Isten a fegyvergolyóban: Antal búcsúzik a világtól, évtizedekkel később
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2015.11.05. 08:07 | Frissítve: 2015.11.05. 08:20
Debrecen – Antal, az öregember igazi túlélő: bár a folyóba lőtték 1944-ben, megmenekült. Milyen élete volt, lehetett ezután? Erről írt regényt a képzőművész.
Magén István képzőművész, de emellett író is. A debreceniek mindkét minőségében, illetve személyesen is találkozhattak már vele. Még a nyár elején, júniusban nyílt tárlat a debreceni alkotó, Láng Eszter elektrográfiáiból és szitanyomataiból a Bajcsy-Zsilinszky utcai Borbarát galériában. A Solute című tárlatot Magén István nyitotta meg. Szépen beszélt – pont úgy, ahogyan ír. Magén István nemcsak publicisztikai művekkel szokott a közönség elé lépni, hanem szépirodalmi alkotásokkal.
Tervei között szerepel szépprózai munkáinak kötetekbe rendezése, ennek az első darabja a Pont Kiadó gondozásában megjelent regény, az Isten a fegyvergolyóban. A könyv nem túl vaskos, ám annál súlyosabb. Hőse, Antal, egy öregember, aki már rég tudja, nem sok ideje van hátra. Készül a halálra, búcsúzik a világtól. Sok mindenen keresztülment élete során, ám ezzel a betegséggel már nem fog tudni megbirkózni a szervezete. Kapkodva veszi a levegőt, fulladásos rohamok törnek rá időről időre. Fulladásos rohamok és látomások. Felbukkannak a múlt szeletei, mindaz, ami megtörtént, és ha feledhető is, csak időlegesen, mert hozzátartoznak, lénye részét képezik.
Antal, az öregember igazi túlélő: megjárta a Duna partot és a Dunát. Bár ott volt azok között, akiket a folyóba lőttek 1944-ben, megmenekült, egy jégtáblába kapaszkodva partot ért – tulajdonképpen túlélte tehát a halálát. Minek köszönhető ez? A véletlennek? A vakszerencsének? Isteni beavatkozásnak? A golyó, ami akkor elkerülte, ugyanakkor paradox módon végigkísérte az egész életét. Milyen ember volt Antal, hogyan élte az – új – életét, az akkori, háborús időktől napjainkig? S amit akkor kapott, azt most kell visszaadnia? Miközben Antal búcsúzik és újra leperegnek előtte az események, a szereplők, elénk tárul puritán, mégis egyszeri és egyedi élete is.
A regény (egyik) nagyjelenete a találkozás azzal az emberrel, aki meg akarta őt ölni. Bár harcos, hangos, harsány drámát is várhatnánk – ez a rész kifejezetten visszafogott. Az elhallgatással él, a kimondatlan szavak erejével mutatja meg, milyen a bosszú, mi történik ennyi év után – a szívben, a lélekben is.
Magén István regénye nem könnyű olvasmány, de nem is könnyen letehető. Korszakokról ad pontos, határozott látleletet, és rávilágít arra, milyen is az ember. Halkan, visszafogottan, szépen gördülő, olykor mellbevágó, máskor a költészet határát súroló, mégis markánsan (szép)prózai mondatokban.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)