„Szeretek üvöltözni a színpadon”
Szerző: Boros Judit | info@dehir.hu Közzétéve: 2010.10.20. 08:35 | Frissítve: 2010.10.20. 08:35
A hazai modern rock és metal műfaj öt ütőkártyáját vonultatja fel a Royal Flush Fesztiválturné. Ezen a koncertsorozaton mutatja be új lemezét a Road, tíz éves születésnapját ünnepli a Depresszió, és szintén így ünnepli 10 éves jubileumát a Superbutt is. Itt mutatkozik be új felállásban az Insane, valamint lehetőséget kapott a Wrong Side Of The Wall formáció is. Debrecen sem maradhat ki a tizenegy állomásos koncertsorozatból, október 22-én, pénteken a Lovardában tombolhatunk az elég ütősnek ígérkező estén. A három ünneplő zenekar énekeseit kérdeztük, a Superbutt oszlopos tagját, Vörös Andrást, Halász Ferit a Depresszióból és Molnár Mátét a Road zenekarból.
Dehir.hu: A ’80-as évek végén, a ’90-es évek elején a rock és a metál nem annyira undergruond jelenségek voltak, mindenki tudta, ki Kalapács Józsi, mi az a Pokolgép. Ma ez csak néhány zenekarra, például a Tankcsapdára igaz. Ennek ellenére azt látni, él és virul ez az irány, a közönség nem veszett el. Ti hogy látjátok?
Molnár Máté: - Bárkiben, akiben felmerül a kérdés, annak el kell menni egy-egy koncertre. Mögöttünk sem nagy televíziós csatorna, sem egy nagyszabású műsor nem áll, mégis azokhoz képest többen vannak a koncertjeinken, mint ott a nézők.
Vörös András: - Azért csináljuk, mert szeretjük. Örülünk, ha sokan eljönnek, de én csak úgy szeretek üvöltözni a színpadon, ezért érzem jól magam. Ha kevesen vannak, akkor is hatalmas élmény.
Halász Feri: - A sikert sokféleképpen definiálják, az is jó, amikor hét–nyolc–tízezer embernek játszunk, de ha kevesebb embernek, azt is túléljük.
Halász Feri (Depresszió)
|
Vörös András: - Nekem például az egyik legjobb koncertélményem egy kicsi koncerten volt, ahol annyit pálinkáztunk, hogy szédületes volt.
Halász Feri: - A tíz éves létünkből adódóan mi már túl vagyunk ezen, a tehetségkutatós műsorok nézőihez képest minket még mindig többen hallgatnak. Nem függünk az irányvonalaktól.
Dehir.hu: Anyagilag mennyire éri meg mostanában zenélni?
Halász Feri: - Meg lehet élni.
Vörös András: - Ez hullámzó, minél régebb óta van a zenekar, annál kevésbé hullámzik. Attól függ, hogy mennyire állnak a zenekarok mellé támogatók. De láttam már a Hip-Hop Boyz egyik tagját pohárszedőként egy szórakozóhelyen. Nekünk szerencsére nincsenek nagy gondjaink.
Dehir.hu: Sokat hallani, hogy egy-egy magyar metálzenekar külföldön is nagyon sikeres. Mennyire elismert most a magyar rock nemzetközileg?
Vörös András: - Hatalmas élmény kimenni, jó buli. De ott is akkor vagy befutott, ha három ezer ember eljön a koncertre, vagy nagyon sok mindenkit ismersz. Nagy a szerepe a mondanivalónak a szövegek tekintetében, különben a levegőben lógsz. Az angol szövegekkel az a baj, hogy nem alkalmazhatod a jól bevált toposzokat, TV maci meg a Túró Rudi meg ilyenek, ezeket sajnos nem értik meg. A kaland azért kárpótol, például sosem jutottam volna el Baszkföldre a zene nélkül.
Halász Feri: - Az az érzés, amikor kint vagy külföldön, és veled éneklik a szövegeket, meg tudsz egy lelki húrt pengetni, ezért nagyon megéri. Mi inkább a magyar lakta településekre megyünk koncertezni, hiszen a dalaink magyarul szólnak. De egyszer voltunk Ausztriában, ahol volt körülbelül ötven-hatvan magyar fiatal, és vagy ezerötszáz–kétezer osztrák, és tomboltak a koncerten. Azért azt is vegyük figyelembe, hogy egy zenekar egyben egy üzleti vállalkozás is, két-három millió euró kellene egy külföldi turnéhoz, de ha ennyi lenne a zsebemben, nem gondolkoznék azon, hogy hol legyek sikeres…
Vörös András: - A Royal Flush turné azért jó, mert lehet utazni. Más értetlenül áll az előtt, hogy ezer kilométert utazz azért, hogy egy ugyanolyan bulit lenyomj, csak messzebb. Én nagyon élvezem az utazást.
Vörös András (Superbutt)
|
Halász Feri: - Cserekoncerteket is lehet csinálni, de ha megszoktunk egy bizonyos színvonalat, akkor nem biztos, hogy vállalkozunk ilyenekre. Én csak egy darabig szeretek utazni.
Vörös András: - A kalandvágy nagy hajtóerő, de tudni kell, hogy külföldön sincs kolbászból a kerítés. Karrier szempontjából, művészi szempontból annyira nem éri meg. De érdekes, hogy egy-egy utazásból, turnéból mindig a szívások maradnak meg! Így vannak jó kis sztorijaink
.
Halász Feri: - Igen, meg most csodálkoztunk rá az egyetem épületére, eddig csak sötétben láttuk. Előfordult, hogy körülnéztünk már pár helyen, de sokszor, ha egyik állomás éri a másikat, ott nézegetjük a pass-unkat, hogy most hol is vagyunk. Ez nagyon rossz, mi évente 50-60 helyen járunk, és még mindig nem láttam mindent, amit szerettem volna.
Vörös András: - Külföldön is ez van, sokszor azt se tudjuk, hogy hol vagyunk.
Halász Feri: - Én most körülnéztem itt, Debrecenben is, meg más városokban, hogy de jó, mennyivel élhetőbb város, mint Budapest, szívesebben élnék itt. Aztán meg rájövök, hogy ott is jó, furcsa kettősség ez.
Dehir.hu: Van-e szerintetek arra lehetőség jelenleg, hogy egy friss zenekar olyan sikeres és ismert legyen, mint például a Tankcsapda? Ha nincs, mik ennek az akadályai?
Vörös András: - Van esély, de például a tehetségkutatóknak nem látom sok értelmét. A tehetség utat tör magának, nem azon múlik. A karrier lefele ívelhet húsz év után is, akikből sztárt csinálnak nagyon rövid idő alatt, azoknak gyors a lefelé vezető út is. Szegény mesterségesen csinált sztár a luxus limuzin után a 6-os villamoson ül, és néz, hogy mi történt.
Halász Feri: - Kezdő zenekaroknak nagyon nehéz, túltelített a piac. Fesztiválokon, koncerteken kevés zenekar kap lehetőséget, zárt a rendszer. Akár a Royal turné folytatása is lehetne, hogy a kezdő zenekaroknak lehetőséget teremtsünk.
Vörös András: – Sok mindent be kell dobni, nem szabad mérlegelni, aki a zenéléssel akar foglalkozni, akkor csak az legyen az első.
Dehir.hu: Számít az, hogy fővárosi vagy vidéki zenekarról van szó?
Molnár Máté: - Számít mindenképp.
Halász Feri: - Szerintem nem.
Vörös András: - Egy vidéki zenekarnak feladat bevenni Budapestet. Pesti zenekarnak ez természetes. Viszont szinte mindegyik zenekar vidéki, aki számít.
Halász Feri: - A segítőink közül szinte már senki sem pesti, nálunk se.
Molnár Máté: - Szerintem ma már könnyebb. A zenekarokat egyébként is az indokolatlan beteg fanatizmus viszi előre. Ha te is elhiszed, ha főleg te hiszed el, hogy ez sikerülhet. Az első beszélgetésem a kiadómmal úgy zajlott, hogy azt mondták, ebből nem lesz semmi, de én hittem benne.
Molnár Máté (Road)
|
Halász Feri: - Tőlem is azt kérdezgették, hogy na, kisfiam, hány zenekart látsz ebből megélni? Édesapám is, amikor meghallotta, hogy zenélésből szeretnék megélni, csak nézett rám, hogy mit gondolok, most ez komoly?!
Vörös András: - Igen, amikor a csajomhoz mentünk, és kérdezték a szülei, hogy na, mivel foglalkozol fiam? Néztek nagyon, legtöbben egyből a legrosszabbra gondolnak, hogy egy link kocsmatöltelék mindenki, aki zenész. Régebben meg magasztos dolog volt, ha valaki zenész, művész volt.
Halász Feri: - Merni kell nagyot álmodni, vannak, akik kimennek külföldre, és évek alatt ismertek lesznek, tenni kell, akarni kell+ A szövegek is mondjanak valamit, ami neked a saját mondanivalód, kreálni nem célszerű.
Dehir.hu: Eddig milyen hangulatú volt a Royal Flush turné?
Halász Feri: - Három állomás volt eddig, nagyon szép nézőszám, teltházas bulikat nyomtunk.
Nagyon jó bemutatkozási lehetőség. Az Insane kezd helyrejönni, új gitárosuk lett, a Roadnak ez lemezbemutatója is egyben. A Depressziónak tízéves turnéja, nekünk most ez egy kis lezárás, ezután öt hónap szünetünk lesz, az új lemezre szentelünk egy kis időt.
Vörös András: - Az első x-et mi is átléptük, ez amúgy is nagy esemény, mindenki rátett még egy lapáttal. Ez biztosan nagyon jó emlék lesz. Majd később elővesszük a turnépólót – mert az is van, és még veszik is az emberek –, ez egy útjelző tábla lesz nekünk.
Halász Feri: - Az annyira jó, amikor lenézek a színpadról, és mindenki mosolyog, újdonság ez mindenkinek.
Vörös András: - Azért is jó, hogy ne und, ne ugyanaz legyen mindig, ne ragadj bele a klubzenélésbe, kicsit felpörget minket. Várjuk nagyon a debreceni állomást is.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)