Mikor hoz jó döntést ez a lány, akit megbélyegeztek?
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2017.10.10. 10:42 | Frissítve: 2017.10.10. 10:42
Debrecen – Örökre megváltozott az élete, most pedig menekülnie kell, s közben kezd ikonikus alakká válni. Itt az új kultuszkönyv? Kritika.
Az utóbbi időben sokasodnak azok az utópisztikus (vagy éppen disztópikus) regények és filmek, melyek sajátos jövőbe (jövőkbe) röpítik az olvasókat illetve a nézőket. Elsősorban a fiatal felnőtteket célozzák meg: a fantáziadús, kalandos történetekre vágyókat, akik szívesen és merészen álmodoznak. A Harry Potter világából már kinőttek, de az Éhezők viadala magával ragadja őket. Ahogy a Beavatott-sorozat is, vagy éppen Cecilia Ahern új regényei, aki új sorozattal állt elő.
Ennek az első kötete, A Vétkes egy ragyogó világba röppenti az olvasókat. Oda, ahol minden tökéletes. Vagy majdnem az. Hőse egy fiatal lány, Celestine North, első nekifutásra igazi szuper csajszi. Jó testvér, jó gyerek, olyan, akit osztálytársai és tanárai egyaránt kedvelnek, és még a barátja is lenyűgöző pasi. Ám hamarosan kiderül, hogy ez a világ sem tökéletes, és Celestine belekeveredik egy váratlan helyzetbe. Döntést kell hoznia, és ha nem jól dönt – pontosabban nem az elvárásoknak megfelelően! –, akkor ez örökre megváltoztathatja az életét. Ahogy azonban az Éhezők-sorozatban Katniss Everdeen, úgy Celestine sem képes mást tenni, mint amit az erkölcsi érzéke diktál – még ha szembe kell mennie akár a józan ésszel is. Tudja ugyan, hogyha szabályt szeg, annak következménye lesz: akár börtönbe is kerülhet. Kiközösítés, megbélyegzés várja, és billogot süt rá Craven bíró. Nem is egyet. Hatot. Nagyjából ez az eső kötet sztorija: Celestine North élete pedig újabb fordulatot vesz.
Menekülnie kell, s közben kezd ikonikus alakká válni, követendő példává, egy ügy jelképévé. (Ebben is hasonlít Katniss Everdeenre.) Celestine alapvetően nem bízik senkiben, csak a nagyapjában és talán Carrickben, akivel még az első kötetben sodródott össze. De túl fiatal, túl tapasztalatlan, és nem biztos, hogy ösztönei mindig jó irányba mozdítják el. Ez a lehetetlen helyzet pedig, hogy üldözői a nyomában lihegnek, teljesen kiborítja. Ráadásul ami miatt hisznek és bíznak benne, ami őt kiemeli a tömegből, az nincs is a birtokában.
Cecilia Ahern ügyesen szövi a cselekményt, szépen építkezik. Jellemei nem fekete-fehérek, nyelvezete pedig kifejezetten igényes (ami persze a fordítónak, Bottka Sándor Mátyásnak is köszönhető). Ráadásul a regényt úgy írta meg, hogy ha hirtelen nem sikerülne begyűjteni az előzményt, A Vétkest, azért még simán élvezhetjük ezt a kötetet is.
Nem nehéz azonosulni Celestine-nel, és vele együtt gondolkodni, mikor hoz jó döntést: ha önmagát menti meg – vagy ha az összes Vétkest. Hozhat-e ilyen áldozatot? Elvárható-e tőle, hogy képes legyen felülemelkedni magán? Hiszen egyetlen élete van neki is, és még olyan fiatal...
Nem akarunk lelőni mindent, egyet azonban biztosnak gondolunk: sokan fogják szeretni ezt ezt a regényt, ahogy Cecilia Ahern előző könyvét is.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)