Pete László: a magyar népzene ugyanúgy működik, ahogyan a pálinka
Szerző: Bögre Zoltán | bogre.zoltan@dehir.hu Közzétéve: 2014.04.28. 08:05 | Frissítve: 2014.04.28. 17:19
Debrecen – Már majdnem öt éve foglalkoztat népzenészeket, hagyományőrzőket a Pergő Műhely. Vezetőjük szerint olyan ez, mint egy végtelen történet.
Különleges vállalkozásba kezdett néhány évvel ezelőtt Pete László, akit zenészként, szervezőként is sokan ismernek. Olyan közösséget akart létrehozni, mely egy csoportosuláson belül örökíti tovább a magyar tradíciókat, ahol egy helyen dolgozhatnak zenészek, táncosok, népművészek, s közös célnak tekintik a hagyományőrzést.
Dehirhu: Induljunk a kezdetektől. 2010. Ekkor alakult meg a műhely, azt megelőzően a Szeredás együttesben szerepelt. Hogyan jött a Pergő Hagyományőrző Műhely megalapításának ötlete?
Pete László: Tizenhét évig voltam a Szeredás zenésze és programszervezője, de mások voltak az elképzeléseink, így vége lett az együttműködésünknek. Iszonyatosan sok munka volt benne, ezért úgy éreztem, Isten ellen való vétek lett volna nem folytatni ezt a tevékenységemet. Nem akartam, hogy az, amit közel két évtized alatt elértem, egy pillanat alatt semmivé váljon. Úgy döntöttem, más formában, összetettebb módon folytatom tovább. Változást szerettem volna, valami olyan újdonságra vágytam, ami megfelel egy kibővített Szeredásnak. Mindig gondom volt azzal, hogy egy névre, egy arculatra, egy csapatra korlátozzam a munkámat. A Pergő Hagyományőrző Műhely viszont egy több szálon futó ötlet, annyian vagyunk benne, amennyien csak akarunk. Ha úgy vesszük, még a nevünk sem mutat meg mindent. A műhely kifejezés például arra utal, hogy egy helyen több alkotói közösség működik. Ugyanez a helyzet a szereplőkkel, vannak fix tagok, de időnként cserélődik a stáb, az új tagok újabb művészeti-alkotói impulzusokat hoznak, így a Pergő Hagyományőrző Műhely egy folyamatosan fejlődő-változó szellemi műhely.
Dehir.hu: A Pergő csoport minden műfajt felvonultat. Melyiknek van napjainkban is kiemelkedően nagy hatása, mozgósító ereje? A táncnak, a zenének vagy a népművészetnek inkább?
Pete László: Nem biztos, hogy érdemes különbséget tenni, kiemelni egyiket, vagy a másikat. A legelejétől kezdve az volt a célom, hogy ez a három dolog egyszerre és egy helyen jelenjen meg, ezáltal lesz kerek az egész. Azért hoztam létre a műhelyet, hogy láthatóan az értékekre hívjam fel a figyelmet.
Dehir.hu: Az együttes viszonylag gyorsan, négy év alatt elérte azt a formáját, amilyennek megálmodta. Merre tart most ez közösség?
Pete László: Az alapoktól nem nagyon tértünk el, annyi a változás, hogy a népi kultúrának, a továbbörökítésnek, a hagyományápolásnak egy olyan szegmensét is megtaláltam, amit én csak egyedi, privát ajándéknak hívok. Ez kiadványok készítésében ölt testet. Egyebek mellett a feledésbe merülő magyar őshonos állatfajról, a magyar szürkéről is készült már egy népzenei CD, ennek adtunk egy színes, olvasmányos körítést, különleges élményt kínálva az embereknek, a családoknak. De a hagyomány útján haladva bemutatjuk például a tradicionális magyar lófajtákat is.
Dehir.hu: Hogyan toboroznak a Pergőnél, bárki jelentkezhet, vagy van válogatás?
Pete László: Közel húsz éve vagyunk a szakmában, van egy elvárás, egy bizonyos szint, ahhoz mérten keressük meg az embereket. Ahogy mondtam, a stáb nagy része folyamatosan, akár műsoronként változik, de általában egy négy fős kör az, amelyik az állandóságot képviseli. Azt szoktam mondani, hogy azok dolgoznak nálunk, akiket mi szeretnénk és akik ráérnek. A Pergő Műhely egy gyűjtőszervezet, a zenekarok nagy része országosan is elismert, én főleg a Bürkös zenekarral és a Bakator zenekarral dolgozom. A csapatokban nagy szakmai tudással rendelkező fiatalok is vannak, de az is jellemző, hogy vendégzenészeket hívok meg, a hitelesség kedvéért a személyük általában illeszkedik ahhoz, hogy éppen milyen tájegységhez kötődik a produkció. A lovaslemezen például Berecz András mesemondó, népdalénekes szerepel. Szerencsére vannak megkeresések, nagyon örülök, ha a műhelyen belül, valamelyik zenekart hívják egy koncertre, hiszen mindegyik formáció a mi gyermekünk.
Dehir.hu: A népi hagyományok gazdagsága adott, úgy tűnik, újra erőre kapnak a néptáncok, népzenék. Lehet azt mondani, hogy a fiatalok között szinte már divat a magyar tradíció?
Pete László: A magyar népzene ugyanúgy működik, ahogyan a pálinka. Ez utóbbit sem csak az idősek, hanem már a fiatalok is előszeretettel fogyasztják. Akik régen diszkózni jártak, most részt vesznek a hagyományőrző rendezvényeken, táncházakban. Fontos helyet foglal el az életükben a népzene és a néptánc, ami egyébként is nagyon könnyen képes magával ragadni.
Dehir.hu: Tartanak nagy találkozókat, zsongó vásárokat, ahol minden táncos, zenész, kézműves egyszerre mozog, énekel, alkot?
Pete László: Gondolkozunk ilyesmin, pláne, hogy jövőre lesz a csapat öt éves, így valami igazán különleges rendezvénnyel szeretnénk ünnepelni. Ha ezt megcsináljuk, akkor hagyományt is teremtenénk, ami azt jelenti, hogy rendszeresen tartanák pergős ünnepeket. Vagy nyáron csinálnánk meg, vagy valamilyen ünnepkörhöz, évszakhoz illesztenénk. Akikkel együtt dolgozunk, akikkel kapcsolatban vagyunk, azok természetesen szerepet kapnának benne.
Dehir.hu: A Pergő Műhely elsősorban gondozza a népi motívumokat, vagy fel is kutatja azt a tudást, amit később feldolgozhat?
Pete László: Szerencsére ma már könnyű helyzetben vagyunk, ha alapanyagra van szükségünk. Sok rögzített, archivált felvétel maradt ránk, annyi tartalom van a világban, amiből mindig lehet újabb és újabb ötleteket meríteni. Soha nem ér véget ez a munka, csak akkor, ha felbomlik a csapat.
Dehir.hu: Ma leginkább úgy lehet valaki sikeres, ha minél több helyen meg tudja mutatni magát. A népi kultúrának szüksége van reklámra, vagy mindenki tudja, mire gondoljon, ha azt hallja, tradíció?
Pete László: Minél több fellépése van a csoportnak, annál nagyobb az igény a lemezekre, a koncertekre. Mi magunk vagyunk a két lábon járó reklámhordozó, rajtunk áll, mennyire leszünk sikeresek, népszerűek, keresettek. Ezt nem lehet elérni azzal, ha valakit megbízunk, tegyen minket híressé, miközben mi csak karba tett kézzel várunk, proaktívan elé kell menni a lehetőségeknek.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)