Negyven év után újra elhozza képeit a festő Debrecenbe
Szerző: Petró Enikő | petro.eniko@dehir.hu Közzétéve: 2020.01.19. 16:00 | Frissítve: 2020.01.19. 16:00
Debrecen – Nem a cím teszi a képet, vallja Ásztai Csaba, aki felfedezésként tekint a hivatására, s akivel a szülővárosáról, a festészetről és a kiállításairól beszélgettünk.
A cívisvárosban született, de Budapesten épített karriert Ásztai Csaba. Ettől függetlenül még mindig sok szál köti Debrecenhez, és ha teheti visszatér ide. A festőművész alkotásait hosszú idő után ebben a hónapban újra megtekintheti a debreceni közönség, Cím nélkül című kiállítását január 22-én nyitják meg 17 órakor a DAB-székházban.
Dehir.hu: Mi volt az a pont, amely elindította a művészi pályán?
Ásztai Csaba: Legegyszerűbben fogalmazva: így alakult. 11 éves koromban kezdtem el festeni. Szerencsém volt, mert a szüleim támogattak és sok mindent ki tudtam próbálni. A festés tetszett a legjobban, ez állt a legközelebb hozzám.
Dehir.hu: A felnőttkor küszöbén hagyta itt Debrecent. Volt valamilyen különleges oka, amiért tovább kellett állnia?
Ásztai Csaba: 18 éves koromban kerültem a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre. Ettől függetlenül az állandó lakóhelyem Debrecen maradt, hiszen édesanyám ott élt. Mikor elvégeztem a műszaki képzést, szerettem volna továbbtanulni művészeti vonalon. Ilyen lehetőség csak Budapesten volt akkoriban, így az Iparművészeti Egyetemen folytattam a tanulmányaimat. Apám segítségével vettünk egy telket Budapest vonzáskörzetében, Pomázon, ahol később építettünk egy házat. Időközben megnősültem, így itt maradtam. Semmilyen negatív élmény nem befolyásolt ebben, csupán elsodort az élet Debrecentől, ennyi az egész.
Dehir.hu: Ettől függetlenül kötik még szálak a városhoz?
Ásztai Csaba: Rokonaim, barátaim élnek Debrecenben és persze a kollégák, akikkel együtt kezdtem a pályát, szintén. Tartom az itteniekkel a kapcsolatot, de az változó, hányszor jövök el egy évben a cívisvárosba. Korábban többször jártam a megyében nyári művésztelepeken, például Hajdúnánáson, Hajdúböszörményben, Hajdúszoboszlón, ilyenkor ellátogattam Debrecenbe is. Ezek egy ideje már nincsenek, így ritkábban fordulok meg itt. Azért, ha tehetem legalább egyszer egy évben eljövök a cívisvárosba.
Dehir.hu: Sokszor halljuk, hogy a művészeknek szükség van valamilyen inspirációra. Mi az, ami foglalkoztatja?
Ásztai Csaba: A képzőművészetben nagyon sok lehetőség van.
Sokszor hónapokig vagy évekig foglalkoztat valami, máskor hirtelen bevillan az ötlet.
Pont ez a jó benne, ez egy nagy kaland.
Dehir.hu: Milyen érzés a szülővárosában kiállítani? Láthatták már a debreceniek a munkáit?
Ásztai Csaba: Nem először mutatom be a debreceni közönségnek a képeimet, viszont elég régen, negyven éve volt az utolsó kiállításom Debrecenben. Azelőtt 1969-ben volt két barátommal egy közös tárlatunk a Piac utcán. Ezek voltak a nagyobb, egyéni kiállításaim, de munkáimat többször is bemutattam már itt, csoportos kiállításokon.
Dehir.hu: A mostani kiállításnak a címe Cím nélkül, amelyre az emberek biztos felkapják a fejüket. Miért kapta ezt a címet a tárlat?
Ásztai Csaba: Ha a képek nem beszélnek a közönséghez, akkor teljesen mindegy, milyen címet adok nekik. Ez egy vizuális műfaj. A festményeket látni kell, s egy címtől nem lesznek jobbak vagy rosszabbak, ezért én nem igazán szeretem a címeket. A képeimnek inkább csak az azonosíthatóság miatt van címük. Néha fontos, hogy nevet adjunk az alkotásoknak, de az esetek nagyobb részében számomra nem annyira lényeges. A mostani kiállításra az utóbbi tíz évből válogattam össze a képeimet.
Dehir.hu: Ha éppen nem fest, mivel szokott foglalkozni?
Ásztai Csaba: A korom miatt már nem fér bele túl sok minden. Tavaly négy különböző alkotótáborban dolgoztam. Szeretek ezeken részt venni és úgy gondolom, hogy ez az érzés kölcsönös, hiszen meg is hívnak ezekbe a táborokba. Ezeken kívül itthon dolgozom és természetesen több időt töltök az unokáimmal is.
Ásztai Csaba Cím nélküli című kiállítását január 22-én, szerdán 17 órakor Nógrádi Gábor életműdíjas író nyitja meg a DAB Székházban. Köszöntőt mond Rácz István, az MTA DAB Klub elnöke és közreműködik a Flautica Fuvola Kvartett. A tárlat hétfőtől csütörtökig 8-tól 16 óráig, pénteken 8-tól 14 óráig tekinthető meg egészen február 10-ig. A kiállítást Cserép Zsuzsanna szervezte.
HOZZÁSZÓLÁSOK (2)
Tétova
Kár volt fáradni vele.
zsugababus
Csak a művész úr gondolja meg melyik biztonsági céggel őrizteti a képeit . nehogy úgy járjon mint a modem festmények .