Előkerült a Római vakáció werkfilmje a szabadtérin
Szerző: Piskóty Teréz | info@dehir.hu Közzétéve: 2015.07.20. 10:01 | Frissítve: 2015.07.20. 10:01
Debrecen – Klasszikus szerelmi történet új köntösben, színpadon, ráadásul megzenésítve. Lehetséges? Kritika.
Anna hercegnő bájos történetét mindenki ismeri. A protokolleseményekbe belefáradt trónörökös európai körútja utolsó állomásán, Rómában elhatározza, hogy felfedezi magának az várost, de segítségre szorul. Szerencsére akad egy fiatalember, Joe Bradley, aki szívesen tart idegenvezetést, de nem minden hátsó szándék nélkül, ugyanis olyan munkája van, amiből művészet megélni. Újságíró, így a nagy sztori és az ezzel járó fizetség reményében Annát kísérgeti egész nap. Az együtt töltött idő viszont ráébreszti, hogy sokkal fontosabb dolgok is vannak a világon, mint egy interjú. Anna pedig megtanulja, mi az a felelősség.
A kedves történetet felejthetetlenné tette Audrey Hepburn és Gregory Peck játéka, így nagy az elvárás, ha egy ilyen klasszikust akarnak színpadra vinni. Szinte borítékolni lehet, hogy a közönség ódzkodni fog a darabtól, vagy legalább is kritikával illeti. Már csak a tér miatt is nehéz megoldani a feladatot, hiszen lehetetlennek tűnik bemutatni az Örök Várost egy színpadon. Ráadásul mindezt musical formájában.
Pelsőczy Réka rendező viszont nem ijedt meg a feladattól. Bátran változtatott, és ötleteivel újat alkotott, a régi felhasználásával. Így a debreceni közönség meglepődve figyelhette, hogy a színdarab a színészek gyülekezésével kezdődik a színpadon. A rendező pedig arra kér mindenkit, próbálják el még egyszer a filmet elejétől a végéig, hogy kevesebb szalag fogyjon a felvétel közben. Természetesen még vannak csiszolásra váró részek, de a történet már összeállt. Olyan érzése van így a közönségnek, mintha a Római vakáció werkfilmjét nézné. Nemcsak a történetet követheti ismét nyomon, de azt is, ahogy a színészek viszonyulnak egymáshoz. Milyen kapcsolatok vannak a stábban, vagy éppen milyenek alakulnak.
Hernádi Judit játéka végtelenül szórakoztató. Ahogy háborog a mozgó díszletek miatt a jeleneteiben, tökéletesen megteremti a darab kettős érzetét. Tenki Rékának sikerült életre keltenie a saját Anna hercegnőjét, ami hasonlít Audrey Hapburnére, de mégis egyedi. Fekete Ernő könnyeden hozza a jószívű újságírót, míg Szikszai Rémusz a folyton értetlenkedő fotós barátot játssza hitelesen. Márton András több szerepet is kapott, egyszerre rendező és beugró, ami nem egyszerű, de neki sikerül. Nagy Dániel Viktor pedig egyszerűen remek. Számtalan szerepben kell helyt állnia és parádésan teszi. Ígéretes tehetség. Stylistként végtelenül szórakoztató, és fodrászként sem utolsó, de még ekkor sem mutatott meg mindent karakterábrázoló készségéből. A darab végén egész sor újságírót alakít, és Cseke László sistergő Szabad Európa Rádiós bejelentkezésével teljesen felidézi a film forgatásának korát. A jelmeztervező, Tihanyi Ildi sem tétlenkedett. A jelmezeknél a filmet vette alapul, de nem hagyta ki a kínálkozó lehetőségeket sem. Például Cseh Judit folyamatosan amiatt panaszkodik az egész darabban, hogy csak fekete-fehér filmekben játszhat, és végig fekete-fehér ruhákat viselve szórakoztatja a közönséget.
A rendező átírásával a musicalből zenés darab lett. A dalok nem mesterkéltek, sőt illeszkednek a színdarabba. Pluszt adnak a raktárnak tűnő helyiségben zajló próbához. Különösen az vicces, amikor belekezd egy dalba a stáb, de csak tátognak, mivel nem kaptak engedélyt rá.
A díszlet is igazán ötletes – különösen igaz ez a térelválasztó paravánokra. A hátoldaluk újságpapírral van bevonva, ezzel is utalva arra, hogy Fekete Ernő szerepe szerint titkolja foglalkozását. A többi is kreatív, de lehet, hogy kicsit már túlzás a hűtőszekrény mint fürdőszoba. Bár ezzel jól érzékelteti, hogy mennyire kicsi Joe Bradley lakása.
Az átírásnak viszont lettek hátulütői is. A közönségnek hozzá kell szokni ahhoz, hogy egy olyan színdarabot néz, amiben van még egy darab, és a programajánló füzetek erre nem készítették fel a nézőket. Sajnos később is voltak olyan momentumok, amelyek elvesztek, pedig érdekesek lehettek volna. Nem mindig volt érezhető a különbség a forgatás és a magánélet között. Kicsit élesebben kellett volna szétválasztani a kettőt. Az ötlet jó, de a kivitelezésen még csiszolni kellene. Ha ez kész, akkor indulhat a felvétel!
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)