Debrecenben erősek az alulról jövő kezdeményezések
Szerző: Magyar Evelin | info@dehir.hu Közzétéve: 2016.06.11. 08:50 | Frissítve: 2016.06.12. 09:09
Debrecen – Az ember attól ember, hogy a napi roboton túl kultúrával is foglalkozik: így látja Áfra János. Interjú.
Mennyire népszerű a cívisvárosban az olvasás, a kortárs irodalom, mekkora a jelentősége a helyi múzeumoknak, színházaknak, és van-e esélye Debrecennek arra, hogy Európa kulturális fővárosa legyen? – Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Áfra János Sziveri János-díjas költővel, aki szerint nem olyan reménytelen a helyzet, mint ahogy azt időnként látni véljük.
Dehir.hu: Rendszeresen nyit meg tárlatokat, felolvasásokon vesz részt. Hogy látja, manapság is van igény az irodalomra, a képzőművészetekre?
Áfra János: Irodalomra és képzőművészetre is van érdeklődés, de csak egy viszonylag kis réteg számára fontos és természetes ennek az igénynek a mindennapi kielégítése. Luxussá vált a könyvvásárlás, hiszen nagyon drága mulatság manapság, ennek oka a könyvterjesztési protokollban van, a könyv árának 50-60 százaléka a terjesztőkhöz kerül az értékesítésért cserébe. Ez azt jelenti, hogy egy 3000 forintos könyv 1200 forintból állt elő, ami a nyomdaköltséget, a szerkesztői és szerzői honoráriumot és a korrektúrát, tördelést is magába kell, hogy foglalja, 1800 forint pedig elúszik a terjesztésre.
Dehir.hu: S mi a helyzet az internettel? Hogyan alakítja olvasási szokásainkat?
Áfra János: Az interneten összehasonlíthatatlanul több emberhez jutnak el szövegek, mint korábban bármilyen médium által: ez a verseknek kedvez leginkább, egyes esetekben akár több száz megosztást és több ezer kedvelést is elérhet egy-egy írás, ez azt jelenti, hogy akár tízezrek is elolvashatnak egy szöveget néhány nap alatt. Erre a print könyv- és folyóirat-kultúra nem adna lehetőséget, persze nem is ez a feladata, egy szűkebb, főleg szakmai kör ügye. De ha ez megtörténhet, nem beszélhetünk arról, hogy az irodalom válságban van, meg kell tanulnunk alkalmazkodni a körülményekhez, és a közösségi oldalakon való aktív jelenlét segítségével akár potenciális könyvvásárlókat is jobban el lehet érni. Erre jók a szerzői, kiadói oldalak. A képzőművészeti munkák közül is az lesz szélesebb körben ismert, ami a meglepetés erejével hat, ezért mémszerűen terjedni tud a neten, a kiállítások híre viszont sokszor sajnos el sem jut azokhoz, akik potenciális látogatók lehetnének.
Dehir.hu: Az internetes felületek segítségével az idősebb korosztályt is könnyebben meg lehet szólítani? Az ő köreikben mennyire vevők az új hangvételű írásokra?
Áfra János: Nem igazán lehet az érdeklődést korosztályhoz kötni: adott dolgok átlagban talán könnyebben kiverik a biztosítékot az idősebbeknél, de ez nem általánosítható, sok ismerősöm kedveli a szokatlan, erőteljesebben kísérletező, esetleg tabudöntögető szövegeket vagy vizuális műveket. Ez egyéni beállítódás, attitűd, bátorság kérdése, hogy ki mennyire nyitott a szokatlan, váratlan tapasztalatokra. A közösségi oldalakon való aktivitás főként a fiatalokra jellemző, bár mostanra a Facebook már egészen általános használatúvá vált, így ott elérhető szinte mindenki, aki potenciális könyvolvasó lehet. Lassan a legfiatalabbak fókusza épp ezért más csatornákra, az Instagramra és a Tumblrre tevődik át, mert ott az idősebb családtagok nincsenek jelen, s szabadabban nyílhatnak meg, rácsatlakozva a kép- és szövegáramlásra.
Dehir.hu: Rendhagyó irodalomórákat és egyetemi órákat is tart a városban. Hogy látja, Debrecenben és környékén mennyire népszerű maga az olvasás vagy a kortárs irodalom?
Áfra János: A helyi tömegközlekedési eszközökön vagy helyközi járatokon elég ritkán látni olvasó utasokat errefelé, de a helyzet azért korántsem reménytelen. Debrecen egy jó közeg, két egyetemi irodalmi kör is van, a LÉK jövőre lesz húsz éves, én is tagja voltam sokáig, a Debreceni Egyetem Irodalmi Kör is jó pár éve aktív. Sok kulturális rendezvényt szerveznek városszerte, legfeljebb az okoz problémát, hogy a kisebb közösségek sokszor nem tudnak egymásról. Mi a Nagyerdei Víztoronyban rendeztük meg a KULTerdő programsorozatot sok fiatal szépíró és folyóirat-szerkesztő részvételével, de a torony egyébként is igazi kulturális fellegvárrá nőtte ki magát, az ide érkező vendégek is mindig rácsodálkoznak, mert hasonló atmoszférájú helyen még nem jártak.
Dehir.hu: Vezet írótábort is, ugye?
Áfra János: A szülővárosomban, Hajdúböszörményben a Papp-Für János vezette Kertész László Hajdúsági Irodalmi Kör végez fontos irodalomnépszerűsítő tevékenységet, június 27-én kezdődik az ötödik Hajdúböszörményi Írótábor (HÍR) is, ahol minden évben tartok versszemináriumokat fiataloknak. Érdeklődésben szerencsére nincs hiány.
Dehir.hu: Mi a véleménye a Modemről, aminek az élére új kurátor került?
Áfra János: A debreceni színtéren fontos lépés a Modem körüli dolgok rendezése, ami el is kezdődött, miután friss főkurátort kapott az intézmény Kónya Ábel személyében. Remélem, hogy hamarosan visszanyeri majd korábbi fényét ez a helyszín, s nemzetközi rangú tárlatok is megvalósulhatnak megint, gyakori váltásban – júniusban több friss kiállítás is nyílik, az elsőre irodalmi szövegek is készültek, én például Palkó Gábor képéhez írtam egy verset, a tárlat címe: GÉM/GAMEkapocs – Művek az Antal-Lusztig-gyűjteményből képzőművészeti, irodalmi és zenei párhuzamokkal és reflexiókkal.
Dehir.hu: Hogy látja, Debrecennek milyen perspektívái vannak a kultúra területén?
Áfra János: Év elején jelentették be, hogy a város önkormányzata pályázik az Európa Kulturális Fővárosa címre, a döntésig remélhetőleg sok minden elindul a városban, s az elnyerés pedig további katalizátora lehet a helyi kulturális élet fejlődésének. Debrecenben helye lehetne akár egy általános művészeti karnak is, hiszen egyrészt rendkívül fontos a tehetségek – képzőművészek, színészek, táncosok stb. – itt tartása, másrészt például a Modem egy szakmai téren is tájékozott felvevőpiacot igényelne. Egy ilyen képzésbővítés talán a képzőművészeti szcéna fővároscentrikusságát is enyhíthetné, hisz sajnos tény, hogy az elmúlt évtizedekben nem jött létre olyan képzőművészeti életmű a régióban, amit a szakma szélesebb körű megbecsülése övezne. A debreceniség mellett kitartó művészek perifériára szorultságán hosszú évtizedek munkájával lehet változtatni. Az egyének szintjén bonyolult a helyzet, hiszen a kultúrával való foglalkozásból megélni luxusnak látszik – legyen az ember a fővároson kívül bárhol –, pedig a jövő záloga a kultúra, és egy élhető társadalomban az ember attól érzi magát embernek, hogy a napi roboton túl van lehetősége kulturális termékekkel is foglalkozni így vagy úgy.
Dehir.hu: Új intézmények vagy műfajok éltre hívása szükséges ahhoz, hogy a színvonal tovább emelkedjen? Gondolok itt például az operára.
Áfra János: Időnként felkerül a repertoárba egy-egy ilyen előadás a Csokonai Színházban is, azok rendben lemennek telt házzal, egy külön opera fenntartása a helyi közönségre építve szerintem nem volna reális cél, ez mégiscsak egy klasszikus rétegműfaj, de itt van egy nagy múltú színház, ahol megvalósíthatók ezek a programok. Emellett a Nagyerdei Szabadtéri Színpad is sok előadásnak ad helyet, és az egyetemi DESZínház is folyamatosan fejlődik, előremutató kísérleteket látni tőlük. Van már egy lakásszínház is a városban, Gyöngy Dániel pedig butoh alapú tánckurzust indított nemrég. Debrecenben erősek az alulról jövő kezdeményezések. Sok fontos, fiatalok által működtetett egyesület dolgozik itt, akik most a NATÍV keretében közös munkába kezdtek, ennek eredményeképp május 27–28-án koncentráltan is megmutatkozott egy több helyszínes, sikeres rendezvénysorozat keretében.
Dehir.hu: Június 9-én kezdődött a 87. Ünnepi Könyvhét: mivel készült erre az eseményre?
Áfra János: A Facebookon nagy sikert aratott irodalomnépszerűsítő projekt eredményeként megszületett InstaVers antológia, valamint a Szép versek antológia is most jelent meg, mindkettő közölt tőlem is szövegeket. Ez utóbbi nagy múltú antológia minden évben az előző év megjelenései közül válogat, ötödjére jelenhetek meg benne, mindig nagy elismerésnek érzem. Új kötetem nem lesz még mostanában, viszont a második könyvemet, a Két akaratot újra kiadják hamarosan. A kötet az Írók Boltja éves listáján a tíz legkeresettebb verseskötet között volt egyedüli Kalligramos kiadványként, részben talán ezért is támogatja a kiadó a további útját, remélem, nem lesz hiábavaló.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)