Lukács Laci: ilyen hanggal az első körben kiesnék az X-Faktorból
Szerző: Takács Péter Levente | takacs.peter.levente@dehir.hu Közzétéve: 2011.12.27. 09:10 | Frissítve: 2011.12.28. 08:09
Debrecen – December 29-én évzáró Tankcsapda-koncert a Főnix Csarnokban. A buli előtt Lukács Lacival beszélgettünk töltöttkáposztáról, tehetségkutatókról és az új lemezről.
Dehir.hu: Tavaly a főtéren zártátok az évet, ahhoz képest milyen lesz most visszatérni a Főnix-csarnokba?
Lukács Laci: Tavaly év közben jött az öltet, hogy a főtéren játsszunk szilveszterkor. Nagyon jó koncert volt, óriási közönséggel, a zenekar életében is egy különleges és megismételhetetlen esemény. Azért is hangsúlyozom a megismételhetetlent, mert már a koncert előtt tudtuk, hogy egyszeri alkalom lesz.
Dehir.hu: Az a tavalyi év egyik leghidegebb éjszakája volt…
Lukács Laci: Ez nem játszott szerepet a döntésben, hiszen előtte is tudtuk, hogy idén visszatérünk a Főnix Csarnokba, de valóban egy nagyon hideg éjszaka volt. Már a délutáni hangbeálláson is mínusz 14 fokot mértünk, és az még csak délután volt, nem éjszaka. Mivel azonban nem nagyon szoktunk télen szabadtéri koncerteket adni, így inkább a tavalyi volt különleges eset. Az idei lesz egyébként a hatodik alkalom, hogy a Főnix Csarnokban játszunk, így lassan megszokottnak nevezhető a helyszín. Az pedig, hogy Debrecenben az évet december végén zárjuk immár húsz éves hagyomány: ’92 decemberében volt az első ilyen évzáró koncert.
Dehir.hu: Honnan jött az ötlet, hogy szilveszter előtt rendezzetek koncertet?
Lukács Laci: Húsz év távlatából, már nem emlékszem, nyilván nem tudtuk, hogy ebből hagyomány lesz, mint ahogy azt sem, hogy a zenekar lesz húsz éves... De jó ötletnek tűnt, hogy a két ünnep között tartsunk egy évzáró bulit.
Dehir.hu: Mennyire nyomja rá a bélyegét az ünnepekre, hogy karácsony után koncertezni kell?
Lukács Laci: Ezt mind a hárman másként éljük meg. Cseresznye például már nem nagyon tud az ünnep előtti napokban kikapcsolni, ellazulni. Én pont az ellenkezője vagyok, alig várom a karácsonyt. Mindig próbáljuk úgy szervezni a dolgokat, hogy lehetőleg karácsony előtt elvégezzünk minden szükséges munkát, hiszen az ünnep után csak két napunk van, és a második reggelen már épül a színpad.
Dehir.hu: Egyébként hogy ünnepelted a karácsonyt?
Lukács Laci: Semmi különös, mint bárki más, én is a családom körében töltöttem, de különösen azért szeretem – ahogy a húsvétot is –, mert ilyenkor végre kialudhatom magam. Mivel vegetáriánus vagyok, ezért nálam az ünnepi menü is kimarad, sok éve kihagyom a halat és a töltött káposztát is.
Dehir.hu: Néhány évvel ezelőtt még a Hódosban, az Oláh Gábor utcán és a Lovardában léptetek fel Debrecenben, ma már a Campus Fesztivál és a Főnix Csarnok a főhelyszín. Mekkora változás ez a zenekar életében?
Lukács Laci: Mindig próbáltunk olyan helyszínt találni a koncerteknek, ami a zenekar aktuális népszerűségének, a várható nézőszámnak megfelel. Volt olyan, hogy eltaláltuk, volt, hogy nem. Amikor az év végi bulit a Lovardában csináltuk, és persze kipukkant a ház, sokan kint is maradtak. Akkor egy kicsit alulértékeltük a dolgot… Egy idő után az Oláh Gáboron sem fértek el az emberek. Ugyanakkor a Tankcsapda mindig olyan zenekar volt, amelyik igyekezett úgy koncertezni, hogy teltház legyen. Néha páran már nem fértek be, de jobb ez, mint ha egy háromszor akkora csarnok félig van, az a nézőknek és nekünk is rossz érzés. Akárhol játszunk, az adott lehetőségeknek megfelelően igyekszünk a legtöbbet kihozni a buliból. Természetesen mi is emberek vagyunk, és ez nem feltétlenül sikerül tökéletesen minden esetben. Az idei Campust például én nem éltem meg jól, nem a nézők és nem a technika miatt, egész nap rossz passzban voltam, egyszerűen nem tudtam többet kihozni magamból. Ezért már nagyon várom a jövő évit, hogy ezt a csorbát önmagam és a közönség számára is kiköszörüljem. Szerencsére sokkal több a jó koncert a zenekar életében, ugyanakkor tudjuk magunkról, én is tudom magamról, hogy nem vagyunk tökéletesek, nem mindig arany, amit szarunk…
Dehir.hu: Több interjúban is elhangzott, hogy fiatalon elhatároztad, hogy a rock ’n’ roll lesz a „hivatásod”. Most visszanézve, hogy látod, sikerült?
Lukács Laci: Igen, egy gyerek 12-13 éves korában elképzeli, mivel szeretne foglalkozni – esetemben a zenélés, a gitározás volt ez. Ha meg tudod valósítani, sikeres leszel, és annyi ember elismeri a munkádat, mint a Tankcsapda és az én esetemben, akkor ezt minden további nélkül lehet rock ’n’ rollnak nevezni. Attól függetlenül, hogy az ember iszik, bulizik vagy csajozik-e. Ha az ember meg tudja valósítani álmait, hajlandó érte megtenni bármit, és az erőfeszítés meghozza a kívánt gyümölcsét, akkor azt én rock ’n’ rollnak hívom.
Dehir.hu: Mostanában furcsa kettősség figyelhető meg a magyar zenei piacon. Egyrészt vannak a tehetségkutató műsorokból érkező énekesek, akik néhány hónapig, esetleg egy évig maradnak a felszínen, majd jön a következő hullám, illetve vannak azok a régi zenekarok és énekesek, akik szinte bármikor képesek megtölteni egy csarnokot – például Tankcsapda, Quimby, Ákos –, de mintha ez az utóbbi kör nem bővülne.
Lukács Laci: A világ nagyon átalakult az elmúlt 15-20 évben, ezek az együttesek mind 20 éve, vagy még régebb óta a pályán lévő zenekarok. Amikor a Tankcsapda megalakult, még vonalas telefonom sem volt, nemhogy mobilom és internetem. A zeneipar is óriásit változott. Nem tudom, lesznek-e utánunk még olyan zenekarok, akik ilyen hosszú időn keresztül tudnak ilyen népszerűek lenni – kívánom, hogy legyenek, de nem vagyok meggyőződve, hogy így is lesz. A fogyasztói társadalom olyannyira felgyorsult, hogy ha ma egy zenekar két-három évig népszerű tud lenni, akkor az már egy óriási fegyvertény. Ha egy mai megasztárosra, vagy x-faktorosra még emlékezni fogsz három év múlva, akkor ő valóban nagy tehetség. Erre a kérdésre csak az idő fog választ adni, de attól tartok, hogy mi is az utolsó mohikánok egyike vagyunk.
Dehir.hu: Ha most kezdenétek a zenélést, akkor jelentkeznétek egy tehetségkutató műsorba?
Lukács Laci: A fene sem tudja. Hiába mennék a Megasztárba vagy az X-Faktorba, az első körben kirúgnának ezzel a hanggal, ami nekem van. Túl sok sanszom nem lenne egy Kocsis Tibi, vagy egy Takács Nikolas mellett, mert ők kiválóan énekelnek. Az az ösztönösség, az a tenni akarás, ami a Tankcsapdára jellemző volt a megalakuláskor, nem biztos, hogy előny egy ilyen tehetségkutató műsorban, illetve nem biztos, hogy arra van szükség, amit mi csináltunk. Ettől függetlenül nem tartom rossznak ezeket a zenei vetélkedőket, annyi gond van velük, hogy túl gyakoriak, Magyarország nem bír el ennyi „sztárt”.
Dehir.hu: Mit tanácsolsz azoknak a fiataloknak, akik most kezdenék a pályát?
Lukács Laci: Megint csak a saját példámat tudom mondani. Amikor leszereltem a katonaságtól, két haverommal kitaláltuk, hogy csinálunk egy punk-rock zenekart, aminek aztán Tankcsapda lett a neve. Elkezdtünk koncertezni, és akkor azt mondtam mindenkinek, hogy majd meglátjátok, milyen „kajak” banda lesz, de akkor mindenki kiröhögött, mindenki mondta: jól van Laci, tudjuk, főleg egy ilyen szar névvel, mint a Tankcsapda, hülye vagy te... Egyébként is csörömpöltünk össze-vissza, kutyaütők voltunk, most sem vagyunk egy Dream Theater, de abban az időben még „szerényebbek voltak” zenészi képességeinek, és akkor most finoman fogalmaztam… Anyukámék is mondták, hogy nagyon jók vagyunk, de jobb lenne, ha keresnék valami rendes munkát magamnak. Önmagunkon túl senki nem hitte, hogy ebből lehet egy olyan népszerű zenekar, mint amilyen lett. Nekünk sikerült, a mi példánk is bizonyítja, hogy a lehetetlen is lehetséges. Ez igaz lehet egy ma alakuló bandára is. Persze, ahhoz, hogy egy együttes sikeres legyen millió más is kell még azon kívül, hogy valaki szeret zenélni. Emberi, technikai, anyagi dolgok, kapcsolatrendszer, helyzetfelismerés – jó helyen legyél jó időben –, megfelelő döntéseket hozzál adott szituációban, akár ösztönösen, akár tudatosan, és rengeteg munkát kell belefektetni – akármilyen hülyén hangzik –, és persze még ekkor sem garantált a siker. De senkit nem beszélnék le arról, hogy zenéljen, mert a zenélés önmagában is egy klassz dolog, nem feltétlenül kell mindenkinek rocksztárrá válnia.
Dehir.hu: Több mint két éve jelent meg az utolsó albumotok, lassan időszerűvé válik az új lemez, mikor érkezik?
Lukács Laci: Valóban, az elmúlt tíz-tizenkét évben rendszeressé vált, hogy két-három évente adunk ki új albumot. Ennek az az oka, hogy a sok turné, fellépés, koncert-dvd, és egyéb elfoglaltságunk miatt nem marad időnk lemezt készíteni. Most is egy könyvön dolgozunk. Ez egy album lesz, ami az elmúlt tíz év korábban nem publikált fotóit tartalmazza és persze sztorikat. Közben felettünk is eljárt az idő, nálunk is vannak gyerekek, család. Nem az az oka a ritka lemezmegjelenéseknek, hogy nincs miről énekelni, sajnos túlságosan sok is van… Most sok zene- meg szövegötlet van a fejünkben, a jövő év elején neki is látunk ezeket kidolgozni, összerakni. Az biztos, hogy a 2012-es év hozni fog új Tankcsapda-számokat. Az, hogy ez milyen formában jelenik meg: fizikai hordozón, digitális formában, egy-két dal, vagy egy komplett lemez, még nem tudjuk, de az én reményeim szerint egy új lemez jön.
Dehir.hu: Sokszor elhangzik a zenekaroktól, hogy ma már nem éri meg lemezt készíteni. Nálatok mi a helyzettel ezzel kapcsolatban?
Lukács Laci: Ma ha a lemez eladásával meg tudsz keresni annyit, amennyibe a lemez került, az már öröm. De igazából én úgy érzem, hogy teljesen mindegy, milyen formátumban jelenik meg a zene – CD, MP3 vagy korábban kazetta, bakelit... Ez mind csak hordozó – a lényeg, hogy amit csinálunk, eljusson a közönséghez. Ha ez egy hangrögzítő kristály, amit beteszel a füledbe, és abból megy a zene a fejedbe – most mondtam egy hülyeséget – akkor legyen az... Ha a mai világ arra predesztinálja a zenét, hogy MP3 formátumban jusson el az emberekhez, akkor úgy fogjuk kihozni. Személy szerint én szeretem a CD-t: borítója van, a zenehallgatás közben lehet a szöveget olvasgatni, grafikája van, ami erősíti az album mondanivalóját, olyan mint egy könyv. Szerintem a CD vagy korábban a bakelit meghittebb közösséget hozott létre a zenehallgató és a zenész között. A mai világ már nem erről szól, a zenefogyasztás is más. Én magam is gyűjtő vagyok, aki szereti a lemezeket a polcán látni, ezért úgy gondolom, ha lesz új album, az megjelenik CD-korongon is.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)