebb esélyt kap a kibontakozásra Hajdu Imelda (akire emlékezhetünk Egressy Zoltán darabjából, a 4x100-ból, amit a Deszkán láthattak a debreceni nézők). Hogy tényleg szükség van-e arra, hogy bicegjen Kristin, ezzel is érzékeltetve, mennyivel alatta van ő mindenkinek ebből a trióból, az más kérdés. Az biztos, hogy sem a kisasszonyt, sem Kristint, sem az inast nem fogjuk tudni igazán szeretni. Még ha a tetteik szükségszerűen racionálisnak tűnnek is, éppen a a romantika hiányzik ebből a sztoriból.
Eljátszhatunk a gondolattal, mi lenne, ha a szereplők más döntéseket hoznának: ha Júlia kisasszony csak a társadalmi helyzetét dobná el magától (de azt viszont tényleg, és elszökne az inassal), vagy Jan érzelmi alapon választana a két nő közül – ám ezek a döntések ma sem feltétlenül így működnek.
Vannak gesztusok, amik hatványozottan a jelenbe tolják a drámát: a néha nyers szóhasználat, a konyhában a dorbézolós jelenet, vagy ahogy például Júlia kisasszony egészen közel hajol Kirstinhez, s azzal mintha felvillantaná egy édeshármas lehetőségét, amiből aztán természetesen semmi nem lesz.
Ami lesz, az a pazar díszletek között pulzáló, felkavaró, kilátástalan rögvalóság felmutatása – közel százhúsz percben (kissé hosszan tehát), intenzíven, kissé provokatívan és erőteljesen filmszerűen.
Még több fotót, további információkat a Csokonai Színház honlapján találnak a Júlia kisasszonyról.
Cím | dátum |
---|---|
Az amerikai álom golyózáporban hull darabokra Debrecenben | 2018.10.14 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)