Nyilas Reni és bandája hódító útra készül
Szerző: Bögre Zoltán | bogre.zoltan@dehir.hu Közzétéve: 2013.11.02. 09:08 | Frissítve: 2013.11.03. 11:21
Debrecen – Debrecen után az egész országot az ujjaik köré csavarnák a fiatal muzsikosok, már a fővárosban is megismerték a nevüket. Interjú.
Nyilas Reni hat éve zenél, tavaly márciusig egyedül állt a színpadon, azóta viszont nagyot fordult vele a világ, most már zenekar veszi körül. Zenéjük friss, fiatalos, lendületes, de elgondolkodtató, olykor melankolikus is. A fővárosban már megismerték a nevüket, ám a hirtelen siker után következik a kemény munka. Debrecenből indulnak, s nem állnak meg az országos hírnévig. Zenéről, sikerről és a dal születéséről beszélgettünk a Nyilas Reni & Ők frontemberével.
Dehir.hu: Néhány éve még teljesen egyedül, egy szál gitárral, magányosan vágtál bele a zenei vállalkozásba, most azonban már zenekarban játszol. Így könnyebb?
Nyilas Reni: Sokkal. Érzem, hogy olyan emberek vannak mögöttem, akikre számíthatok. Ebben a formációban jobban ki lehet hozni a dalokból azt, amire a megírásukkor gondoltam. Többféle hangulatot lehet előcsalni a gitárnak, a harmonikának és a fuvolának köszönhetően. A basszus is sokat segít, biztonságban érzem magamat a színpadon, nem izgulok annyira, mint amikor egyedül voltam.
Dehir.hu: Te is változtál ezzel a megújulással?
Nyilas Reni: Igen, valamilyen szintén és is alakultam, de leginkább a dalok és a koncertek felépítése, hangulata változott. Amikor a hangszeres szólók vannak, olyankor a háttérbe tudok vonulni. A dalszerzésben is új helyzet állt elő, amikor még egyedül voltam, akkor nálam ért véget a dalírás folyamata, most viszont sorra jönnek az ötletek. Egy éve vagyunk együtt, ez idő alatt szinte mindegyik dalt módosítottuk az instrumentális betétek miatt, ezeknek most már nagyobb teret lehet engedni, hiszen kitöltik az ének nélküli üres köröket. A dalszerzésnél van, amit egyből eltalálunk, valamihez még idő kell, így sosem mondjuk azt, hogy készen vagyunk. Előfordul, hogy fél év után is változtatunk valamit.
Dehir.hu: Szövegíróként, dalszerzőként te maradtál a főnök a bandában?
Nyilas Reni: Sokan kérdezik, ki a bandavezér, én nem tartom magam annak. Mások szerint erősíteni kellene a frontemberi szerepet, erre mindig azt mondom, nálunk demokrácia van. Mindenkinek ugyanúgy számít a véleménye. A koncereteket én és a dobos szervezzük, interjúkra is ketten megyünk, mert Andris ilyenkor támogat. Nem vagyok főnök.
Dehir.hu: Ez a formáció érezhetően több mint egy bulizenélés. Hogyan jellemeznéd azt, amit csináltok?
Nyilas Reni: Eleinte csak kísérleteztünk, próbálgattuk, hogy működhet-e így a zenélés. Aztán gitárost és fuvolást kerestünk, mert úgy gondoltuk, sokszínűbb lehet a produkció. Egy idő után azt vettük észre, már nem csak a haverok jöttek el a koncertekre, idegenek gratuláltak, és mondták, csináljuk tovább. A Hangfoglalás elnevezésű tehetségkutató döntőjébe is bejutottunk, egy országos rádióban is bemutatkozhattunk, jó lenne ilyen élményekből még több. Debrecenen kívül játszottunk már Budapesten és Egerben is, de szeretnénk minél több helyre eljutni.
Dehir.hu: Honnan jönnek a szövegben megjelenő témák. Saját tapasztalat, vagy minden csak fikció?
Nyilas Reni: Van olyan szám, ami egy igaz történetet mesél el, de előfordul, hogy egy hangulat fogalmazódik meg bennem, általában a szomorúbb daloknál jellemző ez, amikor rossz kedvem van. Olyan is volt már, hogy egy fiktív helyzetbe, egy másik ember életébe képzeltem magam, és végül ebből lett a dal. Egy programszervező jegyezte meg egyszer, hogy visszatérő motívum nálunk a maradás, és a jövés. Ez talán egy vívódás, olyan, amikor az ember nem tudja eldönteni, mit csináljon, merre induljon. A tömegközlekedési eszközökön tapasztaltak is visszatérnek néha a dalaimban.
Dehir.hu: A fúvós megjelenésével különleges lendületet kapott a hangzás. Engem kicsit a Jethro Tullra emlékeztet, a gitár- és énektémában pedig grunge-alapokat vélek felfedezni.
Nyilas Reni: Nekem olyan nagy grunge-korszakom nem volt, nem sok ilyen zenét hallgattam, de nem zárkózom el tőlük. Nehéz behatárolni, nem annyira rockos a zenénk, hogy rock legyen, nem az a klasszikus pop sem, mert több mondanivaló van a dalokban, olykor lassabb, szomorúbb, megindító a hangulata a zenénknek. Elneveztük akusztikus undergroundnak, de ez utóbbi sem biztos, hogy jó, mert nem művészkedésről van szó, a szövegek érthetőek, a dallamok fülbemászóak.
Dehir.hu: Kik a példaképeid. Zenekarok, vagy inkább szólóénekesek?
Nyilas Reni: Az az érdekes, hogy ahányan vagyunk, annyiféle zenei stílust, műfajt kedvelünk. A keményebb metáltól a jazz-en át a magyar undergroundig, van minden. Amikor hat éve elkezdtem gitározni, Katy Tunstall és Amy McDonald volt a két példaképem. A dalaikon keresztül tanultam meg az első akkordjaimat, ezekből a saját szerzeményeim megírásakor is táplálkoztam. A mai dalaim közvetlenül már nem, a hangulatok viszont emlékeztetnek erre az időszakra.
Dehir.hu: Hogyan tovább, mi lesz a következő lépcsőfok? Esetleg egy nagylemez?
Nyilas Reni: Folyamatosan készítjük a felvételeket. Jelenleg három dalunk van készen, ezeket használjuk demónak, de van egy rakás félkész felvételünk is. Tervezzük, hogy egyszer összeszedjük a dalokat, jó minőségben rögzítjük őket, aztán egy teljes lemezt csinálunk belőlük. Az albumra nagyjából 12-13 szám kerülne fel. Meglátjuk, hogyan tudunk haladni, elképzelhető, hogy még az idén nekivágunk, s talán jövőre már lehet belőle valami.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)