Nem fojtja számokba főhősét Ang Lee: a Pi a végtelenbe visz
Szerző: Wiedemann Krisztina | info@dehir.hu Közzétéve: 2013.01.12. 10:30 | Frissítve: 2013.01.14. 06:05
Hatalmas hullámok hátán, mese és valóság közt félúton varázslatos filmes történet született Ang Lee vegykonyhájában.
Volt, aki megfutamodott a mozi alapjául szolgáló regény megfilmesítése elől, a Tigris és sárkány Oscar-díjas rendezője azonban teljesítette a teljesíthetetlent. Jámbor, idealista főhősével együtt a lét végtelenségébe kapaszkodik, amint Pi Patelnek (Suraj Sharma) nevezi el főhősét. Mert a "pi" – azaz a kör kerületének és átmérőjének hányadosa – nem közönséges szám, hanem csupa-csupa misztikum, éppen olyan vég nélkül való, mint maga a létezés.
Pi története Indiában kezdődik, és már egészen hamar összefonódik néhány különleges állat sorsával. A fiú szülei ugyanabban az állatkertben dolgoznak: Pi apja üzemeltetőként, édesanyja botanikusként. Különleges neve miatt Pi-nek nem kis erőfeszítésébe kerül, hogy megtalálja a helyét az iskolában, ahol azzal vív ki magának elismerést, hogy több ezer tizedesjegynyi pontossággal képes fejből leírni a számot. Persze Pi-t nem a tizedesjegyek, hanem az ember és a transzcendens viszonya érdekli elsősorban. Anyján keresztül Visnuval ismerkedik először, majd miután heccből szenteltvizet iszik egy vidéki templomban, a világ bűneit önként magára vállaló Krisztus kelti fel az érdeklődését. Nem sokkal később pedig már Mekka felé fordulva imaszőnyegen látjuk térdepelni. Egy kényszerű döntés később megpecsételi a sorsát: családja a csődtől félve egy óriási tengerjáró hajón menekíti állatait és ingóságait, hogy Kanadában keressék a boldogulásukat. Az úton hatalmas viharba kerülnek, de Pi a csodával határos módon egy mentőcsónakban túléli az égzengést. Nincs egyedül a lélekvesztőn: egy hiénával, egy sérült zebrával, egy majommal és egy Richard Parker névre hallgató bengáli tigrissel kell osztoznia a szűk helyen. Pi-ből néhány óra leforgása alatt felnőtt lesz, a hosszú út során nem csak a puszta megmaradásáért küzd meg, hanem a hitéért is, egyúttal átértékeli a transzcendenshez fűződő viszonyát.
A legszebb és legmegkapóbb talán az, ahogy a Pi élete valóság és misztikum határmezsgyéjén egyensúlyoz mindvégig. Egyedül a néző nyitottságán múlik, hogy milyen mélységekig hajlandó visszafejteni a fonalat, látja-e értelmét annak, hogy a felkínált alapanyagot a lételméleti vizsgálódások körébe utalja, vagy hogy rendszerben próbálja megfejteni a történet vázához hozzárendelt szimbólumok sokaságát. Misztikum és irracionalitás az univerzum egyik legnagyobb rejtélyének mondott „végszerűtlen számban”, a Pi-ben fejeződik ki először, majd rövidesen testet is ölt egy fiúban, aki már kisgyerekként is a horizonton nyugtatja a tekintetét. A neve hajlamosítja erre, aminek értéke a matematikában nem fejezhető ki pontosan csak egy végtelen tizedes tört alakjában. Pi kezdettől fogva olyat tud, amit csak kevesen: ha kell józan és a realitások diktálta logika szerint cselekszik, ám egy percre sem veszti el nyitottságát és életszemlélete legfontosabb pillérjét, a hitét. Ang Lee kiélezett helyzetet teremt, amit akár kiáltásnak is felfoghatunk. Meghallani elsősorban a hitetleneknek kell. Pi élete, ha akarjuk rendkívüli, ha akarjuk nem. Nehézségekkel szembesül – nem is eggyel – és megkísérli őket legyőzni. Sikerének kulcsa a hozzáállásában rejlik, abban, hogy nem fél kaput nyitni az irracionálisra.
A Pi élete képekben kísérli meg leírni a leírhatatlant, és töredékes szövegekkel, dialógusokkal operál. Nem bánjuk, sőt örömmel vesszük, hogy az átlagosnál jóval többet bíz a nézőre. A 3D-ért pedig ezúttal különösen hálásak vagyunk: hajótörés, rókamanguszta kaland, vagy repülőhal invázió ennyire izgalmas filmen még sohasem volt.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)