Irodalmi ihletésű zenei csemegével várják a debrecenieket a Görög Zenei Esték újabb koncertjén
Szerző: DEHIR.HU | info@dehir.hu Közzétéve: 2019.11.01. 10:00 | Frissítve: 2019.11.01. 13:55
Debrecen - Versmegzenésítéseket hallhatnak majd az érdeklődők november 3-án a Metropóliai Hivatal falai között. Ezen az estén a Lautitia Kamarakórus vendége a Kollár-Klemencz Trió lesz.
TweetA Görög Zenei Esték harmadik évadát is igyekezett a Lautitia Kóruscsalád karnagya, Nemes József úgy összeállítani, hogy a közönség olyan szellemi és lelki „táplálékot” kapjon, amelyből hosszú időre töltekezni lehet és a különleges koncertek bensőséges és családias hangulatából pedig haza lehessen vinni valamit – olvasható a Hajdúdorogi Főegyházmegye honlapján.
Fotó: Révai Sára
November 3-án, vasárnap 19.30-tól a Kollár-Klemencz Trió vendégeskedik a Petőfi téri székházban.
2016-ban jelent meg Kollár-Klemencz László eddigi talán legmeghatározóbb és leginkább önazonos zenei anyaga Rengeteg címmel, a Fonó kiadásában. A koncerteken kamarazenekar kíséri a szerző énekét és akusztikus gitárjátékát. Debrecenben Mákó Kató énekhangjával és archaikus ütős hangszereken, Vajdovich Árpád pedig bőgőn működik közre.
A Rengeteg koncertek a Kistehén melankolikus koncertjeiből és számos kortárs magyar költővel való közös munkákból nőtték ki magukat szuggesztív, mély, érzékeny és népszerű előadássá. A Kollár-Klemencz László koncertek személyes és intim hangvétele, a természet szeretete és jelenléte itt is meghatározó, amelyet a fellépő zenészek és az akusztikus hangzás még hitelesebbé tesz.
A jegyvásárlásról bővebben innen tájékozódhatnak.
Címkék: Görög Zenei Esték, Görögkatolikus, Lautitia Kamarakórus, Lautitia, Lautitia Kóruscsalád, Kollár-Klemencz Trió
HOZZÁSZÓLÁSOK (1)
Kitalátor
A Lautitia Kamarakórus "csak" a megszokott, méltán világhírű formáját hozta,szelíden és visszafogottan, nem kis részben a személyes érintettség miatt, hiszen ahogy Nemes József karnagy is elmondta, a reggel elhunyt Jakab (aki emlékére is szóltak a dalok) nővérei a kóruscsalád tagjai. Nem volt így utánuk könnyű helyzetben a "könnyűzenei" trió. A finom hangzások után az alternatív zenei világot a legarchaikusabb énekmondással, énekelt verseléssel ötvöző, "vízben nem oldódó" számokra a közönség egy része – akik a Lautitia és a kórusmuzsika rajongói inkább – picit nehézkesen hangolódott át, de sikerült végül mindenkit elvarázsolniuk. A tartalom és forma pulzáló egysége és kétsége Közép-Európán kívül talán sehol sem hiteles, itt az volt. Még a keleti kereszténység liturgikus hagyományaihoz is sikerült öntudatlanul kapcsolódniuk, egyik számuk akár Szíriai Szent Efrém nagyböjti bűnbánati imája egyik szakaszának kifejtése is lehetne. A közösen előadott, utolsónak szánt (egy ráadást is kellett játszaniuk) darab sokkal jobban hangzott, mint egy hete a Görkapocs Fesztiválon a Ghymes együttes műsora. Itt ugyanis hallani is lehetett a kórus énekét, nemcsak tátogó biodíszletek, hanem alkotótársak voltak, ugyanis a hely fizikai adottságaihoz és szellemiségéhez méltóan nem hangosították túl a zenekar hangszereit és énekeseit, a függőfolyosón (mint karzaton) erősítés nélkül, a teret mégis finoman betöltő módon éneklő kórussal együtt valóban felemelő érzés volt hallgatni őket.