Panelmese: a néni lezuhant a tetőtől, aztán felállt és hazasétált
Szerző: Zsupos Ágnes | zsupos.agnes@debrecenradiofm95.hu Közzétéve: 2014.10.05. 15:09 | Frissítve: 2014.10.06. 08:22
Van, aki reggel túllép a rémálmain, és van, aki másnap filmet csinál belőle. Pálfi György új filmje ismét feszegeti a tűrőképességünket. Kritika.
Beteg” – mondja egy fiatal srác, miután felkapcsolják a villanyokat, és lassan toporogva mindenki elhagyja a termet. A Szabadesés című film megint sokkoló élményt nyújt azok számára, akik a Taxidermia után izgatottan várták a folytatást. Természetesen a két alkotás messze nem ugyanolyan, de az alkotó legfrissebb szerzeményén is ott hagyta ujjlenyomatát.
Pálfi találékonysága határtalan, ezt bebizonyította most is, amikor több szálon futó cselekménye elkábította a nézőtéren ülőket. A történet szerint Molnár Piroska férjével együtt él egy pesti panel földszinti lakásában, és látszólag folyamatosan elbeszélnek egymás mellett. Míg férje azt hiszi, a feleség mindig megdézsmálja a dugi whiskyjét, addig Piroska karaktere inkább az édességbe és ropogtatnivalóba menekül. Van egy másik furcsa szokása is. Az ötemeletes ház tetejére cipelve egy műanyag szatyornyi üres műanyag flakont, és kerekes „mamitáskáját” a mélybe veti magát. Puhán zuhan, némán landol. Némi motoszkálás után pedig összeszedi a széthullott holmiját, és visszaindul a lakásba tenni-venni. Ahogy előrehalad a történet saját medrében, már nem is olyan fura, hogy túléli a zuhanást. Annál furábbak azok a lakások, amelyek előtt elhalad az esés következtében. Minden egyes lakás egy különálló történet, telezsúfolva szimbólumokkal, szorongásokkal, vágyálmokkal, nonszensz jelenségekkel. Ezek elsőre talán túlságosan elvontak lehetnek a néző számára. Ugyanakkor ha sikerül a filmmel együtt elrugaszkodni a valóságtól, akkor igazi reális félelmeket találhatunk minden egyes etapban. A lakástörténetek jelenetei, inkább egyedülálló rövidfilmekként peregnek egymás mellett. Néha-néha kikandikálnak a szereplők a folyosóra, ahol össze is találkoznak. Ettől pedig az az érzése támad a nézőnek, hogy egy közös filmfesztiválon a mozi előtt cigizgetve még akár el is tudnának beszélgetni a szereplők a filmekről, mielőtt jön a következő felvonás.
A Szabadesés bővelkedik humoros, sőt olykor igazán vicces jelenetekben is. De többnyire azért egy Kafka-regény nyomasztó jellegével nehezedik a néző vállára. Míg az egyik jelenetben egy steril, vakítóan fehér szobában tekinthetünk bele egy baktériummániás pár életébe, addig egy másikban kisgyerekként egy szarvasmarha figyel minket csupán néhány centiről, amíg vacsorázunk. Több álomszerű jelenet is bizonyítja, hogy minden rettegés és pánik, ami eddig csupán az emberi fantáziában élt, most megelevenedhet a vásznon. Mindenkinél, kivétel nélkül abszurd dolgok történnek, amelyek – ahogy álmainkban is – teljesen magától értetődőnek tűnnek, amíg zajlanak. Azzal a különbséggel, hogy a szereplők nem ébrednek fel, rövid kis történetük csupán egyszer csak véget ér. Csak sejtheti a mozi néző: attól, hogy a kamera kihátrál a szobából a folyosóra, még minden ugyanúgy csordogál tovább abban a miliőben, ahogy eddig. Az öt brutális jelenet közül egy kiemelkedően nagy hatással volt a mozizókra, amelyben Kiss Diána Magdolna karaktere abortuszra jelentkezik egy háziorvosnál. Azzal a rendhagyó céllal, hogy a már megszületett pár hónapos gyerekét visszaoperálják méhébe. A szürreális és bizarr jelenet vége – amely kendőzetlenül mindent megmutat –, hogy a csecsemő észrevétlenül „felszívódik” odabent. Ha leírva látja az ember, talán bagatellnek tűnik. Pálfi feldolgozásában ez sokkoló, és nem kevés nézőt felháborított, kikergetett ezzel a moziból. Hogy meddig lehet a befogadó ingerküszöbét tágítani, azzal már korábban is kísérletezett. Ráadásul minden alkotásában más eszközökkel, így ez a rétegfilmes munkásság példaértékű a magyar filmezés történetében.
A képi világra jellemző az a tagoltság, amivel a történetek felvezetését is megoldották. Az operatőri munka nagyon változatos. Mindig az aktuális jelenethez, történethez igazították az eszközöket, képkivágásokat, vagy kameramozgásokat. A színezésre, fényekre és zenére is ugyanez jellemző. Molnár Piroskáék múltban ragadt retró kislakásában minden lassú, sötét, vintázs-szerű. Piroska karakterén ezer meg egy otthonka, folyton sürög-forog, mindent emberközeli. és szuperplánokban láthatunk. A steril lakásban inkább távoli, félközeli plánokat használ az operatőr, de akad olyan jelenet is, ami inkább egy japán sorozatfilmre, sit-comra hasonlít, jellegzetes keleti írásjelekkel feliratozva a jeleneteket. Így tehát összességében a sokszínűség jellemző a filmre, ezáltal pedig folyamatosan fenntartja a néző figyelmét. A színészi alakításokról nem is beszélve, ami a filmben szereplő művészek szinte mindegyikénél kifogástalan és hiteles. Egy öt-hat éves forma kisfiú éppúgy teljesít a bunueli alkotásban, mint a szépkorú kollégája.
A szkeccsek és lezáratlan sztorik halmaza már megy az Apolló moziban is, így aki rendhagyó filmélményre vágyik, és nem riad vissza a bizarr dolgoktól, annak érdemes megnéznie a filmet.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: október 8-ig, 17:30 órai kezdettel. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft 2D – 860 Ft 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D – 1090 Ft
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)