Pókember-generáció: van olyan debreceni iskola, ahol tananyag a képregény
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2019.01.20. 12:15 | Frissítve: 2019.01.21. 08:31
Debrecen – Vagy gyerekkorában megszereti az ember, vagy örökké távol tartja magától ezt a különös képes elbeszélési formát – vallja Kertész Sándor, aki könyvek sorát írta a képregényekről. Interjú.
Kertész Sándor régóta vonzódik a képregényekhez. Egy időben rajzolóként is jelen volt ebben a világban, mostanában főleg tanítja, nemrégiben pedig újabb könyve jelent meg a műfajról: ezúttal a Pókember-generációval a középpontban.
A gondosan őrzött képregényoldalak, amelyeket évekkel ezelőtt rajzolt, de csak töredéküket tartotta közlésre alkalmasnak
Dehir.hu: Mikor és hogyan alakult ki ez a vonzalom?
Kertész Sándor: A képregény esetében a kép és a szöveg közösen mesél történetet. Hol a képen, hol a szövegen van a hangsúly, de a jó képregénynél a kettő összhangja biztosítja az élvezetet. A képregényt nehéz olvasni. Vagy gyerekkorában megszereti az ember, vagy örökké távol tartja magától ezt a különös, képes elbeszélési formát.
Általános iskolás koromban egy osztálytársam mutatott egy francia nyelvű Pif újságot, amiben egy Rahan történet is szerepelt. Ez lenyűgözött,
és én is olyan rajzokat szerettem volna készíteni, amiket akkor, abban az újságban láttam.
Dehir.hu: Nem csupán fogyasztóként közelíti meg ezt a műfajt, hanem alkotóként is. Saját maga írta-írja a sztorit is, vagy egy-egy ismert műhöz nyúl?
Kertész Sándor: Amikor még képregényrajzolónak készültem, más írta a szöveget és én csak rajzoltam. Így készült Kósa Lászlónéval a Mesél a der, die, das című német mesenyelvtan oktató képregénykötetünk, amiből abban az időben sokan sajátították el a német nyelvtan alapjait és sok nyelvtanár is alkalmazta az oktatásban. De amikor egy éven keresztül megyei napilapban jelentek meg képregényeim, azoknak a sztoriját is én találtam ki. Már hosszú ideje nem rajzolok. Ahhoz hogy olyan képregényeket készítsek, amilyeneket igazán szeretnék, többet kellene foglalkoznom a rajzolással. Sváb József képregényrajzoló barátom szokott velem viccelődni, hogy amilyen rajzi színvonalon ma megjelenik néhány munka, azokat felülmúlják az én rajzaim. De számomra nagyon fontos a képregény minősége, ezért inkább nem próbálkozom.
Dehir.hu: Kik a képregények rajongói? Azok, akik egyébként szeretnek olvasni? Vagy azok, akik nem? Egyáltalán: hol a helye a képregényeknek az életünkben és a könyvespolcokon?
Kertész Sándor: A képregénynek ma már komoly rajongótábora van, és ezek csak kis mértékben a gyerekek. Jelentős részben fiatal felnőttek a vásárlóik, mert ők rendelkeznek megfelelő anyagi forrással az igényes albumok és a havonta, kéthetente megjelenő – főleg szuperhősös – füzetek vásárlásához. Annak ellenére, hogy könyvesboltokban és újságárusoknál egyaránt megtalálhatók a kiadványok,
ez egy szubkultúra, néhány ezres rajongótáborral.
Ők leginkább az éves képregényfesztiválokon és börzéken gyűjtik be a legfrissebb kiadványokat. Évtizedekkel ezelőtt még számtalan újság hozott folytatásokban képtörténeteket. Mára már elvesztette olvasócsalogató jellegét, ezért szép lassan kiszorult az újságok, magazinok oldalairól. Csak a Füles, a Kedvenc rejtvényújságok és a Galaktika közöl rendszeresen képregényeket.
Dehir.hu: Comics szocialista álruhában címmel jó tíz éve megírta a magyar képregény ötven évének történetét. A képregények felől közelítve mi jellemezte ezeket az évtizedeket?
Kertész Sándor: A hetvenes években nagyon sok újság, folyóirat közölt irodalmi művek alapján készült képregényeket. Azokban az években minden érdeklődési terület és korosztály rendelkezett egy újsággal és nem volt konkurenciájuk. Egy felülről irányított, szabályozott sajtópiac volt akkor, ahol ma már elképzelhetetlen nagyságrendben, több százezer példányban jelentek meg a lapok, és egy-két oldalon közöltek képregényt is. Ezért akarva-akaratlanul, naponta, hetente több mint egymillió ember kapta kézhez a képregényeket, és a legtöbben meg is szerették ezt a műfajt. Azokban az években a mindennapi élet része volt ez az elbeszélési forma. Irodalmárok pedig
arról vitatkoztak, hogy vajon leszoktatja a fiatalokat az olvasásról, vagy éppen ellenkezőleg, a regények zanzásított változatával ránevel az olvasásra.
Ennek a korszaknak a képregény és karikatúra történetéről 2008-ban Beszédes képek címmel rendeztünk kiállítást a Modemben, aminek én voltam a kurátora. A hetvenes évek politikája nem engedélyezte a nyugati képregények magyarországi füzetekben történő megjelenését. Annak ellenére sem, hogy a Nyugat-Európában kiadott képregények egy jelentős részét a debreceni Alföldi Nyomdában nyomtatták bérmunkában, valutáért.
Dehir.hu: Pókember-generáció címen jelent meg új könyve. Kik tartoznak ehhez a nemzedékhez?
Kertész Sándor: Miután kihalt az a grafikus generáció (Korcsmáros Pál, Sebők Imre, Zórád Ernő), akik meghatározták ennek a korszaknak a rajzi világát, utánpótlás nélkül maradt a hazai képregénykészítés. Egyedül Fazekas Attila vitte tovább a magyar képregénykészítés hagyományait, aki leginkább Kiss Ferenc forgatókönyvei alapján dolgozott. A rendszerváltás körüli években már rengeteg újság jelent meg, közöttük amerikai típusú képregénymagazinok is. Azok a tizenévesek, akik ezekben az években szocializálódtak, és meglátták a Pókember, Batman füzeteket, azonnal beleszerettek. Amikor a könyvemhez a riportokat készítettem és rákérdeztem, mióta szereti a képregényt, a legtöbben egybehangzóan válaszolták, hogy a Pókember megjelenése óta rajonganak érte. A képregénypiac jelenlegi fogyasztói, alkotói és kiadói jelentős részben a Pókember-generáció tagjai.
Dehir.hu: A mozikban egymást érik a szuperhősös képregény adaptációk. Mi a sikerük titka?
Kertész Sándor: Korábban is készültek filmek a képregények sikereit meglovagolva, de
eléggé groteszk volt farsangi Batman jelmezben látni a főhőst, ahogy a háztetőkön ugrál.
Az elmúlt években rendkívül sokat fejlődött a digitális filmgyártás, az animáció. Ennek köszönhetően a képregények rajzi világát ezzel az új technikával hatásosan lehet visszaadni. A Pókember-generáció pedig fiatalságának képregény élményeit életkorának megfelelő színvonalon élvezheti. A gyerekeikkel közösen nézhetik meg a filmet, ami összekacsintás is a generációk között.
Dehir.hu: S milyen jövő előtt állnak a magyar képregények?
Kertész Sándor: Nehéz helyzetben vannak a magyar képregényalkotók, mivel a piacot a népszerű szuperhős és az európai sikerképregények határozzák meg. Velük kellene felvenni a versenyt. Vannak sikeres próbálkozások, de akik valóban kiváló alkotók, azok a külföldi piacon érvényesülnek. Tondora Judit amerikai piacra rajzolta a Wonder Woman sorozatot, Futaki Attila hol amerikai, hol francia kiadóknak rajzol évek óta, míg Farkas Lajosnak Franciaországban jelennek meg történelmi témájú képregény albumai. Akik kevésbé elszántak, vagy nem merik vállalni a külföldi kiadók szigorú feltételeit, azoknak maradnak a hazai képregényes rendezvények. Ők általában saját költségeiken jelentetik meg a képregényeiket és ezeken a közönségtalálkozókon próbálják meg értékesíteni azokat. A legtöbben saját blogot indítanak, és oda töltik fel a munkáikat. Ha elérnek egy számukra megfelelő érdeklődési számot, akkor kiadják nyomtatásban is.
Dehir.hu: Debrecenben vannak rajongói, klubjai ennek a műfajnak? Ha valaki vonzódik hozzá és a hasonló érdeklődésűek társaságát keresi, merre induljon el?
Kertész Sándor: Számos vidéki nagyvárosban vannak rajongó csoportok, akikhez alkotók is kapcsolódnak. Ezeken a helyeken kialakulnak képregényes rendezvények, mint például Szombathelyen, vagy Szegeden ahol már tizedik éve rendeznek képregényfesztivált. Itt Debrecenben is van számos grafikus (például Halmi Zsolt, Szendrei Tibor), akik foglalkoznak képregények rajzolásával. Ahol én tanítok, a Kós Károly Művészeti Szakgimnáziumban, Halmi Zsolt kollégámmal évek óta vezetünk képregényes alkotócsoportot, ahol a diákok elsajátíthatják az alapokat. Mivel alkalmazott grafikusokon kívül mozgóképi animáció szak is van, így nálunk a képregény története és készítésének technikája szükségszerűen beépül a tananyagba.
A diákok nagy élvezettel foglalkoznak a témával, és akik az animáció szakirányban tanulnak tovább, azoknak a felvételin is feladat a képregénykészítés.
Legutóbb a Nagyerdei Víztorony KULTerdő szervezésében Madarász Gergely, Oravecz Gergely és Pádár Ádám grafikusokkal beszélgettünk a képregény magyarországi helyzetéről. De van már Debrecenben Képregény Barlang néven képregénybolt és BarCraft néven kávézó is, ahol a képregények kedvelői is találkozhatnak.
Kapcsolódó cikkek:
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)