Már lehet viccelődni a rákkal
Szerző: Rituper Tamás | rituper.tamas@dehir.hu Közzétéve: 2012.01.15. 10:01 | Frissítve: 2012.01.16. 06:32
Vígjáték a rákról – most már ebben sem szenved hiányt az emberiség. A Fifti-fifti persze több egy egyszerű komédiánál. Sokkal több.
Pár éve az egyik South Park-epizódban Cartman megbetegedése okán felmerült a kérdés, mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy lehessen viccelődni az AIDS-szel. „Kiderült”, már épp elég ideje él ezzel a kórral az emberiség, lehet rajta térdet csapkodva kacagni. Most pedig – úgy tűnik – a South Park-részben az AIDS-nél „divatosabbnak” beállított rák is vicces, vígjátékot legalábbis lehet róla forgatni.
A Fifti-fifti főhősének, Adamnek (Joseph Gordon-Levitt) jobbára semmi baja az életével, párkapcsolatát még a krónikus szexmentesség ellenére is szereti, rádiós munkájáért odavan, csak a dereka fáj néha. Egy rutinvizsgálat során kiderül, a hátfájás oka egy genetikai eredetű rákbetegség, aminek ráadásul megjegyezhetetlen a neve. Esélye a túlélésre a kemoterápiával fifti-fifti, a műtétnél csupán tíz százalék. Támasza a bajban nője (Bryce Dallas Howard), barátja (Seth Rogen), anyja (Anjelica Huston) és gyakornok pszichológusa (Anna Kendrick).
Nos, aki szorított már rákos családtagért vagy barátért, tudja, hogy vannak olyan helyzetek, amelyeket nem lehet humor nélkül kezelni. Mert azért nekiesni nullásgéppel olyasvalaki fejének, akit évtizedekig dús hajjal látott az ember, nem egy mindennapi program – a filmből sem maradhatott ki -, és ha nem sikerül valahogy összehozni a röhögést, a rák már egy kicsit meg is öli a beteget. A Fifti-fifti bővelkedik a hasonló hülye szituációkban, s felvet jó pár olyan kérdést, amire azért gondolni sem mertünk (bejön-e a csajoknak a rák?), eddig. Persze nem arról van szó, hogy egy kokainban fürdő forgatókönyvíró ízléstelen viccek áradatát ontaná ránk a betegségről. A Fifti-fifti írója, Will Reiser (Seth Rogen cimborája) ugyancsak megküzdött a rákkal, s saját harcát vetette papírra. Ő keményen megdolgozott azért a helyzeti előnyért, hogy poénkodhasson a rákbetegséggel. Talán emlékeznek a Gyilkos labda című dokumentumfilmre, melyben a kerekesszékben ülő sportolók viccelődtek a fogyatékosságukkal. Mástól azért ezt nem néztük volna jó szemmel.
De persze azt nehezen emésztenék meg a nőzők, ha a Fifti-fifti csupa móka és kacagás lenne. Szó sincs erről, a film a betegség árnyoldalaira és a felszabaduló érzelmekre ugyanakkora hangsúlyt helyez, mint a humorra. Adam pokoljárása során újraértékeli emberi kapcsolatait és értékrendjét is. Joseph Gordon-Levittért nem hiába kapkodnak a stúdiók, nehéz lenne hibát találni játékában. S hogy mennyire jól áll neki a keserédes szerep, arról az utóbbi évek legjobb romantikus vígjátékában, az 500 nap nyárban bárki meggyőződhetett. Seth Rogen rutinból hozza a bunkó haver karakterét, aki azért okoz meglepetéseket. A női fronton már akadnak hiányosságok, Anjelica Huston az aggódó anya szerepénél ezerszer komolyabb feladatokat is megoldott már, ennél sokkal jobban, s a két fiatal lány sem alakít emlékezeteset.
A Fifti-fifti igen okos film, gyógyír lehet bárkinek, akinek a szemébe mondja az orvos a felfoghatatlant, segíthet azoknak, akik egy beteg embert támogatnak. Az meg külön öröm, hogy a plázamozik is befogadták, a patikamérlegen kimért érzelem és humor egyensúlya miatt azonban félő, hogy nem sokáig marad meg az ember emlékezetében. De legalább van hová nyúlni, ha támad az az átkozott rák…
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)