Néha kesztyűt húznak, máskor extrém pózokban játszanak a debreceni bábosok
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2017.02.13. 08:51 | Frissítve: 2020.03.31. 14:24
Debrecen – Ez egy olyan hivatás, ami sokáig fiatalon tartja az embert, mondja Asbóth Anikó, aki javában készül a tél kikergetésére is. Interjú.
Töretlen népszerűségnek örvend a Vojtina Bábszínház: egy évadban legalább négy bemutatóval rukkolnak elő, emellett több száz előadást, számtalan kiállítást és más kísérőrendezvényt tartanak éves szinten. Az intézmény igazgatója, Asbóth Anikó munkáját is elismerték nemrégiben: Debrecen kultúrájáért díjat kapott. A debreceni szakember négy évtizede a munkájának él: most ő vezeti be minket abba a világba, amit a paravánok mögött nem láthatunk.
Dehir.hu: Hogyan fogadta a rangos elismerést?
Asbóth Anikó: Örültem neki, bár nem annyira a magam érdemének vélem, hanem inkább a csapatoménak, a Vojtina egész társulatának köszönhető ez. Nagyon megtisztelőnek érzem, ugyanis a kuratórium tagjai olyan emberek, akiket nagyra tartok.
Dehir.hu: Valószínűleg annak is köszönhető ez, hogy nagy az érdeklődés a bábszínházuk iránt: ma is négy előadást tartanak.
Asbóth Anikó: Abszolút. Egy évben közel 40 ezer látogatónk van, és több mint ötszáz előadást játszunk a két helyszínen, s hatezernél több bérletet vásároltak itt az évadra. És ebben még nincsenek benne a fesztiválok, a külföldi előadások és az egyéb rendezvények. Közeledik a Maskarádé hete is: ennek során egy nagy közös tavaszköszöntő, télűző játékot tartunk, a Kossuth téren játék és rockfarsang lesz zárt körben a felnőtteknek, s felnőtteknek szóló farsangi mulatság is. Kiállításokat is rendezünk, egy évadban öt-hat alkalommal szokott itt lenni. A kiállítótéren át kell haladnia a látogatónak, hogy bejuthasson a nézőtérre, remélem ez és a szabad installációk is hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerekekből kiállításokat látogató felnőtt váljon.
Dehir.hu: A bábszínháznak ugyanúgy van létjogosultsága, mint évtizedekkel ezelőtt, az ön pályája elején? Nem csak a digitális világ érdekli a gyerekeket, ahogy látni lehet.
Asbóth Anikó: A szülői odafigyelésen múlik, mennyit használják a gyerekek a tabletet, a telefont. A közvetlen üzenet ugyanaz, mint korábban, a színház viszont változik. A multimédiás eszközök – ha jól használjuk őket – beépíthetők a színházba, és a hatást is erősítik. A Boldog képek című előadásunk jó példa erre: a Boldog nevű faluról készült fotókból nyílt kiállítás, ez pedig annyira megihlette a rendezőnőt, Bartal Kiss Ritát, hogy előadást álmodott meg belőle. A fotókat fehér ruhát viselő emberek testére vetítik ki projektorral, lényegében így megelevenednek. A szöveg két Borbély Szilárd-vers volt mindössze. Egy igazi összművészeti produkció jött létre, amelyben keveredett az irodalom, a tánc, a színház és a bábszínház: nagy sikert aratott.
Dehir.hu: Hány éves korosztálynak ajánlaná főként a bábszínházat?
Asbóth Anikó: Van óvodás és iskolás bérletünk is, valamint ifjúsági korosztálynak szóló előadásunk is. Arra törekszünk, hogy egy előadáson belül a mondandónak is legyen egy olyan rétegezettsége, hogy az adott korosztálynak és a felnőtteknek is egyaránt elgondolkodtató legyen, amit látnak. Olyan humoros tartalmat is beleszövünk, amelyen a kísérők is jókat nevethetnek, a helyzetkomikum pedig az adott korosztályt célozza meg. Az ifjúságot megszólító színházi nevelési program a speciális élethelyzetben segíti a kamaszokat: egyik előadásunk például a családon belüli kommunikáció témáját járja körbe beszélgetéssel egybekötve. Az utóbbi ötven-hatvan évben a bábszínház a gyerekekre fókuszált, viszont vannak olyan országok, ahol nem a kicsiket célozzák meg. Prágában, a bábosok fővárosában például felnőtt bábszínházak is működnek.
Dehir.hu: Elképzelhetőnek tartja, hogy hazánkban is meghonosodik a felnőtteket célzó bábszínház?
Asbóth Anikó: Manapság olyan törekvéseket látok a felnőtt színházakban, amelyek tágítják a színházi formanyelvet, és gyakran használnak bábokat is. Nemrégiben Alföldi Róbert rendezésében láttam a Képzelt beteg című előadást a Budapest Bábszínházban, ebben vannak bábok és élő szereplők is. A reneszánszát éljük annak, hogy a nagy színházi rendezők és írók ránk csodálkoznak, nem ritka az sem, ha ezek az alkotók rendeznek bábszínházban. Természetessé vált az egymásra való hatás. A színház megújítása pedig attól is függ, kikkel tudunk együtt dolgozni. Az előtérbe kerülő interaktivitás is fontos: a színházi nevelési programban előfordul olyan is, hogy a gyerekek által kitalált végkifejlettel mutatnak be történeteket a színészek.
Dehir.hu: Mennyiben másabb a bábszínészek élete, mint a többi színészé? Hogyan zajlik a felkészülés, a játék?
Asbóth Anikó: Azt szoktuk mondani, hogy egy bábszínésznek nagyon jó színésznek kell lennie, és annál is többnek, hiszen egy anyagon, tárgyon keresztül kell önmagát megmutatnia. Itt több technika megjelenik: árnyszínpad, kesztyűs technika, marionettbábok, az előadásaink többsége pedig ezeknek az ötvözete, amihez kell technikai tudás a színész részéről. Ez gyakorta fizikailag is megterhelő: nem könnyű legalább 40 percig a fejünk fölé emelve játszani a kezeinkkel. Más esetben maguk a figurák nagyon nehezek: a legkönnyebb anyagból készültek is elérik a tíz-húsz kilós súlyt, az óriásbábokról nem is beszélve. Az árnyszínházban szinte a földön csúszva, extrém pozíciókban kell játszani, énekelni, táncolni. A báb mindig egy „sűrítmény”, ez ember szimbóluma, viszont tud olyat is, amit az ember nem. A színész lelkesíti az élettelen anyagot.
Dehir.hu: A bábszínészek általában egy „gyermeki” világban dolgoznak. Milyen hatással van ez a művészekre: fiatalon tartja őket?
Asbóth Anikó: Frissen tart minket, hiszen a gyerekek nagyon közvetlenül és őszintén nyilvánítanak véleményt, ezen át jól lehet mérni például a dramaturgiai hiányosságokat. Ha nagyon nyüzsögnek, láthatóan nem köti le őket a történet, máskor pedig szinte vágni lehet a csöndet, ha nagyon érdeklődnek. Érdekesség, hogy a nonverbális előadások sokkal jobban működnek a gyerekek esetében. Ha érdekli a gyerekeket az előadás, elkezdenek beszélgetni a mellettük ülővel a látottakról: ez nem rossz dolog, nem is érdemes ilyenkor a tanároknak leszólni a gyerekeket.
Dehir.hu: Mi alapján válogatják össze a színház kínálatát?
Asbóth Anikó: Általában egy aktuálisnak vélt téma mentén szoktam keresni az új történeteket, utána határozzuk meg az alkotói kört. Az öreg halász és a nagyravágyó felesége című népmese alapján régóta érdekel a világ dölyfössége és kapzsisága: ezt fontos bemutatni a gyerekeknek egy mesén keresztül. Így vonzzuk be az alkotókat, adunk nekik témamegjelölést, vagy ehhez írjuk a történeteket. Fontos a népmesekincs, ami a magyar hagyományokhoz vezet vissza: ezekben toposzok vannak, s egy-egy magatartásformát, figurát mutatnak be. Úgy visszük ezeket a meséket színpadra, hogy a tartalmukat nem írjuk újra.
Dehir.hu: Milyen jövőbeli terveik vannak?
Asbóth Anikó: Egy évadban négy-öt előadást szoktunk bemutatni, hátravan még az évadon belül a Pinokkió című előadás premierje. Vannak színházi nevelési programjaink, A halak kora című osztálytermi játékot áprilisban mutatjuk be. Jelenleg a Maskarádéra készülünk. Őszre három új bemutatót tervezünk, emellett kiállítások, fesztiválok és sok egyéb program is várható, így rengeteg a dolgunk a jövő évadban is.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)