„Nem félek attól, hogy harminc év múlva nem lesz közönségünk Debrecenben”

---

Debrecen – Különleges kötelék alakult ki Kollár Imre karmester és a Kodály Filharmonikusok zenészei között, akikkel 12 évig dolgozott együtt, ez évadtól pedig újra közösen áll velük színpadra vezető karmesterként. Interjú.

Tweet

---

Gyermekként a karmester mozdulatainak titokzatossága bűvölte el Kollár Imrét, aki két évvel a diplomája megszerzése után már a debreceni együttest vezényelte, azóta pedig számos más zenekarral dolgozott együtt itthon és külföldön is. Idén újra a cívisvárosban ragadott karmesterpálcát.

Dehir.hu: Miért választotta ezt a pályát?

Kollár Imre: Gyerekkori szerelem volt. A családommal rendszeresen jártunk koncertekre és mindig nagyon tetszett az a titokzatos ember, akire mindenki vár, akire mindenki nagyon figyel. Mikor bejön, megfordul, senki sem érti, hogy mit csinál, de mégiscsak ő az egész folyamat középpontja. Bár az énekesi pályával is kacérkodtam, a Zeneakadémián is jártam ének szakra, az élet úgy hozta, hogy a karmesteri pálcánál maradtam.

Dehir.hu: Milyen volt annyira fiatalon az akkori filharmonikus zenekar élére kerülni?

Kollár Imre: Csodálatos dolog, mikor az ember ilyen korban megkap egy olyan pozíciót, amit szerintem jóval később kellene. Valószínűleg, hogy 25 évesen voltak hiányosságaim, hiszen az a tapasztalat, amivel ma rendelkezem, akkor még nem volt meg. Egy érdekes történelmi helyzet következménye lett az, hogy én ide kerültem. A rendszerváltás után nagyon sok zenekar próbált határon túli területek felé nyitni és külföldi karmestereket megszerezni magának. Így tett a Debreceni Filharmonikus Zenekar is, melyet Karolosz Trikolidisz vezényelt. Idővel csökkent a lelkesedés, és visszafordultak a magyar karmesterekhez. Az volt a szerencsém, hogy én előtte

elnyertem a Magyar Televízió Nemzetközi Karmesterversenyének közönségdíját, emiatt sok koncertem volt és ismert embernek számítottam a zenei világban.

Több zenekar is megkeresett akkor, de a debreceni tűnt a legígéretesebbnek.

Dehir.hu: Milyen különbségek vannak az akkori és a mai Debrecen között?

Kollár Imre: A mostani Debrecen sokkal többet akaró és többet is nyújtó város. Ez nemcsak a zenekaron látszik. Ez akkor is feltűnik, ha az ember kimegy a Kossuth térre vagy végigsétál a belváros utcáin. Talán a rendszerváltás után kicsit nehezen indult el Debrecen fejlődése, de az utóbbi években szinte robbanásszerűen ment végbe a változás. Európai szintű kulturális várost akarnak Debrecenből csinálni, ebben pedig a zene sokat tud segíteni, hiszen igen kiváltságos helyzetben van. Nem kötődik nyelvhez, mint például a színház. Egy Mozart-szimfónia ugyanaz itt is, Bécsben és New Yorkban is. Remélem, hogy a zene különös figyelmet fog kapni a városvezetés és a debreceniek részéről is.

Dehir.hu: Milyen volt 12 év után visszatérni ide?

Kollár Imre: Nagyon jó, mert valóban nagy szeretettel vártak. Az első ittlétem alatt kialakult egy kapcsolat közöttem és a zenekar, valamint a közönség között. Ezt azóta is örömmel emlegetik a zenész kollégák. Somogyi-Tóth Dániel igazgató-művészeti vezető minden évben hívott engem vendégkarmesternek és egyszer csak elérkezett az idő arra, hogy szorosabbra húzzuk a kötelékeket és elkezdjünk megint egy intenzívebb munkát.

Dehir.hu: Miben más vendég-, illetve vezető karmesternek lenni?

Kollár Imre: Sokkal többet koncertezek vezető karmesterként, most nem évi két koncertem lesz, hanem tizenöt. Emellett feladatom a próbajátékokon való részvétel, a darabok kiválasztása, a műsortervezés, vagyis az aktív és folyamatos jelenlét a zenekar életében.

Dehir.hu: Milyen a Kodály Filharmónia Debrecen közönsége?

Kollár Imre: A debreceni közönség országos viszonylatban is nagyon jó. Összehasonlítva mondjuk a budapestivel, az itteni hallgatóság kicsit konzervatívabb, de a szó jó értelmében.

Ez nem azt jelenti, hogy a debreceniek nem nyitottak az újra. Inkább megvan bennük az igény, hogy a mindenki által ismert és kedvelt zenéket koncerten is meghallgassák.

Azért gondolom ezt jónak, mert én is ilyen vagyok: nem cserélném le Mozart Requiemjét egy mai modern darabra. Kellenek ezek az úgynevezett standard, sokunk számára megunhatatlan dallamok. Persze lehet színesíteni a palettát, de az elsődleges feladatunk, hogy megőrizzük az értékeket. Ez alapján állítottuk össze az idei évad programját is, és nagyon örülök, hogy a közönség vevő rá. Beethoven a fő témája az idei évadnak és szinte mindig teltházasak a koncertek.

Dehir.hu: Mi a tapasztalata, kiket ér el leginkább a komolyzene?

Kollár Imre: Sokan panaszkodnak, hogy főleg az idősebb korosztályok vannak jelen komolyzenei koncerteken. Ugyanakkor ezek a művek olyan értéket hordoznak, amelyhez meg kell érni. Aki például nem olyan családban nőtt fel, ahol már gyerekkorában is koncertekre jártak, annak idő kell, hogy rá tudjon hangolódni ezekre az eseményekre. Semelyik mű nem adja magát ingyen. Ahhoz, hogy ezt valaki helyén tudja kezelni, úgy, hogy nem kapott zenei oktatást, el kell telnie sok időnek.

Sokszor 50-60 éves korára ér el egy ember oda, hogy értékelje Bach h-moll miséjét.

Attól nem félek, hogy 30 év múlva nem lesz közönségünk. Nyilvánvaló, hogy dolgozni kell érte és nekünk kell elmenni a jövő hallgatóságához. Rendszeresen tartunk például előadásokat iskolákban, amelyekkel elültethetjük a zene szeretetét a gyerekekben. Kodály azt mondta: legyen a zene mindenkié! Ez azt jelenti, hogy mindent meg kell tennünk, hogy eljuttassuk a zenét mindenkihez. De azt is be kell látnunk, hogy nem minden ember lesz vevő rá.

Dehir.hu: Van kedvenc műve, korszaka, esetleg zeneszerzője?

Kollár Imre: Nagyon sok, nem is tudnám felsorolni. Az a nagyon jó ebben a hivatásban, hogy kevés rá egy élet, hogy minden kedvelt zeneszerző szeretett művét végigvezényeljük. Általában az a darab a szerelmem éppen, amit játszunk. Szokásos kérdés, hogy melyik zenét vinném el magammal egy lakatlan szigetre. Szerintem szereznék egy hajót, amellyel ezret el tudnék vinni, az talán elég lenne.

---

Címkék: Kollár Imre, Karmester, Kodály Filharmónia, zene

---