Megnéztük az Oscar-díjra jelölt magyar rövidfilmet, és imádtuk
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2017.01.25. 14:23 | Frissítve: 2017.01.25. 15:11
Debrecen – A Mindenki című alkotásért szoríthatunk az idei díjátadón. Alig 25 perc, de csontig hatol. Minikritika egy rövidfilmről.
Futótűzként terjedt a hír kedden, hogy Oscar-díjra jelölték Deák Kristóf Mindenki című filmjét a legjobb élőszereplős rövidfilmek kategóriájában. A nagy bejelentés óta már láthattuk azt is, milyen hatalmas örömet okoz az alkotónak az, amikor az öt legjobb közé beválasztják a filmjét, és a film előzetesébe is betekintést nyerhettünk. A jelölés már azért is igazán különleges, mert az Oscar története során csak egyszer jelöltek korábban magyar filmet az előszereplős kisfilmek kategóriájában: ötvenhárom évvel ezelőtt Szabó István Koncert című filmjét.
Bár a 43 másodperces trailer egy feszült hangulatú, drámákkal teli alkotást ígér, egyáltalán nem olyan borús a film atmoszférája, mint amilyennek azt az ízelítő lefesti. Felemelő és tanulság, nagyon szerethető, egy olyan életérzést ragad meg és domborít ki felesleges giccs nélkül, amelyről azt hittük, hogy az előző évezredben valahol félúton lemaradt útközben.
A történet a maga egyszerűségében tökéletes és angyalian szép. 1991-et írunk: a 10 éves Zsófi új iskolába kerül, ahol kórusba szeretne járni. A madárhangon csicsergő gyerekkar épp egy fontos országos versenyre készül, amikor az új jövevény betoppan két csurkába font frizurájával. A tanárnő pedig négyszemközt félrehívja a kislányt a próba után, és az ott történtek hatására a gyermek teljesen kivetkőzik magából…
A rövidfilm jól megragadja a múlt század utolsó éveinek hangulatát: felhőtlenül játszó gyerekek labdával, ugrálókötéllel és tapsikolós versikékkel szórakoztatják magukat a szünetben, s tanóra közben kis cetliken nyújtanak át titkos üzeneteket egymásnak. Itt még az új osztálytársat könnyen befogadják a gyerekek, együtt sétálnak haza suli után, és nem mobilokkal, hanem robbanócukorkával a kezükben beszélik át az élet nagy dolgait. S itt még a gyerekek elszontyolodnak és tudomásul veszik, ha a tanáruk rájuk pirít, nem szállnak szembe, inkább lehajtják a fejüket.
Az alkotás, bár mindössze 25 perc hosszúságú, sokkal összetettebb és fontosabb üzenetet hordoz, mint az egész estés limonádé ízű filmek. Lényege annak a bemutatása, hogy milyen egy összetartó közösség, hogy a gyerekek érzékenyen és tudatosan reagálnak az őket érő impulzusokra, és a maguk módján, de következetesen s okosan vágnak vissza sérelmeikért. A ’80-as, ’90-es évek szülötteinek kellemesen briósillatú és szörpízű élményeket hozhat vissza a Mindenki című rövidfilm: szurkoljunk együtt a magyar alkotás sikeréért február 26-án, magyar idő szerint 27-én hajnalban.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)