Ki szeretne Amatkában élni?
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2017.12.31. 13:48 | Frissítve: 2017.12.31. 13:54
Debrecen – A svéd írónő regénye mintha a szocialista diktatúrák rideg és embertelen, sarkos világába sodorná vissza az olvasót. Kritika.
A skandinávok időről időre meg tudják lepni az olvasót. Bűnügyi regényeikkel az utóbbi évtizedben gyakorlatilag megújították a műfajt a svéd, dán és norvég (illetve finn) szerzők, a 40 éves Karin Tidbeck 2017-es könyve pedig, az Amatka rekordsebességgel zárkózik fel Margaret Atwood, a disztópiák királynője és A szolgálólány meséje mellé, ami filmsorozatként is hatalmas sikert aratott.
Nekünk, közép-európaiaknak különösen izgalmas (egyben ismerős) ez a regény. Olyan, mintha a szocialista diktatúrák rideg és embertelen, sarkos világába sodorná vissza az olvasót. Hőse egy szürke kisember, Vanja, a tájékoztatási asszisztens, aki Essre városából Amatka kolóniájába utazik. Mintha Szibérián keresztül vonatozna, míg eljut a kietlen vidéken fekvő településre, ahol hűvös udvariassággal fogadják. Megkap minden segítséget ahhoz, hogy (nem túl izgalmas) munkáját a lehető legjobban végezze a közösség érdekében, a kormány megbízásából. Adatokat kell gyűjteni, milyen termékeket használnak az itt élők, s esetleg mire lenne szükségük. A választék igen szegényes, a minőség pedig nem túl magas, a tisztálkodószerek például allergiát okoznak, de a föld alatt termesztett gombákból és zuzmókből készített ételek sem különösebben ízletesek. Nem is beszélve a szeszről, amiből itt jóval több fogy, mint Essrében. A közösség élete alapból nem túl változatos: hat nap munka, és egy pihenő, amikor vetélkedőkön vesznek részt kikapcsolódásként a felnőttek és a gyerekek. Aztán kezdődik minden elölről. Itt senki sem boldog, de úgy tűnik, az nem is cél, egyszerűen élni és dolgozni kell – ahogy a bizottság elvárja mindenkitől. Néha nevetnek, mert nevetni kell, máskor pedig lelkesek, mert erre van igény.
Vanját hivatalból egy olyan lakrészben szállásolják el, ahol egy egész szobát kap amatkai tartózkodása idejére. Hárman élnek itt: Ulla, a nyugalmazott orvos; Ivar, aki a gombászatban dolgozik, s egyúttal a Ninával közös gyermekek apja is. Ahogy Vanja felfedezi ezt a kolóniát, beszél a tanítóval, a könyvtárossal, belép a hivatalokba, úgy keveredünk egyre mélyebbre mi is ebbe a világba, melyet szigorú és komor szabályok hálózata tart életben. Kilógni a sorból senki nem akar, tisztában vannak vele, hogy úttörő szerepet játszanak és mindaz, amit tesznek, fontos a közösség életében. Ám ezeken túl is érez valamit Vanja: valami nyomasztó árnyékot, valami külöös fenyegetést. Valamit, amiről nem beszélnek, de amire utalásokat tesz a könyvtáros, aki valami oknál fogva a bizalmába fogadja a nőt, jelezve, hogyha netán elárulná, akkor ő is fel fogja jelenteni.
Közben Vanja beleszeret lakótársnőjébe, és úgy dönt, mivel az élete Essrében sem túl érdekes, itt fog maradni, miután teljesítette a küldetését. Munkára jelentkezik és adminisztrációs feladatokat lát el, mert ehhez van képesítése. S így még közelebb kerül egy titokhoz, ami szép lassan felbolydítja Amatkát és felzaklatja az ott élőket.
Karin Tidbeck regénye szürke, nyomasztó valóságot fest elénk, ahol a nyelv és a létezés között sajátos, nyugtalanító összefüggések vannak. S ott villognak az alapkérdések is, melyeket bárhol és bármikor is élünk, fel kell tennünk, s melyekre szeretnénk választ kapni: honnan jöttünk, kik vagyunk és merre tartunk. Csak éppen itt nem veszélytelen mást kérdezni, vagy akár csak gondolni is, mint a bizottság által jóváhagyott, hivatalos verziók.
Izgalmas könyv az Amatka, az év igazi meglepetése: ellenállhatatlanul magával sodorja az olvasót – bár sok kérdés marad bennünk a végére is erről a világról, ahol nagyon nem szeretnénk élni.
HOZZÁSZÓLÁSOK (2)
subtotal
"Csak éppen itt nem veszélytelen mást kérdezni, vagy akár csak gondolni is, mint a bizottság által jóváhagyott, hivatalos verziók...sok kérdés marad bennünk a végére is erről a világról, ahol nagyon nem szeretnénk élni." LOL Amennyiben én, mint állampolgár is megfogadhatom Kovács "desikerült?" Zoltán gondolatait a polkorrektség sarokba dobásáról, akkor csak annyit szeretnék mondani, hogy: álszent politikai kurvák vagytok.
"Olyan, mintha a szocialista diktatúrák rideg és embertelen, sarkos világába sodorná vissza az olvasót." És talán felsejlik benne kis hazánk időben nem is oly távoli jövője, a városoktól távol eső, magukra hagyott kistelepülések sorsa, élete, képe.