Kivezet: megjelent a debreceni Neonhal második lemeze
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.05.20. 08:36 | Frissítve: 2015.05.20. 13:35
Debrecen – Tíz dal, ötletes hangszerelés, szellemes szövegek, slágergyanús szerzemények jellemzik a vadiúj albumot.
Nagy Tamás Imre (azaz ahogy szinte mindenki ismeri: Nagy Tomi) annak idején a Vörös Kakas nevű zenekarral kezdte „szárnypróbálgatásait”, még bőven gimnazistaként. Ebben a csapatban azzal a Lukács Lacival zenéltek együtt, aki később a Tankcsapda sztárja lett, túlzás nélkül Magyarország egyik – ha nem a legismertebb – rockzenésze. Élet a Vörös Kakason túl is volt Tamás számára, aki több zenekart is tető alá hozott az elmúlt bő húszegynéhány esztendőben. A meglepő néven futó Tomi Szomorú csapatot többek között a filmrendezőként ismertté vált Hajdú Szabolcs is erősítette. Aztán volt némi kis szünet, próbálkozások, kísérletezgetések, majd jött egy trió, az Amundsen, sok-sok koncerttel, puritán, de dögös rock and roll alapokkal. Tamás életében azonban beállt egy fordulat, a zenekart feloszlatta. A zenét azonban nem dobta sutba, összehozta a Neonhal projektet, ami nem tipikus zenekar, hiszen alapvetően egyetlen emberre épül: rá. Akinek persze segítenek jó barátok.
A Neonhal első dalairól a Dehiren még 2013 őszén adtunk hírt. Folyamatosan születtek az új kompozíciók, videók, Nagy Tomi fáradhatatlanul muzsikált, szervezett, tervezett és álmodozott. A Neonhal első lemeze a játékos hangulatú Galaxis útikalauz poposoknak címet viselte. Sokszínű, kísérletező lett ez az album. Megjelenése után Nagy Tomi nem lazított, nem pihent, megállás nélkül írta a további dalokat. S most, erre a szép májusra megszületett a következő album: a Kivezet.
A lemez – az előzőhöz hasonlóan – hitről, útkeresésről, Istenről, választásról, kérdésekről szól. A szövegek pont olyan szellemesek, színesek, mint amit mindig is szerettünk Tamástól. A zene kicsit másabb. Nem a visszafogott a jó szó, nem is a nosztalgikus, de tény, van benne jó adag retró. Olyan gazdag, annyi ötlet, hangszín és hangulat ragyog fel benne, mint a Beatles korongokon. Persze, ez a lemez nem utánérzés, meg a Beatles az a Beatles volt, a Neonhal pedig a Neonhal, de mégis: a rokonság tagadhatatlan. Sokszor érezzük azt, hogy a magyar zene nyomora, szerencsétlensége abban keresendő, hogy alig néhány millióan beszélünk magyarul. Ha Tomi Londonban (vagy Liverpoolban) születik, ma valószínűleg világsztár, és mondjuk az Oasis meg a Blur mellett emlegetjük formációit.
Így maradjunk annyiban, hogy ez egy erős, jó lemez, sziporkázó (néha kicsit didaktikus) szövegekkel. Nincsenek túl hosszú dalok a lemezen, maga a lemez sem az, de jól szól, és amikor véget ér, azt érezzük, meg kellene hallgatni újra meg újra. Ügyes a hangszerelés, jók a vokálok, az énekdallamok, s van egy-két olyan slágergyanús dala, ami simán toplistás lehetne, ha ronggyá játszanák a rádiók. Égtájoló, A dal írja önmagát, Kelj fel és járj, És végül – ezek voltak a mi kedvenceink.
A lemez elkészítésében közreműködött az első korong munkálataiban is segédkező Csatlós Pál (gitárok, basszusgitár, billentyű, dobok, vokál), de Gál Andrásra (aki korábban videóra álmodta a Neonhal néhány dalát) is számíthatott Nagy Tamás, és a régi, Amudsenes kolléga, Dankó Imre is besegített.
A Neonhalról és a lemezről itt és itt lehet bővebben olvasni.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)