Godot-ra várva
Szerző: Keczeli-Kővári Ágnes | kovari.agnes@dtv.hu Közzétéve: 2010.09.15. 13:03 | Frissítve: 2010.09.15. 13:03
Több mint 50 éve siker Samuel Beckett Godot-ra várva című abszurd drámája - bárhol is játszák. A mű a maga nemében formabontónak számított már fél évszázada is, és ezt a hagyományt vitték tovább a Csokonai Színház művészei. Az eredetileg színpadi művet ugyanis egy felolvasóesten és teljesen új magyar fordításban mutatták be.
- Tartalmaz olyan üzenetet, ami minden korban, társadalmi rendszerektől függően, emberi viszonyokra az időre, az élet ismeretlen és föltáratlan titkaira, egyáltalán az emberi létezés titkaira, halálra, Isten létére, vonatkozik. Nagyon rétegezett az a jelentéstartalom, ami ebben az enigmatikus műben benne van, amit a szerző bele kódolt, és amit könyvtárnyi irodalom próbált már csak a címe okán is magyarázni – meséli Pinczés István rendező a darabról.
- Godot bármi lehet, mert mindenképpen valamilyen módon azt vetíti előre, hogyha megjelenik akkor valami jót tesz, valami olyat amitől akár lelkileg, akár testileg, de főleg biztonságot ad ennek a két szerencsétlennek, akik csak várják. Godot-tól várnak egy csomó mindent, ezt nem igen mondják ki konkrétan, de mégis erről van szó. A két szerencsétlen a Vladimir és az Estragon. Ők a két elesett figura mondhatjuk azt nagybetűvel, hogy az Emberiség. Aztán ott van a teljesen lepusztított Lucky, az a szolga aki testileg, lelkileg, szellemileg és mindenképpen ki van használva, és ki van zsákmányolva. És Pozzo, aki uralja ezt a helyzetet addig. Ameddig. De manapság is találkozunk ezekkel a figurákkal nap mint nap, sőt elég végigmenni az utcán vagy egy áruházban vagy bárhol ezek a típusok ott vannak – vélekedik Miske László színművész.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)