Életfa, csodaszarvas, turulmadár: nem biztos, hogy ezt is tudtuk róluk
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.10.27. 08:31 | Frissítve: 2016.10.27. 08:31
Debrecen – A magyar ősvallás jelképrendszerének sajátos elemzését hallhatja a közönség a Bem téri intézményben.
Folytatódik Incze László kultúrtörténeti sorozata a Méliusz Könyvtárban. Ezúttal a magyar ősvallás jelképrendszerét elemzi a szimbológia univerzális keretei között csütörtökön.
– Azt gondolhatnánk, hogy a magyarság ősi hit -és szimbólumrendszere teljesen önálló, és nem illeszkedik az univerzális jelképi egységbe, amit jómagam mély-szimbológiának nevezek. Valójában minden egyedisége ellenére is ugyan azon a szimbológiai mélyrétegen alapszik, amely a világ egészén kimutatható, és így egyfajta közös ősélményre és egyfajta alapvető gondolatiságra épül rá – mondja a civilben építészként dolgozó Incze László.
– Ez az egységi mélyréteg a prehistorikus, az írásbeliséget megelőző időben gyökerezik, amikor a szóbeli közlésen kívül az egyetlen közvetítő közeg a szimbólumok nyelve volt. Ez a lényegre törő világszemlélet és ős-tudás mindenütt a jelképekben, építészeti alapelemekben és a nyelvben őrződött meg. Az ősnyelvi gyökök, a tájépítmények, és a szikla- és barlangrajzok szimbolikus emblémái azok, amelyek közvetítik a régmúlt, elveszettnek hitt tudásanyagát.
Az előadó úgy véli, bárhová nyúlunk, legyen az régészeti leletanyag, regekincs, vagy akár a Szent Korona, mindenütt összecsengenek hitvilágunk elmei az általános, mély-szimbológiai ismert alapmotívumaival.
– Erről fogok előadást tartani – kicsit másképpen, mint ahogy ezt a téma ismerői általában megszokhatták…
A program csütörtökön a szokásos időben, 17 órakor kezdődik és ingyenesen látogatható.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)