Ez az animációs film az év egyik legjobb mozija
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2017.12.09. 11:15 | Frissítve: 2017.12.09. 11:17
Debrecen - A Coco a Pixar hagyományait viszi tovább: képviseli a színtiszta, lélekből áradó szeretetet és gyermeki odaadást, melyről a stúdió korábban is híres volt.
A temérdek botrány közepette, mely manapság Hollywoodot övezi, nagyon könnyű megfeledkezni arról, hogy valahol a bulvárcímlapok és a számtalan tömeggyártott franchise-epizód között még lehet találni igazán értékes gyöngyszemeket, melyek valamelyest képesek még visszaidézni az elmúlt évtizedek hangulatát. Nemrégiben a Pixar stúdió fejese, és egyben a Disney egyik legnagyobb beosztású producere, John Lasseter is kénytelen volt visszalépni posztjáról, mivel több kollégája is illetlen munkahelyi viselkedéssel vádolta meg. Az ügy aggodalomra adott okot, hiszen a prémium animációsfilm gyártó cég legújabb, eredeti ötlet alapján készült filmjét is elronthatták volna az események.
A film azonban szerencsénkre makulátlanul tudott kitörni a környezetét körülvevő romlottságból, hogy újfent képviselhesse a színtiszta, lélekből áradó szeretetet és gyermeki odaadást, melyről a stúdió korábban is híres volt.
A Coco az év egyik legjobb mozija, és a stúdió újabb klasszikusa, melyre még évtizedek után is emlékezni fogunk.
Annak ellenére, hogy családja generációkon keresztül tiltakozott a zenélés ellen, a fiatal Miguel nem adja fel álmát: sikeres zenész szerente lenni, épp úgy, mint példaképe, Ernesto de la Cruz. Miguel kétségbeesetten szeretné bebizonyítani tehetségét és rátermettségét. Törekvései egy titokzatos eseménylánc következtében a holtak birodalmába vezetik, ahol egy bohókás figura, Hector segítségével útra kelnek, hogy kibogozzák Miguel családjának valódi hátterét.
A Coco alapját az adja, ami eddig is mindig elválaszotta a Pixar stúdiót az összes többi animációs cégtől. A stúdiónál dolgozó figurák nem pusztán filmkészítők, vagy számítógép előtt görnyedő animátorok. Mindegyikük kivétel nélkül valódi művész, akik
nem csak egy jól működő filmet szeretnének készíteni (ami már önmagában véve is nagy vállalkozás), hanem minden egyes alkotásukat valódi történetként szeretnék a kollektív memóriába vésni.
Olyan meséket gyártanak ők, melyek odafigyelnek a gyerekekre és felnőttekre egyaránt, s nem csak vacak, gyermekek számára kizökkentő kikacsintásokkal, vagy túlzott patronálással: ők képesek igazán a gyermekek nyelvén beszélni, miközben a felnőttek szívében rejtőző kicsiket is megszólítják. A filmjeik tele vannak odafigyeléssel és mérhetetlen mennyiségű munkával.
A Cocót ennek megfelelően fáradságos kutatómunka előzte meg, hogy a holtak világát, valamint
a mexikói Holtak Napját úgy vigyék vászonra, hogy azzal ne csak milliók érzékenységét tartsák tiszteletben, hanem büszkévé tegyék őket, amiért az adott nemzethez tartoznak.
A Coco hátteréül szolgáló események olyan valósággal és plasztikussággal jelennek meg a vásznon, hogy a film végére mi is a tradíciók és a mexikói nemzet részének érezzük magunkat. Tiszteletteljes, gazdag és gyönyörű vászonra vitele ez egy olyan eseménynek, mely rengeteg embernek jelent nagyon sokat.
Mindez viszont nem érne sokat, ha a film nem lenne megtöltve szerethető karakterekkel és egy értelmes, mély történettel. A Pixar ezen a fronton sem okoz csalódást.
A Coco olyan érzékeny témákat dolgoz fel, mint a család, a felmenőinkkel való szembeszállás, egyben a nekik kijáró tisztelet megadása, álmaink megvalósítása, a generációk közötti különbségek és hasonlóságok, kommunikáció, és még sorolhatnám. Rengeteg történeti elem van a filmben, mégsem érezzük sohasem zsúfoltnak vagy túlzottan nehéznek, ugyanis a Pixar ebben már jártas, és képes minket egészen a film végéig könnyedén elszórakoztatni. A mozi lassacskán, lépésenként vezet be minket történetébe, és úgy tanít, hogy azt közben észre sem vesszük. Az egész filmet a gyönyörű, varázslatos vizualitás, a túláradó, film iránt érzett szeretet és odaadás, valamint érzékenység és humor tartja össze.
A film lehetett volna akár katasztrófa is, azonban itt nem erről van szó. Legyen akármennyi botrány is manapság, vagy olyan mellélépések is, mint a Verdák-trilógia, a Cocón meglátszik az, hogy kik is állnak a film mögött.
Az alkotás egy finoman szőtt, gondosan összerakott és átgondolt alkotás, mely úgy képes okos és fantáziadús maradni, hogy közben végig szórakoztat, és könnyed kikapcsolódást nyújt arra a másfél órára.
Nemhogy megéri a jegy árát, de ha csak egy mozit is nézünk idén, akkor erősen javaslom, hogy ez legyen az. A Pixarban eddig még nem kellett csalódnunk, és a Coco a garancia arra, hogy még jó ideig nem is fogunk.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: december 12-ig 15.15-től. Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 900 Ft, 2D gyermek/diák – 800 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 700 Ft, 3D normál: 1130 Ft, 3D gyermek/diák – 1030 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 930 Ft.
Kapcsolódó cikkek:
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)