Ilyen a debreceni zenész élete a vikingek földjén
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2017.02.26. 13:15 | Frissítve: 2020.03.25. 12:02
Debrecen – Északon nincs rossz idő, csak rosszul öltözött ember, mondja a zongorista, aki Oslóban muzsikál. Interjú.
Még középiskolás volt, amikor megismertem. Nemcsak a zenét imádta, de a focit is. Zakóban járt, szövetnadrágban és nyakkendőben – nem volt éppen átlagos kamasz. Jó hat éve elkerült Debrecenből a fővárosba, ahol az Operettszínházban dolgozott. Azóta sok minden történt vele. Budapestnél is messzebbre vitte a sors: egészen Norvégiába.
Dehir.hu: Mit keresel a hűvös északon? Hogy kerültél oda?
Nagy Gábor: A hűvös északról van egy itteni mondás: nincs rossz idő, csak rosszul öltözött ember... Az egyik ok, ami miatt „kijöttünk” a feleségemmel az, hogy szerettük volna magunkat kipróbálni, tapasztalatot szerezni külföldön egy nagy operaházban. És mivel a meglévő tudáshoz szerencse is párosult, ezért mindketten találtunk helyet magunknak. A másik ok pedig egészen egyszerű, a pénz... Tulajdonképpen elegünk lett abból, hogy én havi nettó 100 ezer forintért napi 8, esetenként 10 órát zongorázzak – akár a hétvégén is. S bár a feleségemnek lényegesen kiszámíthatóbb munkahelye volt, de ő is csak havi 120 ezer körül kapott. Persze, olykor plusz fellépések (haknik, turnék, koncertek) is akadtak, de mivel tudtuk, hogy előbb-utóbb el akarunk menni, ezért ami onnan jött, azt félretettük. Egyébként nagyon sok pénz elment a külföldi operaházak által kiírt meghallgatások utazási költségeire, szállásra és egyebekre. Norvégia picit váratlanul jött, hiszen úgy tartottam, hogy hideg is van, meg messze is, de láttam az interneten egy opera-korrepetítor ösztöndíj lehetőséget a Norvég Nemzeti Operaházban és azt mondtam, nézzük meg. Az önéletrajzom alapján kihívtak a meghallgatásra, aztán pár hét múlva jött a hír, hogy megkaptam az ösztöndíjat, mehetek. Ezzel együtt járt egyébként egy korrepetítor- és karmesterképzés a Norvég Zeneakadémián, ami kétéves volt. Ekkor sajnos a feleségemnek még nem volt állása Oslóban, ezért a „legközelebbi” lehetséges megoldást, Malmőt választottuk, ami repülővel egy óra a norvég fővárostól.
Nagy Gábor: Szintén! Gáspár Tündének hívják, operaénekes és gyönyörű alt hangja van. Az oslói opera kórusában dolgozik, ahol felkérték szólistának is. Az első darabban Malmőben együtt énekelt szólót Miklósa Erikával.
Dehir.hu: Milyen az élet? Más, mint itthon?
Nagy Gábor: Hát először „fura” volt, hogy minden nagyon nyugis, nincs ordibálás, mint otthon a legtöbb munkahelyen, senki sem akar kitolni a másikkal, a főnökök ott segítenek, ahol tudnak, minden kérésem teljesül az első szóra. És mindent megterveznek legalább egy évre előre – az előadásokat, a próbákat is! S ezt nem felejtik el közölni a munkavállalóval! Ugyanakkor az élet anyagi részét nézve, minden négyszer-ötször drágább, miközben a mostani fizetésem konkrétan tízszerese az otthoninak. Persze, konfliktusok, súrlódások itt is akadnak és vannak ellentétek. Zenészként adva volt az „elhelyezkedés”, hiszen az első naptól fogva kaptam feladatokat a professzoromtól, aki az operaház akkori Studienleitere volt (a főzeneigazgató asszisztense). Aztán emellett hívtak tanítani, kísérni az Operaakadémiára is, szóval nem unatkoztam. De azért ez egy kicsi „piac” minden szempontból: ötmillióan élnek itt, nyilván nem kell annyi zenész. És mivel az olaj és a halászat révén van elég pénzük a norvégoknak, ezért megtehetik, hogy válogassanak a legjobbak között.
Dehir.hu: Mennyire számítanak jónak a hazai muzsikusok?
Nagy Gábor: Nem is csak a hazai muzsikusok, hanem azt mondanám, hogy általában a kelet-európaiak, amibe beletartozunk mi is! Vannak fantasztikus ukrán, szerb, román énekes kollégák, akik mielőtt idejöttek volna, azelőtt a hazájukban vagy éppen nyugat-európai országokban voltak szólisták egy-egy operaházban.
Dehir.hu: Hogy ment a beilleszkedés?
Nagy Gábor: Nem volt egyszerű, majdnem pontosan két évbe telt... Most már talán kezdhetem azt érezni, hogy elismernek. Ezért iszonyat melót nyomtunk le – és még fogunk is. Ezt nem panaszkodásképpen mondom, csak tényként!
Nagy Gábor: Osló egyik tüneményes városrészében. Nagyon jó hangulatú, nyugodt hely, egy kertvárosi házban bérelünk egy teljesen különálló, külön bejáratú emeleti részt.
Dehir.hu: Norvégiáról azt mondják, nagyon drága világ. Mennyire?
Nagy Gábor: Drága bizony, nem is kicsit, és az árak azóta is emelkedtek, amióta kijöttünk két éve. Az albérlet átlagosan 12 ezer korona (420 ezer forint), egy felnőtt buszbérlet az 1-es zónán belül 708 korona (24700 forint), egy pohár sör egy átlagos étteremben 70, egy pohár bor viszont már 100 korona (azaz 2450 és 3500 forint). Ha elmegyünk egy étterembe, két főfogás és desszert plusz egy-egy ital 900-1000 korona körül van (30-35000 forint). Egy liter benzin kb. 15-16 korona (kb. 542 forint). Summa summarum: itt melózni kell, pénzt kell csinálni!
Dehir.hu: Az emberek milyenek? Nagyon zárkózottak? Vagy éppen ellenkezőleg?
Nagy Gábor: Szerintem nyitottak, kedvesek, néha szeretnek belekotnyeleskedni a dolgokba, de alapvetően érdeklődőek és maximálisan elfogadóak a másik emberrel szemben. Türelmesek, leginkább ezt mondhatom!
Dehir.hu: Ha szeretnétek lazítani, egy átlagos szombat este merre indultok el?
Nagy Gábor: Vannak bárok, szórakozóhelyek, de mivel általában szombatonként előadás van, utána inkább csak hazafelé indulunk. Néha a feleségem beül a kollégáival egy-egy italra, de általában az operában nem nagyon bulizósak, legalábbis nálunk: főleg az énekesek nem azok, egész egyszerűen azért, mert az előadás után másnap reggel próba van. Vagy ha nem, akkor készülni kell a következő előadásra. Vannak barátaink itt is: két magyar házaspár, akik már régen itt élnek, és él egy fiatal magyar házaspár Malmőben. De ha úgy jön ki, akkor inkább elutazunk kettesben a kontinensre.
Dehir.hu: Debrecenbe mennyire sűrűn tudtok hazalátogatni?
Nagy Gábor: Sajnos, egy évben egyszer. Jó lenne többször is, de ez nem egyszerű, bár jó hír, hogy a Lufthansának lett debreceni járata…
Dehir.hu: Azért figyeled valamennyire, mi újság felénk? Mondjuk azt, hogy milyen koncerteket ad a Kodály Filharmónia? Hogy már napokkal előadás előtt elfogynak a jegyek?
Nagy Gábor: Olvastam, hogy a város megújul és új főpályaudvar is lesz. Ennek természetesen örülök, mert Debrecen továbbra is a szívemben van, én mindenhol azt mondom: debreceni vagyok! Az meg, hogy ilyenek a hírek a klasszikus zenei jegyeladással kapcsolatban, az nagyon jó, a zeneművész számára a legszebb látvány egy koncertteremben a teltház!
Dehir.hu: Álmok, tervek?
Nagy Gábor: Álmodozni nem nagyon van idő, jelenleg a Norvég Nemzeti Opera karigazgató-asszisztense és korrepetítora vagyok, dirigálom a kórust,. Épp a napokban kaptam felkérést Puccini Bohémélet és Bizet Carmen című operáinak a próbáinak a dirigálására, ezek mellett zongorázok a kórus próbáin, és ha kell vezénylek is próbákon és előadásokon. Éppen most kellett visszamondanom Verdi Otellójának zenei asszisztensi feladataira a felkérést Trondheimben, a már említett oslói feladatok miatt. Emellett készülünk a jövő évre is, nagyon izgalmas operák lesznek műsoron. Tervek? Vannak és lesznek is, de most jól érzem magam!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)