Ön meddig tudna csendben maradni azért, hogy életben maradjon?
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2018.05.05. 11:45 | Frissítve: 2018.05.07. 08:09
Debrecen - Érdekes kérdéseket vet fel a Hang nélkül című thriller, amely visszahozza a moziba és annak kreativitásába vetett hitünket. Kritika.
Néha-néha még mindig befutnak Hollywoodban olyan vérlázító koppintások, mint a Hurrikán meló. Néha azonban olyan vérpezsdítően eredeti filmeket kapunk teljesen szokatlan forrásból, amely visszahozza a moziba és annak kreativitásába vetett hitünket. Ilyen film a Hang nélkül. John Krasinski neve korántsem volt garancia a pénzügyi és minőségi sikerre. Sokáig úgy tűnt, ez a mozi is egy újabb darabja lesz a Cloverfield-antológiának, még a Netflix-szel való megegyezés is szóba került. Végül azonban bíztak eléggé a csapatban, hogy eredeti, saját lábain álló filmként adják ki ezt a meglehetősen merész mozit. A vállalkozás roppant rizikós volt, azonban a bizalom meghozta gyümölcsét.
Hang nélkül
Csak pár hónappal járunk az apokalipszis után. Magyarázat nincs, pusztán annyit tudunk, hogy a Földet űrlényszerű ragadozók lepték el, akik pusztán a rendkívül érzékeny és kifejlett hallásukra támaszkodnak áldozatok vadászása közben. Emiatt a Föld népessége többnyire kihalt, a megmaradt túlélők pedig igyekeznek totális csendben élni az életüket. Ebben az alapszituációban ismerünk meg egy családot, mely igyekszik túlélni, miközben a három gyerek mellé még egy negyedik is úton van.
A család keresztút elé érkezik, amikor egy-két hiba következtében egész életük forog majd kockán: és még a szülés is beindul.
Lehet, hogy a film alapvetése a teljesen hang nélküli koncepciót leszámítva nem tűnik túlzottan eredetinek. Elvégre láttunk már hasonló mozikat. Poszt-apokaliptikus filmekkel Dunát lehet rekeszteni manapság, és a szörnyes-zombis műfaj is kihalóban van a túlzott szaturáció következtében. Azonban
már a film első másodpercei biztosítanak arról, hogy itt olyan mozit láthatunk, amilyet eddig még sohasem.
A film teljes hangtalansága szinte gyomorba vágó: ahogyan a szereplők lassan, suttogva igyekeznek minden egyes apró, triviális feladatot elvégezni. Egy gyógyszeres tubus kinyitása, a cipő kopogása a padlón: mind olyan jelentéktelen hangok, amikbe bele sem gondolunk, hogy egy nap majd akár az életünket is veszélyeztethetik.
Ez a módszer egy egészen újfajta világba vezeti a nézőt. Érdekes volt látni és hallani, ahogyan a nézőtér már a legelső perctől pillanatok alatt belecsúszik a feszült csendbe, ami egészen a film végéig nem ereszt fel. Ez rendkívül üdítő és meglepő egy olyan korszakban, ahol a moziban a film pusztán csak sokadrangú elfoglaltság a popcornfogyasztás, beszélgetés és telefonbámulás után. Mindamellett teremt egy olyan feszültséget, amit nem szimpla ijesztgetésekkel, vagy rémisztő szörnyegekkel ér el, hanem azzal, hogy a hősök nem adhatnak ki szinte semmilyen hangot. Az alapfelállás, az egész koncepció rendkívül hatásos, és a film szinte még el sem kezdődött.
A meglepetések azonban tovább folytatódnak, ahogyan a jelenetek előre haladnak. Ez a mozi ugyanis nem fogja vissza az ütéseit.
Már a film kezdetén gyomrosokat kapunk, és a váratlan, üdítő fordulatok nem fogynak ki a játékidő végére sem.
És mikor már azt hittük, hogy lesz egy kis időnk lenyugodni, a mozi váratlanul véget ér: lógva maradunk, nincs megoldás, nincs feloldozás, csak a puszta remény, egy pislákóló fény az alagút végén, hogy talán ez a hihetetlenül nyomasztó világ egyszer majd még megváltozhat. Újabb példája a film annak az örökérvényű szabálynak, mely szerint a rövidebb néha jobb és hatásosabb egy film esetében. Persze vannak olyan esetek, amikor szükségünk van a terjengésre, de ez nem az a mozi. Krasinski filmje egy feszültséget keltő, frissítő gyomros, mely tényleg képes megmutatni, hogy mi mindent lehet még a blockbusterekkel csinálni szüperhősökön kívül.
Mindez azért is meglepő, mert Krasinski korábban legfőképp olyam komédiákban tűnt fel, mint az Iroda, a Hang nélkül a rendezői debütje.
Az ötlet szinte hibátlan megvalósítása, a történetvezetés, valamint a hangkeverés és a kissé őszies, lágy, mégis kegyetlenül magányos képi világa a filmnek mind arra figyelmeztetnek, hogy a direktort ezentúl érdemes lesz figyelni. Akárcsak másik komikus társára, Jordan Peele-re, aki tavaly ilyenkor mutatta meg a Tűnj el!-lel, hogy a vicces múlt nem feltétlenül jelent vicces jövőt.
A mozi egy gyönyörű kollaboráció férj és feleség között (Krasinski felesége Emily Blunt, aki a filmben szintén a feleségét alakítja),
bátor és ambíciózus vállalkozás, amely mer eredeti lenni egy telített piacon, ahol legtöbbször az egyediség ára a pénzügyi veszteség.
A Hang nélkül hihetetlen sikereket ér el, mind a kritikusoknál, mind a pénztáraknál. És bár ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az itt bevált recept garancia lenne a sikerre, azért mindenképp üdítő, hogy kapunk még ilyen kísérletező kedvű vállalkozásokat.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti. Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 990 Ft, 2D gyermek/diák – 890 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 790 Ft, 3D normál: 1220 Ft, 3D gyermek/diák – 1120 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1020 Ft.
Kapcsolódó cikkek:
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)