Szuperhősök helyett George Clooney varázsolja el a debreceni a nézőket
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.05.31. 11:00 | Frissítve: 2015.05.31. 20:11
Debrecen – Félre a nagy elvárásokkal: lépjünk be a moziterembe, ahol két óra erejéig újra gyereknek érezhetjük magunkat! Kritika.
Manapság egy eredeti film a moziműsorban meglepő ritkaságnak számít, még akkor is, ha napjainkban az eredetiség fogalmát egy kicsit átvitt értelemben kell használnunk. A Holnapolisz ugyanis hiába tér el merőben a mostanában a mozikban látható, nyári popcornfilmektől, valamilyen szinten mégis adaptációnak nevezhető. Nem folytatás, nem is előzmény, eredetét mégsem egy filmes írócsapat ötletelésének köszönheti. Az alapot ugyanis egy Disneyland-ben megtalálható, azonos nevű attrakció biztosította, amely köré filmet építettek, akárcsak a dollármilliárdokat hozó Karib-tenger kalózai esetében. Az már teljesen más kérdés, hogy a film önmagában is értékelhető-e, vagy pusztán az teszi majd kívánatossá, hogy végre nem ugyanannak a szuperhős-univerzumnak a sokadik felvonását látjuk. Már ha egyáltalán bárki is kíváncsi lesz rá.
A történet részleteit maga a Disney-stúdió is hétpecsétes titokként őrizte, s ez a film megtekintése után teljesen érthetővé válik. A hivatalos szinopszis szerint egy tinédzserlány, Casey (Britt Robertson) egy titokzatos kitűzőbe botlik egyik kalandja során. Amikor a kitűzőt megérinti, egy távoli, modern város látképe tárul a szemei elé, ahol minden lehetséges, és amelyet a legújabb technikai eszközökkel ruháztak fel. Ám a látomás nem tart sokáig, Casey ezért nyomozni kezd, hiszen szeretne eljutni a titokzatos városba. Kutatásai a kiábrándult tudóshoz, Frankhez (George Clooney) vezetnek, aki szintén látta már a várost évekkel ezelőtt, és ismeri az odajutás titkát is. Egy akadály van csupán: Frank nem akar visszatérni.
A filmvilág valóságosan felbolydult, amikor a L’ecsó, A hihetetlen család, és a Mission Imposibble: Fantom Protokoll rendezője tavaly bejelentette, hogy egy vadonatúj, teljesen eredeti filmen dolgozik. A hír üdítő hatású volt a szuperhősökkel telített nyári látványfilm-felhozatalban: elvégre mindig örülünk annak, ha egy stúdiónak és egy remek rendezőnek van mersze bevállalni valami újdonságot. Egy évvel később, a film megtekintése után azonban vegyesek a tapasztalatok. A nagy izgalomban ugyanis mindenki annyira el volt ragadtatva attól, hogy ez a film eredeti, és rettentően titokzatos, hogy abba senki nem gondolt bele: vajon jó-e.
A helyzet azonban nem ennyire borzasztó. A film jó, csak nem annyira, mint azt a körülötte lévő izgalom és titokzatosság feltételezné. Bird nagyon ért ahhoz, hogy hogyan rendezze be a filmjeit látványosan, és ez a Holnapoliszról is elmondható. Amikor a titokzatos címbéli városban járunk, ámuldozva tekintgetünk mindenfelé, a látványrendezés ugyanis elsőrangúra sikerült. Bird szépen vezeti végig a filmen főszereplőit, akik megfelelő munkát végeznek. Bár a fiatal Robertson egy picit kilóg, a nagy káoszban Clooneyra úgy támaszkodhatunk, mint egy kősziklára. Tehetsége, valamint alakítása összefogja a filmet, és megadja annak érzelmi töltetét, valamint azt a gerincet, amire az egész élmény felépül.
A gond csak annyi, hogy ez az élmény nem túl erős. Ez fakadhat abból is, hogy az elvárások túl magasak voltak, de abból is, hogy a film nem túl jó. Valahogy végig olyan érzésünk van a film nézése közben, hogy ez nem elég. Mintha valami kimaradt volna az írás, vagy a vágás során, vagy pusztán ennyire tellett az ötletből. Hiába láthatunk ugyanis látványos üldözéseket, csodálatos tájképeket, ha mindből csak pár percet kapunk a film során. De a mozi ugyanígy küszködik karaktereivel is. Hiába a jó alakítások, a figurák nincsenek eléggé alátámasztva, és sokszor sztereotipikusnak mondhatóak. Végiglebegnek a történeten, ahogyan a történet maga is végiglebeg tudatunkon, hogy aztán gyorsan elfeledjük.
Azonban a leírtak nem jelentik azt, hogy a Holnapolisz rossz film lenne, sőt. Bird filmje ugyanis egy könnyed mozimatinénak tekinthető, ami visszahoz valamit abból a lelkesedésből és ambíciózus ötletelésből, amely jellemző volt az elmúlt század filmkészítőire, és amely olyannyira hiányzik napjaink alkotóiból. A Holnapolisz mer nagyot álmodni, és egy valóban eredeti, újszerű, mégis jólesően régimódi filmélményként létezni, amit mindenképpen becsülnünk kell manapság. Lehet, hogy az elvárások túl magasak voltak, ám ha kint hagyjuk őket mielőtt belépünk a moziterembe, két óra erejéig újra gyereknek érezhetjük magunkat.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: június 3-ig15.30 és 20.15 órától. Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)