Kalászkirály: hercegnő és király küzd egy kitalált középkori világban
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2017.04.17. 08:16 | Frissítve: 2017.04.17. 08:16
Debrecen – Hagyományosan erős a magyar fantasy mezőnye. A Kósza utak vándora középpontjában a harc és a szerelem áll.
A történelem időről időre belopódzik a regények világába. Egy átlagos iskolás úgy nő fel, hogy az Egri csillagok biztosan megfordul a kezében. (Ha szerencsés családba született vagy figyel a gyerekekre a magyartanárja, akkor A láthatatlan ember is a hun királyról, Attiláról, amit szintén Gárdonyi Géza írt.) És ha éppen újra műsorra tűzi a tévé A Tenkes kapitánya sorozatot, akkor esetleg azt mondja otthon, ez elég jó sztori, elég kalandos, szívesen elolvasná.
Ilyenkor akár meg is történhet a csoda, hogy a gyerek meg a könyvek között életre szóló kapcsolat alakul ki. (Amit jó esetben az iskola még Jókai kőszívű emberével sem fog szétverni, mert Jókai jó író volt, A kőszívű ember fiai is remek regény, csak nem igazán tízegynéhány éves mai kölyköknek való… Akkor inkább adjuk oda A nagyenyedi két fűzfát.) Aztán jönnek majd a Harry Potterek, a Darren Shan meg a Leiner Laura könyvek – s ki tudja még, milyen olvasmányok kerülnek a polcra, meg a kézbe.
Manapság a fantasy műfaja talán még a korábbiaknál is népszerűbb. A merítés óriási, ráadásul a hazai mezőny is kifejezetten erős.
Gerencsér János regénye, a Kósza utak vándora (melynek alcíme: Kalászkirály) vérbeli történelmi fantasy. Mintha egy képzeletbeli Európában játszódna, ám egy nagyon is valóságos középkorban. A sztori az Úr 1151. évében indul és két szálon fut, melyek idővel természetesen majd összetalálkoznak. Eime, Ektíria birodalmának volt úrnője a testőrével bujdosik, míg a trónról őt letaszító Aceras király, aki immár maga is trónfosztott lett, koldusgúnyában vegyül el alattvalói között. Eime a testőrével menekül és a világnak egy olyan arcát kénytelen megismerni, amit addig nem látott. Hasonló Aceras király sorsa is, aki viszont Eiméhez képest kissé lassabban jön rá, hogy nem kellene lépten-nyomon hangoztatnia, hogy ő a király, mert akkor igen rövid élete lesz…
A hercegnő és a király is próbál életben maradni. Eime a testőr édesanyjánál húzza meg magát, ám hamarosan tovább kell állnia a városból. Útja során találkozik egy különös idegennel, aki sereget gyűjt, s mint afféle itteni Robin Hood, harcba indul az igazságért.
A király ezalatt egy szegény sorsú faluba keveredik, ahol az élet olyan részleteivel, olyan színeivel, ízével találkozik, amiről annak idején fogalma sem volt. Ő, akit korábban az uralkodás, a harc érdekelt csak, felismeri a paraszti munka szépségét – és egyúttal szerelmes is lesz. Nem is érzi rosszul magát ebben a közegben, ám túl sokáig nem lesz nyugalma, mert a háború terjeszkedik az ármány és a politika következtében.
Az események sodorják a hősöket, akik szép lassan odakeverednek vissza, ahonnan elindultak, és a feszültség egyre csak fokozódik. Gerencsér János biztos kézzel szövi a történetet, néha érezzük csak azt, hogy kicsit több szerkesztői szigor kellett volna: amikor arról olvasunk, hogy a piacon a zöldségesnél vásárolnak, vagy hogy kinek jár vacsorára sonka és kinek szalonna… Ezek kicsit kilógnak ebből a világból, túl mai szemléletet tükröznek, ám szerencsére a regény egészére a hitelesség, a sodró lendület jellemző. Az író erős atmoszférateremtő képességgel bír, remekül ábrázolja a középkori világot, hangulatosak és pontosak a részletek. Nem csoda, hogy egyre inkább azt érezzük: a regényt egyre gyorsabban kell lapoznunk. Jók az arányok is, ahogy a harc és a szerelem váltakozik ebben a történetben, ami ugyan elvileg ifjúsági regény, ám valójában egyáltalán nem korhoz kötött.
Ami szomorú, s amit az olvasónak tudnia kell, ha végére ért a kötetnek: a szerző, Gerencsér János már nem élhette meg könyve megjelenését. A regény elment nyomdába – őt pedig elragadta a halál. Meghalt, mielőtt megjelenhetett volna a könyve, valahogy úgy, mint Stieg Larsson, a világsikert aratott Millenium-trilógia szerzője. Ám ezt a regényt, a Kósza utak legendáját ne csak ezért szeressék: hanem mert jó könyv.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)