Két lépés távolságból imádhatják csak egymást a beteg fiatalok
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2019.05.04. 10:00 | Frissítve: 2019.05.04. 10:09
Debrecen - Annyira szeretlek, hogy pont akkor hagylak el, mikor a legnagyobb szükséged van rám! Bizony, ilyen a szerelem. Kritika.
A szeretet, a szerelem (na meg a nevetés) az egyik leghatékonyabb „gyógyszer”, „gyógymód”, akármilyen bajunk is van. Könnyebbé teszi a hétköznapokat, feledteti a gondjainkat, de bizonyos esetekben még ez sem elég: a halálos betegségben szenvedőknek pillanatnyi átmenetet hozhat csak. Erről szól többek között a Két lépés távolság című film, ami a Miután című filmhez hasonlóan újabb tiniszíveket összetörő alkotásnak ígérkezik.
Két lépés távolság
Adott egy roppant bájos, ám szörnyen makacs lány, Stella (Haley Lu Richardson), aki a babák megszállottja, s nem mellesleg cisztás fibrózisa van. Egy olyan durva, veleszületett betegsége, melynek következtében a tüdeje lassan elhal, s erős köhögési rohamok törnek rá. A kórházban megismerkedik a jóképű, kissé magába fordult Will-lel (Cole Sprouse), aki már nem hisz a kezelései sikerességében, ezért folyton lázad.
A fiatalok egyből flörtölni kezdenek, viszont csak két lépés távolságból imádhatják egymást, hiszen még jobban megbetegítenék a másikat.
Viszont minden megváltozik akkor, amikor kerül, hogy Stella számára van remény egy új kezdethez...
Nagyon dicséretes dolog az, hogy nemcsak tökéletes rózsaszín mázban élő fiatalok románcairól készítenek filmet, viszont a Csillagainkban a hiba című 2014-es mozi már egyszer megindítóan és romantikusan bemutatta a szerelemnek ezt a keserédes, könnycsordító oldalát. S míg az a film igyekezett valamilyen univerzális üzenettel is operálni, a Két lépés távolság sokkal inkább öncélúnak tűnik. A bizarr, fejcsóválásra okot adó fordulatok, az önfejű, hangoskodó karakterek, az állítólag roppant aggódó szülők, akik egy hónap alatt egyszer (sem) látogatják meg beteg gyerekeiket.
Tehát adott egy sor kevéssé kidolgozott, talán szándékosan ambivalensre gyúrt karakter, és egy sztori, amelyet úgy gyúrnak, húznak, mint egy rétestésztát, hogy azért egy kétórás mozi jöjjön már ki belőle.
A párbeszédek alapvetően nem lennének rosszak, de mégsem érnek célba: a tinilányok ajkairól az „ó, de cuki!” hangzik el legtöbbször,
a szenvedő fiúk szájából pedig... valami nagyon más, de tuti, hogy a moziszékből felállva nem rejtik véka alá kiábrándultságukat. És igazából azok sem, akik egy reális, feszes, okos sztorit várnak egy hasonló filmtől, s nem csak azt, hogy jól bevett mondatokkal és a szeretlek szó végtelen ismétlésével hassanak rá.
Egyáltalán nem rossz koncepció az, hogy a film közel egésze egy kórházban játszódik. Itt is lehet rengeteg érdekes élettörténettel rendelkező embert megismerni, beszélgetni velük, főleg, ha valaki olyan sok időt tölt benn, mint hőseink. A Két lépés távolság viszont durván beszűkült és önző lelki világokról tanúskodik: miért is akarnék meggyógyulni? Hogy a szüleimnek ne okozzak csalódást. Igaz, hogy hetek óta felém se néztek, meg telefonon se hívtak fel, de ez így van rendjén!
A Két lépés távolság nem kifejezetten rossz film, de nem is igazán jó. Kicsit hatásvadász, kicsit hiteltelen, kicsit cukiskodó, de nem idegtépő,
így egyszer meg lehet nézni. Ha mégis hasonlóra vágyunk, szavazzunk inkább a Csillagainkban a hibára.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 990 Ft, 2D gyermek/diák – 890 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 790 Ft, 3D normál: 1220 Ft, 3D gyermek/diák – 1120 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1020 Ft.
Kapcsolódó cikkek:
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)