Folkszabadság: nem a „dömping lájkokra” hajt a nagy bulira készülő Bakator
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2014.01.19. 10:03 | Frissítve: 2014.01.20. 14:00
Debrecen – Jókat főznek, jó borokat isznak, így készülnek a koncertre. Ott vannak az interneten is, de a hagyományt tartják szem előtt, nem a virtuális népszerűséget. Interjú.
Amikor a hetvenes években elindult a hazai táncház mozgalom, akkor a fiatalok tízezrével járták akár farmerban is. Ma már ilyen nemigen lesz. Vagy mégis? Várható, hogy erősödni fog a közönség vonzalma a hagyomány, a népzene és néptánc iránt? Heit Lóránddal, a Bakator muzsikusával beszélgettünk a népzenéről, a hagyományról, az internet lehetőségeiről és árnyoldalairól, valamint arról, milyen lesz a Bakator közelgő nagy születésnapi koncertje.
Heit Lóránd: Mi úgy tapasztaljuk, hogy az idén farsangkor 5. életévét töltő Bakator az elmúlt évek során egyre népszerűbb lett, és nem csak népzenét kedvelők körében, köszönhetően annak a sok szeretetnek, amit kölcsönösen adunk és kapunk is. A magyar hagyományőrzés az ébredező magyar „hazatalálás” révén az élet minden területén egyre erősödik, ami érthető is szerintem. A Bakator a népi muzsikában igyekszik szolgálni ezt az utat, öröklött tudással felvértezve, amihez a farmernadrágnak szerintem semmi köze, annak viszont annál több, hogy a régi farmeres táncház-alapítók – mint Halmos Béla, Sebő Ferenc és még sokan mások – letéteményesei voltak annak a „folkszabadságnak”, amit mi napjainkban élvezhetünk.
Dehir.hu: Mi kellene ahhoz, hogy jobban értékeljék a mai fiatalok a magyarságot, a hagyományt, azt a tudást, amit eleink birtokoltak? Lehet szembemenni a globalizációval?
Heit Lóránd: A globalizáció tőlünk függetlenül létezik, bár szerintem ellenünkre és senkinek sem a hasznára, de az ideje lassan lejár. Önző elvként önmagát semmisíti meg, nekünk csupán annyit kell tennünk, hogy őszintén és nyitott szívvel haladjunk azon az úton, amit az égiek kijelöltek nekünk! Ha példaértékű dolgokat hozunk létre, és ha képesek vagyunk meg is élni mindazt, akkor az elegendő lesz a környezetünk fiataljainak ahhoz, hogy el ne tévedjenek!
Dehir.hu: Az internet világa igen intenzíven adagolja az ingereket. Viszont az is igaz, hogy nem csak Justin Bieber, de a Bakator is elérhetővé válik általa.
Heit Lóránd: Az internet, mint ki- és megkerülhetetlen közege mai életünknek tényleg fontos szerepet játszik a folklór népszerűsödésében is. Jómagam sem vagyok ellene, használom is, de nem nélkülözhetetlen része a mindennapjaimnak, ugyanis jól lakni senki sem fog, akár hányszor osszák is meg a videóit, vagy kedveljék a „megnyilvánulásait”. A világhálót én csúcsszuper információcsere-közegnek tekintem. Az árnyoldalait nem keresem, így az sem talál meg engem. Szerintem nem az számít, amit böngészek, hanem az amit megosztok a közösségi oldalakon, mert azok, akikkel nem vagyok napi szoros kapcsolatban, akik csak felszínesen ismernek, abból ítélnek majd meg engem, amit népszerűsítek. S ha mondjuk egyszer csak összetalálkozunk és ők ugyanazt kapják a hús-vér embertől a muzsikájában, a mondanivalójában, akkor attól válik valóban hitelessé az ember. Ha ez így történik, márpedig részemről így történik, akkor joggal bízhatunk, reménykedhetünk és hihetünk embertársainkban, akik a „drót” másik végéről üzennek valami értékeset.
Dehir.hu: Mi az, amivel vonzóvá lehetne tenni a magyar népi kultúrát akár a határainkon belül, akár azokon túl?
Heit Lóránd: Na, ez az, amire azt szokták mondani: nem pénz kérdése! Ugyanakkor magyar népi értékeink az élet minden területén a nélkülözés, a perifériára szorítás idejét élik. Bakatoros küldetésünkben azt is szem előtt tartjuk – minden felkérést szívügyként szolgálva! –, hogy sohasem feledjük honnét indultunk és hová tartunk! A népzenét, néptáncot, a népdal ősi üzenetét megélni már maga egy vonzó tényező, már csak az kell hozzá, hogy hagyják méltóságteljesen megélni, ne pedig mindig a megalázás lehetőségét kínálják fel. Sajnos számos példát állíthatnék ide, de úgy érzem a mi dolgunk nem a vádaskodás, hanem a hagyományőrzés, és az utánunk következő generációk hasonló gondolkodású nevelése.
Dehir.hu: Ha egyetlen mondatban kellene jellemezni a Bakatort, akkor mi lenne az az egy mondat?
Heit Lóránd: Kaló Imre (a kitűnő szomolyai borász – a szerk.) barátunk szavait idézve: „...aki teremt, az adni tud, aki ad az, újra tud teremteni, aki teremtve ad az a Szeretet üzenetét közvetíti...” A barátság nagy szerepet kap a január 25-re szervezett születésnapi rendezvényünkön is, melyet a derecskei Művelődési Házban tartunk, s ahova nagyon sok régi, új és „állandó” zenész társunkat meghívtuk: ott lesz a Szivárvány Néptáncegyüttes, mellettük pedig a Duna Táncegyüttes és zenekara lesznek az est vendégei. A folkgála után pedig öröm-koncerttel, majd hajnalig tartó táncházzal ünnepelünk.
Dehir.hu: Ez azt jelenti, ilyen összetartó társaság a népzenészeké?
Heit Lóránd: Magára a táncházas társadalomra Kárpát-medencei szinten jellemző az összetartás, ami leginkább a magyar-magyar összetartozásban mutatkozik meg, hisz szinte minden izzadtságszagú népi mulatság légkörében ez érezhető a leginkább. Mondhatnám, hogy sok jó ember kis helyen is elfér! Valami ilyesmire számítunk az 5 éves jubileum alkalmával, köszönve az önzetlen segítséget minden szervezőnek, különös tekintettel Békési András barátunkra.
Dehir.hu Mekkora a zenekar repertoárja? Mennyit tudna folyamatosan muzsikálni a Bakator?
Heit Lóránd: Azt gondolom a jó zenész az jó táncház-zenész! A táncházban nincsenek korlátok, nincs olyan, hogy elég. Esetleg vége lehet a mulatozásnak, de ez nem azt jelenti, hogy táncos, énekes vagy zenész ennyit tud, csak most ennyire futotta...a fele még bennünk maradt, most megpihenünk kicsit, de hamarosan folytatjuk: tanulva tanítgatjuk egymást az „őrzésre”!
Dehir.hu: Hol és hogy szokott próbálni a Bakator? Mint egy rockbanda? Leül a zenekar, s elkezd játszani? Vagy hogy kerülnek be új dalok a repertoárba?
Heit Lóránd: Egy jó népzenei lemez megszületéséhez bizony sok munka, összefogás és vállalt áldozatok is kellenek. Mi általában hétvégenként jövünk össze a fellépések előtt. Ilyenkor valamelyikünk vendégül látja a zenekar többi tagját, főzünk valami „strapásat”, iszunk rá jó borokat és közben ötletelünk, muzsikálgatunk, néha előre felkészülve, máskor csak saját magunk szórakoztatására. Nem mindig lemez vagy koncert előkészületek zajlanak ilyenkor. Van, hogy saját táncházas repertoárunk bővítésére nézünk meg valami gyűjtést, vagy egy jó csárdás menetet: prímások külön, zenei kíséret megint magának, aztán együtt közösen, hadd szóljon hangosan.
Dehir.hu: Divat manapság a crossover, a stílusok, a műfajok ötvözése. A Deep Foresttől a Holdviolán át sokan és sokféleképpen merítettek a népzenéből. Mit gondol erről?
Heit Lóránd: Véleményem szerint vannak ezek a felszínes stílusirányzatok és kiszolgáló „művészeik” – tisztelet a kivételnek –, akik nem tudnak újat, eredetit létrehozni, egyszerűen a könnyebb utat választják. Hozzányúlnak valamihez, ami ősi, de számukra megmagyarázhatatlanul szép, ugyanakkor mondanivalója, lelki mélységei felfoghatatlan ugyan a számukra, de piaci terméket állítva elő summás megélhetést és virtuális népszerűséget biztosít számukra! Ideig óráig, mondom én. Népzenészként a mi küldetésünk ennél sokkal üdvösebb! Mi nem akarunk internetes sztárok lenni, nem is a „dömping lájkokra” hajtunk, sőt még a lemez értékesítési rátát sem akarjuk megdönteni! Nem! Ahogy azt egyszer már megfogalmaztam, bennünk népi „őrzőkben” hamisítatlan genetikai kódként nyilvánul meg magyar kultúránk önzetlen szeretete, tisztelete. Még ha bele is fáradunk néha, pontosan tudjuk, hogy nem akarunk és nem is fogunk „megszabadulni” soha, ahogy azt egy népdal is üzeni!
Dehir.hu: Népzenét játszani hivatás? Hobbi? Életforma?
Heit Lóránd: Népzenét játszani életforma, hobbi és hivatásos küldetés is egyben!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)