Szerelem senkiföldjén
Szerző: Rituper Tamás | rituper.tamas@dehir.hu Közzétéve: 2011.02.10. 10:59 | Frissítve: 2011.02.10. 10:59
Edward Zwick hiába lett rendező, a Szerelem és más drogok forgatása során előjött belőle a pénzember, s nem mert egy igazán jó filmet csinálni. Ha van egy kis bátorság, keserédes bravúr lehetett volna a vége. Kritika.
Romantikus vígjátékokba divat mostanság egy szomorú, elgondolkodtatónak szánt szálat belefűzni. Ez hol jól sül el (500 nap nyár), hol kevésbé (Derült égből szerelem vagy P.S. I Love You), a Szerelem és más drogok azonban továbbmegy, percről percre vált át a szemünk előtt drámává, ám a teljes metamorfózis előtt megtorpan, s otthagy minket lógva, azzal a tudattal, hogy már megint csak egy gyáva vígjátékot kaptunk.
A roppant jóképű Jamie Randall (Jake Gyllenhaal) gyógyszerügynökként próbálja elkerülni Bakács Tibor sorsát, közben pedig több nőt kap meg, mint ahányról az Így jártam anyátokkal sorozat Barney-ja csak álmodna. Egy orvoslátogatás során azonban megismerkedik Maggie Murdockkal (Anne Hathaway), aki nem teszi szét lábait az első szóra, így hősünknek még inkább kell a nő. A két szabadságához roppant mód ragaszkodó ember szenvedélyes viszonyba kezd, ellenállásuk pedig szép lassan megtörik az érzelmek súlya alatt. Egy átlagos romantikus komédiához ennyi bőven elég is lenne, főképp ha van még egy született nyertesből született vesztessé avanzsáló fivér (Josh Gad) is a képben, akinek karakterére még talán Maksa Zoltán is tudna jó poénokat írni.
Ha csak ennyi lenne, nehéz lenne a Szerelem és más drogokról rosszat írni, mert akkor simán betöltené a szerepét: szűk két óra alatt leradírozza az ember agyát. Anne Hathaway tényleg csodás csaj, kevés férfi nem szeretne bele egy olyan nőbe, akit ő hoz ebben a filmben. Jake Gyllenhaalt meg ugye vígjátékban eddig nem igazán láttuk, de nem idegen neki ez a terep egyátalán + egy-egy rettentően eltúlzott gesztust meg lehet bocsátani. Mondjuk őket, kettőjüket összerakni egy romantikus vígjátékba, meglehetősen érdekes választás. Én valahogy mindig attól féltem, hogy feltűnik a színen egy jóvágású cowboy, s akkor vége mindennek, hiszen a Túl a barátságonban Gyllenhaal már otthagyta Hathaway-t szegény megboldogult Heath Ledger szőke fürtjeiért. Cowboy azonban nincs a filmben, jött helyette más, ami igencsak félrevitte ezt a sztorit.
Edward Zwick egykoron igen komoly filmek (Szerelmes Shakespeare, Nevem Sam, Traffic) producere volt, talán úgy gondolta, középszerű filmek (Az utolsó szamuráj, Véres gyémánt) megrendezése után most nem tehet le az asztalra egy kő egyszerű vígjátékot. Fogta hát Anne Hathaway-t, s alzheimeressé tette. A gyógyíthatatlan betegséggel küzdő lány, a kór következményeire szép lassan ráébredő fiú új színt hoznak a történetbe, s annak ellenére, hogy egyre rosszabb poénokkal (Gyllenhaal lefejel egy ajtót) próbálja a rendező fenntartani a vígjáték hangulatot, a film átvált valami igazán emberibe, s önálló életre kel. Csakhogy Zwickből valószínűleg előtört a pénzember, megijedt, hogy a dráma visszatartja majd a közönséget, s hamar visszakozik. Érdemi elmerülés nélkül lendülünk túl ezen a szálon, vissza a szerelembe. Az pedig nagyon nincs rendben, hogy így az Alzheimer-kór csak egy egyszerű nehézség, egy díszlett lett ebben a filmben.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)