Szuperhősök a vadnyugaton
Szerző: Wiedemann Krisztina | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.09.13. 12:01 | Frissítve: 2011.09.13. 12:01
James Bond és Indiana Jones egy démont üldöz a vadnyugaton, miközben a felettük villogó repülő csészealjak lasszóval gyűjtik be harcostársaikat. A Cowboyok és űrlények egy 2006-os rajzolt történet, egy westernbe oltott sci-fi feltámasztása. Kritika.
1875-ben, Új-Mexikóban egy névtelen magánzó (Daniel Craig) a sivatagban ébred egy furcsa fémkarkötővel a csuklóján. Nem emlékszik semmire. Miután puszta kézzel végez három skalpvadásszal, egy kisvárosba, Absolutionba ér. A kocsma előtt épp egy pojáca, Percy Dolarhyde (Paul Dano) randalírozik, de nem sokáig. Miután a ficsúr meglő egy törvényszolgát, a sheriff letartóztatja, majd az idegenért indul, akiben Jake Lonargant ismeri fel, egy számkivetettet. A környék teljhatalmú ura, a fia kiszabadítására érkező Woodrow Dolarhyde (Harrison Ford) Jake-et is akarja, ám mielőtt kérdőre vonhatná egy postakocsi rablás ügyében, űrlények támadják meg a városlakókat. Jake karperecéről kiderül, hogy pusztító fegyver, ami később jön jól igazán.
Amikor milliók visszhangoznak egy nevet, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az illető kivételesen szerencsés csillagzat alatt született. Azután amikor elszúrja a folytatást, vele együtt hamar kijózanodunk. Amikor 2009 szeptemberében bejelentették, hogy Jon Favreau rendezi a Cowboyok és űrlények című mozit, sokan nagy reményeket fűztek ahhoz, hogy az amerikai filmes megint képes lesz palackba zárni a varázslatot úgy, ahogy a Vasember esetében tette. Az üveg ma szinte teljesen üres, a dugót pedig jó messzire elhajították.
Pedig a dolog máshogy is alakulhatott volna, mondjuk abban az esetben, ha Favreau nem ragaszkodik annyira Scott Mitchell Rosenberg tervéhez. A filmes producerként és a Malibu Comics korábbi elnökeként egyaránt ismert üzletember már 1997-ben filmet akart készíttetni saját alapötletéből, ám mivel kiszemelt forgatókönyvíró–rendezője, Steve Oedekerk faképnél hagyta, 2006-ban képregény formátumban jelentette meg a sztorit. Amikor a Universal és a DreamWorks újra összefogott a megfilmesítés érdekében, az újonnan szerződtetett Favreau-nak látnia kellett volna, hogy a sztoriban minden együtt van egy jó westernhez: a hideg tekintetű rosszfiú, aki egyszer talán ugyanúgy jó útra tér, mint Doc Holliday; a gonosz pénzember, aki csak a felszólító módot ismeri; a tékozló fiú, aki nem tanult meg a saját lábára állni vagy a messziről jött kocsmatulajdonos, aki azt hiszi, könnyen megcsinálhatja a szerencséjét a vadnyugaton. Ha Favreau megmarad ezeknél a karaktereknél, és űrlények helyett belőlük meríti a fordulatokhoz nélkülözhetetlen motivációt, akkor pozitív lenne a mérleg és nem kellene végignéznünk, miként botorkál Indiana Jones és James Bond egy fantom után a sziklás, bozótos Új-Mexikóban. A rendező csak addig van elemében, amíg az Absolutionben zajló jeleneteket felügyeli. Legendás érzékenysége és pontossága, amit átmentett a színészmesterségből, később mintha köddé válna. A lapos, egydimenziós forgatókönyv – melyen pl. a Lost, a Transformers vagy az Ace Ventura napszámosai is dolgoztak – rátelepszik a filmre, szabad utat engedve a sci-fi kliséknek és az Alien-sorozatot koppintó megoldásoknak. A végső ütközettel azután végképp betelik a néző pohara: a sziklákon pattogó földönkívüliek, a főhős szerelmes csókja és az űrlénykeltető egy óriási vizuális katyvasszá mosódik össze.
Ford – aki most találkozott először Craiggel – Harrison Fordot játssza, jegyzi meg több helyen is a kritika – joggal. Pedig a filmet promótáló interjúkban Ford az újdonság varázsáról beszél Woodrow Dolarhyde karakterének tekintetében. Craig érdes külseje érzékeny szívet takar, de hát ez a minimum, amit egy westernhőstől elvárunk!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)